Nem is olyan régen még teljesen természetes volt, hogy az emberek festőnövényeket használtak festésre, színezésre. Ma meg már alig van olyan, aki egyáltalán hallott erről. A kelmefestés igazából nem csupán kézművesség, hanem művészet, növény- és természetismeret, valamint tudomány is egyben. Nagy maréknyi szeretettel és szakmai alázattal megfűszerezve.
A természet színanyagokat is rejteget, amiket önzetlenségének köszönhetően mi emberek felhasználhatunk. A természetes anyagokat már a gyűjtögető életmódot élő és mamutra vadászó ősember is ismerte és használta festésre. A kelmefestés technikája pedig az ókorban lépett elő mesterséggé. Azóta több ezer éven át megfelelő volt ez a technika és úgy, ahogyan a falusi pletyka szájhagyomány útján, úgy terjedt ez is időről-időre. Generációkról generációkra vándorolt a tudás, egészen a XXI. századig.
A kékfestő
Évezredeken keresztül a festéshez csak és kizárólag természetes alapanyagokat használtak: földből, kőből, fás és lágyszárú növényekből, sőt mi több, csigákból, tetvekből nyertek színanyagokat az emberek. Az ásványi és a növényi, valamint állati eredetű festékek tehát a legrégibb színanyagok.
A változást a 19. század közepén a vegyészet és az ipar fejlődése hozta meg, mikor is megjelentek a mesterséges úton előállított szintetikus festékek. Ezeket nagyüzemben – és nagy mennyiségben – is elő tudták állítani, így felváltották a természetes festékeket. Ezen felül térhódításuk még annak is köszönhető, hogy sokkal több szín és árnyalat lett elérhető. De térjünk vissza a festőnövényekhez.
Festőnövények
Nagyon sok növény képes színezni, ám festőnövénynek mégis azokat nevezzük, amelyek mindezt tartósan teszik. Festőnövényeknek tehát azokat a növényeket nevezzük, amelyekben a nagy mennyiségű színanyagot főzéssel, vagy más eljárással ki lehet vonni, és tartósan meg lehet velük színezni más anyagokat, például textíliákat. Tehát a kelmefestés valójában “csak” színezés, és a tartósság érdekében valamilyen egyéb színt megkötő anyagot is használni kell. Ezek régi gyakorlat szerint textilek festése során különböző fémvegyületek lehetnek, mint pl. a rézgálic.
Természetes színező anyagokkal csak és kizárólag természetes anyagokat festünk, kelmék esetében tehát állati eredetű gyapjút, szőröket, illetve hernyóselymet, valamint növényi eredetű len, kender- és gyapotszálakat. Természetesen nemcsak textilt lehet festeni a festőnövényekkel, hanem papírt, fa- és falfelületeket egyaránt. Ennek valójában csak a képzelet szabhat határt.
Itt például papírra lehetett festeni a festőnövények jóvoltából. Kemendi Ágnes standja az OMÉK-on. (fotó: Tóth Bettina)
Dél-Magyarországot járva Fényes Elek a XX. század elején még körülbelül 30 festő vadnövényt sorolt fel, amit használtak. Ezeket ma már leginkább csak Székelyföldön használják, ott még van hagyománya. Tájegységenként változó szokásokat is sikerült megfigyelnie, például a legtöbb helyen – mint nálunk is – vöröshagymával színezik a húsvéti tojásokat, ám Beregben a zöld búza (Triticum aestivum) kifőtt levét, míg az Ormánságban a bábicot (Polygonum lapathifolium) használják ugyanerre.
Számos növény magyar – és latin – neve is őrzi színanyagát és festőnövény létét. Ilyen például a báránypirosító (Alkanna tinctoria), a festő buzér (Rubia tinctorum), a festő müge (Asperula tinctoria) vagy a festő pipitér (Anthemis tinctoria). Előbbi neve még az egyik felhasználására is utal, nemcsak a színére. Ugyanis a mára már védett báránypirosítót a bárányok megjelölésére használták régebben. A piros szín kellően jól látszott a bárányokon, csakúgy, mint a női orcákon is, hiszen kozmetikumként, azaz pirosítóként is használták.
