Előfordulhatnak olyan helyzetek, mikor igenis elő kell venni a metszőollót. Első és legfontosabb dolog, hogy mi a metszés oka. Ifjítani szeretnénk, vagy alakítani, esetleg méretében csökkenteni, vagy megújítani, esetleg kompaktabbá tenni vagy igazából semmi baja, csak fenntartó metszést csinálunk?
Egy ismerősöm – aki imádja a növényeket – leandere most a prototípus. Amit a képeken láthatunk, azt ő maga szaporította dugványról. A leander dugványról való szaporításának itthon egyre nagyobb a hagyománya. Ha megmetszel egy leandert, könnyen lesz sok iciri-piciri dugványod. Vízben gyökereztetés után új egyedet nevelhetsz belőle.
Így kezdik földi pályafutásukat a dugványok. Következő évre könnyen olyan növényeid lehetnek, mint amilyen a következő képen látható – fotó: Vadász Dániel
A dugványról szaporított növényeket először azért kell metszeni, hogy szép sűrű, kompakt cserjénk legyen. Ezt tehát a növény fiatal életszakaszában alkalmazzuk. Ezt a metszést alakító metszésnek hívjuk. Az ideális állapot, ha a dugvány egyágas, körülbelül 15 cm, és csupán 7-8 cm-re lóg ki a föld fölé, amely a gyökeresedés után 3 oldalhajtást hoz. Ha a hajtások elérték a 10-15 cm nagyságot, csípjük le, hogy elágazzon! És íme, következik is a második (ág)emelet, amelyen körülbelül 10 hajtás van. Ezeket hagyni kell szépen fejlődni. A következő évben pedig virágzás után metsszük meg. Ebben az esetben a hajtásnövekedés visszaesik, amíg virágzik, ilyenkor új hajtásokat tőről, majd virágzás után az elszáradt virágok kimetszésének helyén fog hozni. A tősarja(ka)t körülbelül a felénél kell visszavágni.
Az alakító metszés képekben:
Higgyétek el, jó lesz neki – fotó: Vadász Dániel
Nyírd meg bátran, hiszen ez kell ahhoz, hogy szép, sűrű cserjéd legyen – fotó: Vadász Dániel
Körülbelül így nézzen ki – fotó: Vadász Dániel
Következő évben – amennyiben ügyesek voltunk és a leanderünk is úgy akarja – jöhet a mehet, illetve a fenntartó metszés. Ha valaki már a leanderének ezen életszakaszában szeretne gondoskodni növényéről, akkor fontos tudnia egy-két dolgot. (Hiszen a legtöbben készen veszik ezt a növényt, így az alakító metszés kimarad az életükből.) A fenntartó metszés célja a cserje további alakítása, a folyamatos és bőséges virágzás elősegítése, biztosítása.
Nagyon fontos, hogy nem szabad sajnálni, ezzel nem ártunk neki, pont ellenkezőleg! Ha gyakorlatlanságodban többet metszettél, mint amennyit úgy érzed kellett volna, ne aggódj, inkább többet metsszél, mint kevesebbet! Azt a növény ki tudja nőni, de ha nem metszed, lassú de majdhogynem biztos halálra ítéled (felkopaszodik, nem tud megújulni, elöregszik, stb.).
A metszés erősségét (is) meghatározza a miértje. Erősen akkor metszünk – ekkor a hajtások minimum kétharmadát távolítjuk el -, mikor erősen felkopaszodott, megnyúlt, elöregedett a bokrunk. Középerősen – hajtások felét vágjuk le – akkor, ha nem vagyunk elégedettek a növekedési eréllyel és a virághozammal. Gyengén – legfeljebb egyharmadát metsszük le a hajtásoknak – mikor bővebb virághozamra akarjuk késztetni a cserjénket.
A fenntartó metszést több időben is lehet végezni: tavasszal, nyáron és nyár végén. Ennek a metszésnek a lényege, hogy a virágzási időszak után végezzük, és ekkor általában a tősarjakat és a meghajlott hajtásokat metszük le, illetve vissza.
A metszés után mehet a telelő helyére, jövőre pedig még gazdagabb virágpompával fogja meghálálni ezt a kis gondoskodást nekünk. Tessék gondoskodni a kis kedvencről, abszolút megéri! Arról nem is beszélve, hogy a lemetszett darabokból – gyökereztetés után – kiváló ajándék lehet. Hiszen mit is csinálnál egymagad például 40 iciri-piciri leanderrel?
A leander (Nerium oleander) igen népszerű dísznövény nálunk, egyre több közterületen dézsás növényként is találkozhatunk vele. A téli időszakra azonban fel kell készítenünk. Amint korábbi cikkünkből megtudhatjátok, télire teleltetni kell.
borítókép forrása: pixabay
