Kitálal a Gardenista: itt a Nagy Környezettudatossági Coming out

Nemrégiben írtunk az ökológiai lábnyomról és kértük a kedves olvasókat is, számolják ki, ők mennyire élnek a számítás szerint környezettudatosan. A tesztet én is megcsináltam, az eredmények nem voltak rosszak, bőven jobban teljesítettem, mint a magyar átlag, pedig bűnöm az van, nem is kevés. Például meséltem már az új kapszulás kávéfőzőm iránt táplált érzelmeimről?

Nyilván nem, nem szokásom mesélni róla, csak az isteni kávéillatban gőzölt csendes bűntudat van, napi kétszer. Most micsináljak, ajándék volt, imádom, mindig vágytam rá, na. De a bűntudat mégis létezik és pontosan onnan indul, mint amit a mértéktelen szilviázás (háztartási papírtörlő) miatt érzek, pedig ezt szintén meg tudom magyarázni: a nedves konyharuha/szivacs/rongy a kórokozók melegágya, a papírral meg ezek egyből mennek a szemétbe, hát nyilván nem fogok rongyozni! Az én gyomrommal? Pedig kéne, tudom.

Ezeken felül a ruhavásárlás, a húsevés és a rágógumizás a bűnöm és vétkem, de igyekszem inkább használt ruhát venni, kevesebbet rágózni és tanyasi csirkét, valamint tojást venni közvetlenül a tenyésztőtől. A lazacomat viszont nem adom.

Mi itt a Gardenista szerkesztőségében nagyon igyekszünk, tényleg. Mind elég környezettudatosan élünk, még a bevallott bűnök mellett is többet teszünk, mint az ország átlagos ökológiai lábnyomát lerontó nagy többség. Sőt, vannak hardcore kollégák, akik olyasmiktől éreznek bűntudatot, amire én konkrétan képtelen lennék. A húsevésnél például hamarabb gondolok a fehérje-zsír arányra, mint az állattenyésztésből fakadó könyezetszennyezésre.

Így hát kihirdettem a nagy bevallásos cikket, valljuk be mind, mivel rontjuk le az a lábnyomot. És ha belátjuk a hibáinkat, talán másokat és magunkat is ösztönözzük arra, hogy elhagyjuk a rossz szokásokat.

A körkérdésemnél Abigél volt az első, aki azonnal gyónt. Szerintem már kikívánkozott belőle, kicsi és nagy vétek egyaránt, bár egyik sem tűnik óriásinak, de hát erről kérdezzünk inkább a teknőst, akinek fülpiszkáló áll ki az orrából.

A kicsi vétkem, hogy a rosszul felkent szempillaspirál nyomait a mai napig fültisztító pálcikával tüntetem el, bár már keresem az alternatív megoldást. Mondjuk már eleve az, hogy használok olyat, hogy szempillaspirál! A nagy vétkem meg az, hogy ha tehetem, utazom, nemcsak szükségből, hanem élvezeti jelleggel is. Tudom, mekkora az ökolábnyoma az ilyesminek, de valami nagyon nagy gebasz kellene ahhoz, hogy lemondjak arról az óriási inspirációadagról, amit egy ismeretlen táj, város, nép, nyelv, kultúra felfedezése nyújt nekem. Enyhítő körülményként fel kívánom hozni, hogy hardcore recikláló vagyok, kevés vegyszer (az is mind öko-minősített vagy mi a rák), zéró papírtörlő, minden lehetséges alkalommal bicikli és tömegközlekedés – de nem szeretném a saját kerítésemen belül leélni az életemet.

A kényelem mindig nagy úr, ez nem újdonság, Kata is itt vérzik el, ahogy az olvasók jelentős része, igaz?

Papírtörlő itt is játszik, de mentségemre legyen szólva, csak a gyerekek maszatjára, mondjuk abból még akad bőven. Sokszor, túl sokszor veszek előre csomagolt felvágottat, mert az tovább eláll és a bolt meg simán autós távolságra van, de talán még mindig jobb így, mint 2 naponta autókázni érte. Túl sok a műanyag szemetünk, vagy csak én érzem annak? Kb. 100 l havonta, de kutatom az okát. És vegyszer is lehetne kevesebb, de lusta vagyok kísérletezni és szeretem az öblítő szagát. Asszem ennyi, nem is vészes.

Az öblítő! Az ecet, mint öblítő, működik, isteniek lesznek tőle a törülközők, ezt tanúsíthatom. De ecet szaga van. Nem magnólia és narancsolaj,  aranyló orchidea, vagy nyári szellő illata! Nem csoda, ha más is elcsábul, Rita sem bír nélküle élni.

Havonta legalább kétszer bűntudatom van azért, mert bevallom, imádom az öblítőket. Mindig váltogatom őket, és örömmel szippantok a friss illatú ruhahalomba sőt, néha meg is ölelem őket. Mentségemre szolgál, hogy két bepisilő kisgyerekkel élek? Aztán folyóvízzel mosogatok. Tudom, annyira alap lenne nem így csinálni, de csak nagyon vékony sugárban folyik és a csapunk is víztakarékos, meg villámmosogató is vagyok, de ugye akkor is. Folyik. Rém szégyellem. Legalább annyira, mint dzsemfixet használni lekvárfőzéskor, de az is olyan csodálatos!