Ismerjünk meg további festőnövényeket! A legtöbb növény a hétköznapjaink része, de valószínűleg te sem gondoltad volna, hogy ezeket még erre is fel tudnád használni. Vannak festőnövények, amelyek egyébként tápláléknövények (például cékla, sárgarépa, dió, bodza, vöröshagyma, gesztenye stb.), illetve kerti virágok, díszcserjék (például büdöske, cserszömörce, menyecskeszem, festőmályva, rózsa, júliaborbolya, sóskaborbolya, stb.) vagy gyógynövények (például hárs, vérehulló fecskefű, orbáncfű, csalán, stb.). De ne feledkezzünk meg a tűzifa – amennyiben az tölgy (Quercus) – kérgéről sem.
A természetben leginkább sárga és zöld színeket találunk. Nézzük mely növényeket keresd ezügyben!
Sárga és sárgászöld színeket a nyír (Betula pendula), a fűz (Salix fragilis), a cserszömörce (Cotinus coggygria), az eperfa (Morus alba) és az orgona (Syringa vulgaris) növényi részeiből nyerhetsz. Lágyszárúak közül a sárgáért a kutyatejet (Euphorbia sp.) és a vérehulló fecskefüvet (Chelidonium majus) keresd! A sárga szebbnél szebb, különböző árnyalatait adja a festő pipitér (Anthemis tinctoria), az aranyvessző (például a Solidago canadensis), a festő rezeda (Reseda luteola) vagy a gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare). Őszi festőcserje a sóskaborbolya (Berberis vulgaris), ennek kérge tartalmazza a sárga színanyagot. A kutyabenge (Frangula alnus) szintén sárgára színez.
Vérehulló fecskefű (forrás: wikimedia, H. Zell)
A barna még mint földszín is gyakori a növényvilágban. A hársfák a drappért felelősek, míg az éger (Alnus sp.) és a tölgyfa (Quercus sp.) kérge – elhalt fáról gyűjtve – a barna és a fekete színekért. Azt tudtad, hogy az évszázadokon át használatos tinta tölgyfagubacsból van?
Barna színt nyáron a diófa (Juglans regia) levelével vagy még zöld termésével érhetsz el – emlékezz csak, hogy milyen is lett a burkolat, ha dióval írtál, vagy rajzoltál rá -, valamint a még el nem fásodott égertobozkákkal.
De az egynyári kerti virágok között is vannak olyanok, amelyek kiváló festőnövények: ilyen például a rézvirág (Zinnia elegans) és a büdöske (Tagetes erecta). Ezekből barna, zöld és sárga színek árnyalatai nyerhető ki.
Rézvirág (forrás: pixabay)
Kék színt festőnövényekkel a festőmályva (Althaea rosea), a júliaborbolya (Berberis julianae), a festő müge (Asperula tinctoria) és a búzavirág (Centaurea cyanus) különböző növényi részeivel, azok színanyagával kaphatsz, míg a mostanság kedvelt rózsaszínt a sötétebb színű rózsáknak (Rosa sp.) köszönhetően. Az ősszel érő bodza (Sambucus nigra) – azt hiszem – még ma is közismert festőnövény. A sötét bogyóiból a lila és a bíbor színű festékanyag származik. A őszre fekete bogyójú közismert fagyal (Ligustrum vulgare) is értékes festőnövény, frissen a kék színt, szárítva a szürkét biztosítja.
Festőmályva (forrás: pixabay)
Búzavirág (forrás: pixabay)
Az alkörmös pedig azért értékes növény e tekintetben, mert az oly’ ritka (meggy)piros, (barnás)vörös színeket kölcsönzi nekünk.
Alkörmös (forrás: pixabay)
A növényeket rögtön leszedés után, vagy szárítást követően is felhasználhatod.
Nagyon fontos itt megemlíteni – ha valakinek nem lenne evidens -, hogy ez igazából egy szemlélet, amely természetkedvelő- és védő is egyben, így a festőnövények gyűjtése csak és kizárólag a nem védett növényekre, azoknak is csak a színt adó növényi részére, részeire korlátozódjon! Ez a szemlélet a fenntarthatóságot is szorgalmazza, hiszen nem környezetszennyező anyagokat és eljárásokat alkalmaz. Természet-és környezetbarát, tehát menő.
