Ezer éve olvasom a blogját és mindig meg akartam kérdezni, hogy tényleg így hívják-e? Nos, nemrégiben személyesen is találkozhattam vele Telkiben, a Modest Home & Garden blog gazdájánál, G. Kovács Modesztánál jártam kertnézőben.
Az Edenpont szervezésében éppen ezen a napon van nyílt kertlátogatói program náluk, amit nem hagyhattam ki. Bár már voltam ilyen szervezett kertlátogatáson, mégis izgatott, vajon ő hogy csinálja? Tudni kell ugyanis, hogy a blogja számomra amolyan esztétikai biblia, útmutató a családi élet szépségeihez. Képes lekvárt főzni vagy szülinapi bulit is tartani úgy, hogy a végeredmény puszta látványától is hónapokra telítődöm jóérzéssel. És kézügyesség híján is mindig úgy érzem, erre akár én is képes lennék! Más kérdés, hogy nekik még a fürdőszobájukban is nagyobb a cukiságfaktor, mint nálunk a gyerekszobában… Reprodukálni képtelenség, inspirációforrásnak viszont kiapadhatatlan!
Késve érkezünk, már a sorházi előkertben hallgatja a kb 20 fős társaság Modeszta és férje, Péter bemutatkozását. Láthatóan mindenki várakozással teli, néhányan ki is öltöztek az alkalomhoz. A ház előtti tér igazán hívogató, habár a csodásan kitalált és jó tíz éve díszítő bukszus sövény utolsó napjait éli. A puszpángmoly itt is hazavágta ezt a remek cserjét. A benti kertben lévő sövényeket már kiszedték korábban emiatt sőt, a látogatás óta ezeknek is csak hűlt helyük várja az új növényeket. A ház előtti kis díszkert helyét hamarosan teljesen új formák, színek, növények és koncepció váltja fel. Alig várjuk róla a beszámolót.
Addig is a ház melletti folyosón átjutunk a nagy kertbe. Kész, máris szeretnék leülni… Szerencsére van hova, nagyjából három méterenként találunk egy pihenőhelyet. Jobb oldalt bájos kerti székek pergolával, utána kis romantikus vacsorahely, aztán kerti gyerekház, kerti felnőttház, napozóágyak párnákkal, körpad ésatöbbi. Igazán meglepett, hogy ennyi különálló teret lehet betenni egy kis kertbe úgy, hogy mégse keltsen zsúfolt hatást. Jó érzéssel találták meg az arányokat.
A 700 négyzetméteres kertben mindenütt találunk apró tárgyakat, ami mellett nem tudok elmenni csak úgy. Tudjátok már, mennyire képtelen vagyok ilyeneket vásárolni vagy betenni a kertbe, de itt is ámulattal nézem és hallgatom, mit vett Modeszta ócskapiacon, vagy a New Gardenben, mire használja a földbe szúrt öntözőkanna-rózsákat, vagy milyen madár üldögél néha a porceláncsészéből készült madárpihenőn. Kalitkák, kerámiasüni, felcicomázott növénytárolók, paradicsomkarón minikaspók, a befőttesüvegeken szalagok. Őrülten sok giccs és mégis azt kell mondjam, mindnek megvan a maga helye és szerepe (már nem is giccs, igaz?). Őket örömmel tölti el, minket, látogatókat pedig azzal a bátorítással, hogy meg merjük csinálni mi is! Hogy le merjük festeni fehérre a kerítésünket akkor is, ha mindenkinek barna, hogy kitegyük a már évek óta garázsban tartott rózsaszín kaspót, vagy felakasszuk a felnőtt hintát a fára.
Talán ezért jöttem én is ide. A múltkori falusi hangulatú, csodás gyulai kert után ismét egy “bigyós” kertbe jöttem, ennek oka van! Még akkor is, ha ez a kert egészen más hangulatú. Itt inkább érzem a házigazdák angliai élményeit, a vidéki elegancia tényleg minden négyzetméteren jelen van, ki is húzom magam kicsit, mikor itt-ott megállok.
A körséta után a teraszhoz érünk vissza. A házhoz illesztett helyiség valójában egy remekül berendezett konyha és étkező. A színek és formák otthonosan passzolnak, a vendégek örömmel foglalnak itt helyet. Modeszta és egész családja szívesen mesél kerti élményeikről, a rózsáikról, az idei fura időjárásról, vagy a kerti tó körül lakó békákról is. Gyerekeiknek is eszébe jut egy-két jópofa történet, amit külön öröm hallgatni. Frissítő limonádé és házi szörp is várt minket, sütemény nagy halomban az asztalon, fogy is minden szépen ezen a meleg napon. Időnként összekacsintunk néhány vendéggel, jó itt.
Innen remekül átlátni egyébként a kertet. A sétány a kert széléhez közel körben halad, mellette a fényviszonyoknak megfelelő növényzet, alul lágyszárúak, felettük cserjék és nem túl magas fák váltakoznak. Középen a kerti kis pihenőház, előtte rózsaágyás. Mellette kétoldalt szimmetrikus az elrendezés, kerítés mögött bújik meg a gyerekbirodalom jobbra, balra a veteményes. A szemünk örül a szimmetriának, és a harmónia fontosságát a zeneoktató Modeszta nagyon jól érzi.
Sehol nincs kiemelkedő, riasztó, vagy kimondottan fókuszba tett részlet, minden ügyesen egészíti ki egymást. A tudatos tervezés teljes mértékben őt dicséri, míg a kivitelezésből rendesen kiveszi férje is a részét már a kezdetektől, 2005 óta. Ő készítette például a terasztetőt és néhány más faépítményt is, a többi férfias munkáról nem is beszélve. De Modesztát sem kell félteni, nem csak a cukiságokról gondoskodik a kertben, mert ő is beállt tavat ásni, és minden növényről ő gondoskodik. Meglepő, hogy ezek jó 90%-a lebetegedett, mentett növényként érkezett ide. A jó növényválasztás és a gondoskodás gyümölcse tökéletesen beért, tanúsítom.
És bár sok a schmuck, mégis kerek az egész. Mert amikor a gyerekei mondják (a kert éppen szülőktől távoli pontján), hogy imádják a kis kerti kuckót, meg a mászós házat és tudják a növények nevét a kertben, akkor nincs mit tenni, szimplán elhiszem, hogy ez nem pusztán a látványért vagy a látogatókért van, hanem értük.
A látogatás vége felé felkapok a házi eperlekvárból egy üveggel emlékül és megígérem magamnak, hogy jövőre is visszajövök. Talán akkor rákérdezek majd a nevére is Modesztának, mert a kertjükben sétálva bizony minden (ehhez hasonló) lényegtelen dolog kiment a fejemből…