Nem növelem körmondatokkal a feszültséget, hanem egyszerűen kimondom: semmi különöset, ráadásul azt is jó messze. A vadludak csak vannak. Kirepülnek, visszarepülnek, közben hangosan gágognak a tó végében. És ez így is van jól, de ne aggódjon senki, majd jövünk mi és építünk köré egy csomó minden mást, színpadot, meg kolbászsütést, meg parkolót is, hogy akit a kirepülés-visszarepülés-gágogás nem hoz lázba, az is jól érezze magát.
Semmiképp sem szeretném a 18. Tatai Vadlúd Sokadalmat bántani, sőt. Ritka jó vásározókat válogattak össze, a programok folyamatosak és érdekesek, a szervezők, árusok, vendéglátósok kivétel nélkül kedvesek és barátságosak voltak, ami tényleg science fiction, de így van.
Nagy lilik
Fotó: Csonka Péter
facebook.com/vadludsokadalom.wildgeesefestival
A rendezvénysorozat valóban elsősorban a tundrákról érkező vadludakról szól, nincsenek hangos koncertek, gagyi árusok és részegen fetrengés, van helyette sok madaras program, megszállott madarászok és természetvédők is. A hely pedig valójában semmi másról, mint a vadludakról szól.
Ráadásul Tata nagyon hangulatos város, érdekes történelemmel, barátságos kávézókkal és éttermekkel és kedves múzeumokkal. Az Öreg-tó pedig még ebben a szürke novemberben is a gyönyörű, de idén szerencsések voltunk, a pénteki napon néha kisütött a nap és mint ezen a videón is, néha napsütésben nézhettük meg a vadludak délutáni behúzását.
Évek óta szerettem volna eljutni ide és örülök hogy idén végül a legjobb megoldás választottuk: pénteken érkeztünk, így a délutánt már nyugodt sétával kezdhettük a leeresztett, elég néptelen tó körül és egy itt töltött éjszaka után másnap hajnalban már kint lehettünk a parton. A mi ízlésünknek a szombat délutáni nyüzsgés egy kicsit sok volt, de a tó óriási, csendes megfigyelésre is van helyünk bőven.
Akit érdekel, de még nem vette rá magát, hogy kilátogasson, az jövőre szerezzen egy jó szállást, öltözzön föl melegen és jöjjön el Tatára, egész biztos, hogy nem fog csalódni.