A kelmefestés, illetve színezés menete
Otthon kényelmesen, házilag is színezhetsz textilt. Állítja Kemendi Ágnes, a Festés növényekkel című könyvében (CSER Kiadó, Budapest, 2017). Ehhez túlságosan különleges felszerelés nem is kell, elég a már használaton kívüli zománcos tál is, valamint áztatáshoz néhány vödör, illetve műanyag vagy rozsdamentes kanál, néhány hosszú nyelű fakanál, befőttes üveg, géz, szűrőkanál, szűrőtál és konyhai mérleg. Na meg gumikesztyű a kezedre, ha nem akarsz néhány napig színes kézzel járni, mert bizony a kis kezedet is befoghatja némelyik növény színanyaga.
Miután a felszerelést összekészítettük, felkészültünk, start: jöhet a textilek előkészítése. Legfőbb szempont, hogy a textília ne legyen zsíros vagy szennyezett, mert akkor egész egyszerűen foltos lesz a színezés után. De nem csupán a textilek tisztítását jelenti az előkészítésük, hanem a puhításukat is: nedvesítsd be, majd ettől megduzzad és felpuhul. Ha először próbálod ki a technikát, akkor – egyrészt ne csak a cikkem alapján tedd ezt :), másrészt pedig – célszerű gyapjút használnod. A gyapjút mindig nedvesen tedd a festőlébe!
Egyébként a víz minősége sem elhanyagolható tényező, ugyanis legjobb az esővíz, a lágy víz. Mondom: ez egy szemlélet. 🙂 Ha nem tudsz esővizet gyűjteni, akkor használj természetes vízlágyító szereket: szódabikarbónát, ecetet, mosószódát!
Ezután jöhet a festőlé készítése. A növényekből a színanyagokat vízben, áztatással és/vagy főzéssel nyerjük ki. A szárított növényeket célszerű egy éjszakát áztatni, a frissen szedetteket pedig akár azonnal is felhasználhatod. A festőlé színének erőssége, töménysége a festőnövények számától (is) függ, akár többet is tehetsz bele.
Mennyi is az annyi? Általános szabály, hogy a festeni, színezni kívánt textíliák tömegével (körülbelül) azonos mennyiségű növényt használj fel a festőléhez. És mennyi ideig főzd? Ez változó. Ezt a változót pedig a növényi részek határozzák meg, hogy miből is készül a lé: virág(zat)ból, levélből, vagy gyökérből, stb.
Ezek után pedig következik a textilanyagok pácolása, a színezékek rögzítése.
Mint már említettem, a színek tartóssága érdekében valamilyen színt megkötő anyagot kell használni, ezek általában különböző fémsók vizes oldatai (rézgálic, vasgálic, timsó), amelyekben áztatni, majd főzni kell a textíliát a kívánt hatás érdekében. Ezt nevezzük pácolásnak. Attól függően, hogy milyen rögzítőszert alkalmazunk, más-más színt kapunk ugyanazon növényből, például a nárcisz (Narcissus pseudonarcissus) virágának színanyaga timsóval sárgát, míg réz- vagy vasgáliccal barnászöldet eredményez.
A réz- és vasgálic helyettesíthető házilag készített vízzel hígított ecettel, amelybe réz- illetve vasdarabokat teszünk. Lefedve, egy hét után használható pácként. Színtiszta kémia. Ugye milyen hasznos tantárgy!
Nagy szerencsémre és teljesen véletlenül hozott össze a sors Kemendi Ágnessel, a festőnövények – nem túlzás azt mondani – mindentudójával. Már első beszélgetésünk alkalmával is lenyűgözött az a mérhetetlen tudás és alázat, amellyel a hivatása iránt él és létezik. Már két könyvet írt (Festőnövények, 1989, Festés növényekkel, 2017), utóbbi alapján készült ez a cikk. Bátran ajánlom mindenkinek, akit érdekel a téma.
