Ültetünk. Eljött ez a pillanat is. De még mielőtt belekezdenénk, szükséges az összes olyan felszín alatti munkát elvégezni, amik a leendő növények körül esedékesek. Esetünkben ilyen munka a házról lefolyó csapadékvíz elszikkasztása. Sajnos az épület kivitelezése során erre már nem került sor, így most körülményesebb ezt megoldani – burkolatbontással jár. Az ereszcsatornáktól a járda alatt PVC csövön keresztül vezetjük a vizet, amit a kerítés mentén, a sövény ültető sávja alatt dréncső segítségével szivárogtatunk el. A kivitelező 70 ezerért csinálja meg.
Készül a hőszivattyú külső gépszörnyének takaró paravánja is. Négy telített fa oszlopot kész betonból készült alapba rakva, és azokra léceket szerelve házilag kivitelezzük. Szerintem pofás lesz. Az oszlopok egyenként 2500 forintba kerültek, a lécek 500 forintba (ebből kb. 30 db kell. A betont zsákonként 1000 forintért vettük, összesen hatot. Bitumen az oszlopok aljára, favédő, lazúr – még egy újabb 10 ezres kiadás. Összességében nagyjából 50 ezer forint az anyagköltség.
A paraván elé, hogy megtörjük az egysíkú világos felületet, babérmeggy (Prunus laurocerasus ’Baumgartner’) kerül. Ez szívós, jól nyírható és örökzöld. A babérmeggy divatos, nem túl olcsó növény. A vásárolt példányok árban az alját súrolják a kínálatnak. Egy közeli kertészetben 3500 forintért vettünk belőle ötöt. Nem túl nagyok, de én a növényekkel úgy vagyok, hogy majd megnőnek. A cserjéknek 2-3 év is elég, hogy mutatós növényekké váljanak és legalább a gyerekek is látják, hogyan növekszenek.
A sövény növényeiért már messzebbre mentünk. Mivel ide tetemesebb mennyiség kell, nem mindegy, hogy mennyit fizetünk egy példányért. Ha sok növényre van szükség, érdemes körbenézni a nagyobb vidéki faiskolákban, ahol a kertészetek árainak töredékéért vásárolhatunk. Mi így vettünk meg 20 cserjét 650 és 750 Ft darabáron. A sövény váltakozva kétféle növényből áll majd: kerti aranyfa, sokan tévesen aranyvesszőnek vagy aranyesőnek hívják (Forsythia x intermedia), illetve közönséges gyöngyvessző (Spiraea x vanhouttei). Klasszikus sövénynövények, már-már ódivatúnak számítanak, de szívósak, viszonylag igénytelenek, a mi klímánkon kiválóan fejlődnek. Az aranyfa tavasz elején borul virágba, a gyöngyvessző pedig májusban. Tervezem még a kerítésoszlopok befuttatását kerti iszalaggal (Clematis x jackmanii), ami júniustól egész októberig hozza virágait, de ezt majd csak akkor, mikor a sövény nagyobb lesz, hogy az iszalagok tövét árnyékolja. Reményeim szerint így egy folyton virágzó utcafrontunk lesz, aminek a szomszédok is örülhetnek majd.
A cserjék és a sövény alá 5-7 centi vastagságban faaprítékot szórunk. Egy köbmétert 5000 forintért vettünk és házhoz jött. A mulcsozás megvédi a talajt a kiszáradástól. Ha megfelelő vastagságú, a gyomoktól is megszabadulhatunk. Mindezek mellett még extra tápanyag is kerül ezzel a talajba. Eleinte azt gondoltuk, hogy ennek a mulcsnak a tetejére szórunk majd egy leheletnyi réteg fenyőkérget, hogy szép legyen, de az az igazság, hogy nekem megtetszett ennek az aprítéknak a kuszasága. Mondjuk a tél elmúltával előfordulhat, hogy nem lesz ilyen tiszta, akkor majd lehet teszünk rá frissítésként egy keveset a méregdrága (70 literes zsák 3500 forint) fenyőmulcsból.
Nem maradt más hátra, mint a fák. Terveink szerint idén hat fát ültetünk, de egyelőre 4-nél tartunk, és sajnos úgy tűnik, kifutunk az időből. Az előkertet befejezvén három kis levelű hársat (Tilia cordata ’Greenspire’) telepítünk. A választásnál sokat dobott a latba, hogy ez a fa egy honos növényünk kerti változata, így várhatóan kiválóan fogja magát itt érezni. De az sem egy utolsó szempont, hogy virágja hasznosítható gyógyteaként, csodás illata van és vonzza a méheket. Mivel mi nem tartozunk azok közé, akik túlkoros fákat tudnak ültetni a kertjükbe, így a nagyjából 2,5 méter magas fiatal konténeres fákat 8000 forintért vettük meg. Időbe telik, míg megnőnek, de megvárjuk.
A hársak elültetése okozott némi fejtörést. Mivel a füvünk igencsak friss, mindenféle külső hatás kárt tud benne okozni. Ezért az ültető gödröket pallókon állva ásta a férjem, a földet pedig még véletlenül sem a gödör mellé termelte ki, hanem egy talicskába. Mikor megtelt, a földet eltoltuk a kert olyan részére, ahol nem okoz gondot a kiborítás, majd vissza és így tovább. Egyszerűbb lett volna persze előbb a fát ültetni és aztán füvesíteni, de mire előkészítettük a terepet, már nem nagyon maradt idő a fákra. Ezzel a módszerrel kicsit tovább tartott ugyan az ültetés, mint normálisan, de nyoma sem maradt a munkának. Pedig fának gödröt ásni nem egyszerű.
A diófát én magam ültettem el és mivel az szabad gyökerű volt (5000 forintért), nem lehetett vele laca-facázni. Hideg, nyirkos időben, kiásni egy 80x80x80 cm-es gödröt, agyagos talajon, nem feltétlen nőnek való feladat. És mivel termést várunk ettől a fától, illett volna legalább egy méteres gödröt ásni. A fa este érkezett meg, így nem is tudtuk egyből elültetni. Jobb híján beállítottuk éjszakára a komposztálásra összegyűjtött falevélkupacba, remélve, hogy az nedvesen tartja a gyökereket. Másnap kiszenvedtem a földet, a gödör aljára tettem érett istálótrágyát, hogy legyen bőséges tápanyag a fának, amíg megerősödik. Ment rá föld, hogy a gyökér ne érintkezzen közvetlenül a trágyával, mert az nem jó neki. Aztán helyére állítottuk a fát, s míg a segítőm tartotta, én bőszen lapátoltam vissza a földet.
Ilyenkor szerintem nincs ember, akinek ne az járna a fejében, hogy mi a szöszért ásott ki ekkora gödröt. Nekem is ez járt benne. De kell az a gödör. Minél nagyobb, annál jobb a fának meg a leendő dióimnak. Szóval mikor már majdnem kész volt, öntöttem rá egy nagy kannányi vizet, hogy a föld bemosódjon a gyökerek közé. Aztán még egy kevés földet tettem a tetejére eligazgattam a fa körül a tányért, majd erre is ment jó 5 centinyi faapríték. Kész.
Fát ültetni felemelő dolog. De komolyan. Kicsit olyan, mintha új tagokkal bővült volna a családunk. És izgatottan várjuk a tavaszt, hogy túlélték-e a megpróbáltatásokat. A cserjék és a sövény meg végre kertformájúvá tették legalább az előkertünket. Idén nem hiszem, hogy többre jutunk, de egy hónapja még ezt sem gondoltam volna.