A víz folyatása sarkalatos kérdés, Brigi az autómosási szokásain pironkodott, nekem meg most eszembe jutott, hogy mennyire szeretek hosszan állni a forró zuhany alatt. A nagyon, nagyon, nagyon forró alatt. És tényleg sokáig. Nem szép.

A főszerkesztőnk természetesen soha semmit nem hibázik, mégis küldött listát, biztos valaki másét.

Az elemet külön gyűjtöm, de néha kidobom a kukába, ha nem otthon vagyunk és nincs a közelemben a házi készítésű  szelektív gyűjtőnk. Mindenhova kocsival járok, pedig szeretek biciklizni, de amióta több gyereket kell oviba/suliba vinni, azóta rászoktam (plusz a munkahelyem a Rózsadombon van, oda biciklizzen fel, akinek két anyja van, még felsétálni is durva). De ilyentájt sörözni például biciklivel járok. Viszont időnként használok elektromos autós car sharinget, a Mol Limóból is csak az elektromosat használom! Vegyszereket pedig vidáman használunk. Időnként bepróbálkozunk valami bióval, meg van az a trendi csomagolású magyar izé, ja megvan, Souldrops, menő, csak nem annyira működik.

A Németországban élő Hettiék nagy családban élnek, ami sok szeméttel és kajával jár, bántudata is van a mennyiségek miatt. De a bűntudat, meg a bűn bevallása már fél siker, nem?

Lehet, hogy sokan vagyunk (6-an) a családban, azért tűnik rengetegnek a műanyagszemét mennyisége, de egy 90 cm × 62 cm-es Gelber Sack (amibe Németországban gyűjtik a csomagolást), simán megtöltünk cirka 3 nap alatt. Az uzsonnás zacsikról már sikerült leszoknom és műanyag dobozban viszik a kölkök a kaját a suliba. Csak papírtörlőt használok és szűkítő van a vízcsapon, leszoktattam a gyerekeimet a szívószálról, sok mindent újrahasznosítok, de nagyjából ennyiben kimerül a környezettudatos életmódunk. Előre csomagolt felvágottakkal van tele a hűtő, a fültisztító pálcikákat ész nélkül használjuk, és sajnos a nedves popsitörlő is nagy kedvenc, ha nem veszek, ki van akadva a család, hogy hogyan fognak így rendesen tisztálkodni kakilás után. 😀 🙁 A bio tisztítószerek vagy teljesen haszontalanok vagy nagyon drágák, emiatt folyamatosan vegyszert használok, nem is kis mennyiségben, mert tisztaságmániás vagyok. És utazni is nagyon szeretünk, ráadásul a bevásárlást sem tudjuk megoldani autó nélkül ekkora családnak, így az is mindennapos, hogy azzal megyünk a 3 sarokkal arrébb található supermarketbe. Hirtelen ennyi jutott az eszembe, sajnos tuti sokkal több vétkem van.

Főnökasszonyunk, Emese pedig nem is bevall, inkább dicsekszik, hiszen sok mindent megvalósítottak már, amit szerettek volna.

Szóval nálunk nincs papírtörlő, a konyharuhákat 95 fokon mossuk. Nedves törlőkendőt sem használunk. Fülpiszkálóból biót csak egyszer vettem, elég drága. Engem a szelektív műanyag mennyisége bánt. Most kaptunk víztisztítot, így legalább a vizes flakonoktól megszabadultunk, de így is nagyon sok a műanyag hulladék. A legtöbb étel még mindig műanyagba csomagolt. A vízfogyasztás is bánt, nincs kádunk, amibe felfogjuk a vizet. Szüleim (háború után született generáció) mindig felfogják a zuhanyzáskor és a mosógépből a vizet, amivel a wc-t lehet leöblíteni. Komposztálunk, így a kommunális hulladék nagyon kevés, de sajnos sok kaja romlik ránk, amit már a kutya sem eszik meg.

Bettina vidéki előéletéből hozta az odafigyelést, de komposztálni nincs lehetősége, a többivel viszont elég jól boldogul.

Ami a legjobban zavar, de amitől tényleg sikítófrászt tudok kapni az az, hogy a főzés során felhasznált anyagok – illetve pont, hogy nem felhasználtak, mint például a zöldségek héja, stb – mind-mind a kukában kötnek ki. Merthogy a társasház első emeletén nem tudok komposztálni. Papírtörlőről leszoktam, még mielőtt rászoktam volna, ellenben tisztaságmániámból fakadóan jó barátságot ápolok a domestossal. És még sminkelek is.

Gardenista Tibor, az újság lelke közismert az autók iránti vonzalmáról, de végül addig osztott és szorozott, amíg ezt is kihozta pozitívra.

Én betegesen vonzódom az öreg autókhoz, mindig azzal vigasztalom magam, hogy még mindig megy, de nálánál 10-20-30-40 évvel fiatalabb kocsikat is elbontottak már. És ebben van ugyan műanyag, leginkább bakelit, de messze nem annyi, mint egy modernebb vacakban. Tehát a végelszámolásnál biztosan kevesebb a káros, nem újrahasznosítható anyag, mint a fent említett 4 kocsiban együtt. És azzal kompenzálok, hogy nemigen használom, csak ha muszáj. Sokat vagyok itthon, csak ha dolgom van valahol, akkor ülök autóba. Havi párszáz kilométer. Van, hogy egy hónapig nem is tankolok. Mi ez ha nem környezetkímélés?
A lakásban csak LED lámpa van, mosogatógépet használunk, és mióta komposztálunk, van, hogy ki se kell tenni a kukát, mert egy hét alatt egy soványka zacskónyi szemét kerül bele, azt meg átteszem Pistabácsi kukájába. Egészen elképesztő, hogy a dinnyehéj, paprikacsuma jellegű hulladék tette ki a háztartási szemetünk túlnyomó többségét?
A zöldhulladékot helyben tartjuk, olyannyira, hogy a fűnyíráskor se kosárba gyűjtjük, hanem marad a fű között. Balkáni, kitaszított füves vagyok így, de azt veszem észre, hogy jobban bírja a száraz időt, és jobban néz ki.
Ha lehet, főzök, annál jobb nincs.
És hát végül a Gadenista, a puszta léte, és a csinálása. Ez szerintem sokat számít.

Utolsónak hagytam Linda, alias Szirka teljes vallomását, mivel ő az a szerkesztőségi tag, aki vidékre költözve olyan életet él, aminek az ökológiai lábnyoma már a láthatatlanság szintjét súrolja. Erről szóló cikkeit itt olvashatod. De még mindig van mit javítani neki is.

Mivel minden napunkat meghatározza a környezetvédelem, a természetbarát életmód, és arra törekszünk, hogy legkisebb ökolábnyomunk legyen (hogy gyermekeinknek, unokáinknak még egy élhető Föld maradjon) iszonyú sok mindenről lemondtunk már: szinte minden vegyszerről a kertben és háztartásban (csak a muszáj gyógyszerek a gyerekeknek ennyi), lemondtunk az utazgatásról, nyaralásról, autóról (egy-egy muszáj út van csak havonta közös autóval), tömegközlekedünk, de leginkább helyben maradunk. Lemondtunk rengeteg élelmiszerről, igyekszünk csak a saját megtermeltet enni (kivéve rizs, liszt, olaj, tészta és egy-két apróság… szép karcsúk is vagyunk). Ennek ellenére még gyerekcipőben járunk és nagy út áll előttünk. Bár nagyon kevés tűzifával szennyezzük a környezetet (6 m3 5 főnek egész télre), ha végre leszigetelnénk a tetőteret, sokat javíthatnánk a fűtésünkön. A komposztvécé teljesen komoly célkitűzés, úgy egy éven belül, mert még terheljük a szennyvíztisztítókat “ezzel a dologgal”, mikor a komposztvécének köszönhetően, nagyon egyszerűen, könnyen hatalmasat léphetnénk előre környezetvédelem terén. A havi 10 liter szemetet is le lehetne felezni, ha végre én csinálnám a tésztát és egy kicsit még jobban odafigyelnénk egy-két apróságra. A vízfogyasztáson (5 m3 5 fő egy hónap) az esővízzel és kútvízzel kellene még javítanunk, pl. ideje lenne megcsinálnunk nyárra a kinti hordó-esővíz-zuhanyzót, nagyon jó dolog és környezetbarát, idő hiányában mégsem csináltuk még meg. Hosszútávra pedig a szennyvíz csatorna terhelésen javíthatnánk, ha kiépítenénk a saját szürkevizes rendszerünket (szürkevizet tisztító mocsárral és tóval), hiszen ha már elértük, hogy csak háziszappan és mosószóda szennyezi a vizünket (a vécé kivételével, de az komposzt lesz), szóval innen meg már kötelező a tisztítótó, mert nem nagy dolog és végre nulla lenne a szennyvízterhelés. Talán az áramfogyasztással vagyunk kicsit hanyagok. Ez majd a legvége lesz az utunknak.

Szóval innen nézve az látszik, hogy elég jó úton haladunk, de ha távolabbról szemléljük a helyzetet, ez még mindig kevés. Hiába törekszünk a kevesebb szemét termelésére, ha mások mindenhez nejlonzacskót vesznek és vedelik a műanyag palackos üdítőt. Hiába akarunk leszokni a hosszú zuhanyokról, ha másnál a folyó víz nem számít. De tudjuk, hogy ezek az apró lépések összeadódnak és törekszünk arra, hogy a lehető legkevesebb kárt okozzuk magunk körül. Magunkért, a gyerekeinkért és a Föld jövőéért akarunk leszokni a kapszulás kávéról, az autózásról és az illatos öblítőkről is.

És te hogy látod, miről kéne még lemondanod, hogy csökkentsd az ökológiai lábnyomodat?

Címkék: