10 dolog, amit nem tudtál a Gecsemáné-kertről

A földkerekség egyik leggyakrabban emlegetett helyszíne, egyik leglátogatottabb turistacélpontja, részben az itt található botanikai ritkaságok miatt, részben pedig azért, mert – noha nem azonos a Golgotával – kétezer évvel ezelőtt itt dőlt el végleg egy szelíd, de bátor fiatalember sorsa, amikor is végre megbékélt végzetével, melyet hite szerint istene rótt rá. Mesebeli erdők sorozatunk húsvéti különkiadásában az Olajfák Hegyére és a Gecsemáné-kertbe látogatunk.

1. Az Olajfák hegye már a kereszténység előtt is szent hely volt

Az Olajfák Hegye igazából egy dombvonulat Jeruzsálem óvárosától keletre, a Templom-hegytől a Kidron-völgy választja el. Egykor olajfaliget borította, innen kapta nevét is. A zsidók úgy hiszik, hogy az utolsó ítélet itt, a hegy alatt, a Kidron völgyében fog elkezdődni, ezért 3000 éve temetkeznek ide – ez a világ legrégebbi zsidó temetője. A keresztények hite szerint pedig ide temették el Jézus anyját, Máriát is.

Mind az Ószövetségben, mind az Újszövetségben gyakran említett helyszín, a 4. századtól kezdve sok keresztény szerzetesként vonult ide vissza remeteségbe, rengeteg régészeti leletet hagyva maguk után.

2. A Gecsemáné-kert igazából egy tanya

A Gecsemáné- vagy Getszemáni-kert az Olajfák hegyének lábánál található. A név héberül annyit tesz: az olajprés helye. Jézus idejében az Olajfák hegye lejtőjének ezen a részén egy major állt, amelyben olajprés működött. A Biblia szerint Jézus és tanítványai szívesen időztek itt, az utolsó vacsora után pedig ide vonultak vissza: a tanítványok lepihentek, Jézus pedig egy barlanghoz ment imádkozni. Itt talált rá Júdás, itt árulta el egy csókkal, és itt áll ma az 1924-ben befejezett Nemzetek Temploma.

3. Az apostolok sem emlékszenek pontosan arra, mi és hol történt

Máté szerint „Akkor elméne Jézus velök egy helyre, a melyet Gecsemánénak hívtak, és monda a tanítványoknak: Üljetek le itt, míg elmegyek és amott imádkozom.” Márk alátámasztja a helyszínmegjelölést, mondván: „És menének ama helyre, a melynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, a míg imádkozom.” Lukács már egy kissé pontatlanabbul fogalmaz: „És kimenvén, méne az ő szokása szerint az Olajfák hegyére; követék pedig őt az ő tanítványai is.” János pedig még ennél is nagyobb általánosságban adja meg a helyszínt: „Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének ő és az ő tanítványai.” Amúgy persze ez mindegy is.

4. Ha a kert olajfái beszélni tudnának…

Az Olajfák Hegye és a Gecsemáné-kert persze ma már közel sem az a paradicsomi, nyugalmas, elvonulásra alkalmas, göcsörtös olajfákban és egyéb növényekben bővelkedő liget, mint ahová Jézus szeretett elvonulni barátaival. A keresztes hadjáratok, a muszlim uralom, az ismétlődő arab-izraeli konfliktusok mind-mind pusztították a környéket. A mai kert mindössze 1200 négyzetméternyi területű, viszont igazi, lélegzetelállító csodák várják benne a látogatókat. A fiatal olajfák, ciprusok és egyéb mediterrán növények között él ugyanis nyolc ősöreg olajfa, akik ugyan Krisztussal biztosan nem találkozhattak, de a legfrissebb vizsgálatok eredményei szerint a 12. század óta figyelik a környék viharos történetét, azaz körülbelül 900 évesek. Törzsátmérőjük 3 méter körüli, de nem is ez a legmegdöbbentőbb bennük, hanem hogy IKERTESTVÉREK. DNS-ük egy az egyben megegyezik, ami azt jelenti, hogy egy közös anyanövény dugványaiból származnak.

A matuzsálemek amúgy köszönik szépen, kiváló egészségnek örvendenek és rendíthetetlenül teremnek. Jelenleg a Szentföldi Ferences Kusztódia gondozza a kertet és a fákat, termésüket a világ minden tájáról érkező önkéntesek dolgozzák fel.

5. A Gecsemáné-kert a filmvásznon

A régió meglehetősen zaklatott történelmének okán – na meg azért is, mert Jeruzsálemet ma már sokkal inkább a turizmus működteti, mintsem a meditatív hitélet – sosem volt egyszerű eredeti helyszíneken forgatni a filmtörténet nagy Jézus-adaptációit. A hippikorszak szerencsére ezeket a korlátokat is képes volt ledönteni: a Jézus Krisztus Szupersztár jeleneteit mind Izraelben vették fel. A rockopera abszolút csúcspontja (szubjektív megjegyzés – a szerk.) az utolsó vacsora, majd Jézus „vitája” istennel a Gecsemáné-kertben – a filmben itt minden bizonnyal a Beit Guvrin Nemzeti Park szolgált helyszínül.

Martin Scorsese provokatív filmjét, az 1988-ban készült Krisztus utolsó megkísértését viszont abszolút Izraelen kívül, Tunéziában és Marokkóban forgatták, Franco Zeffirelli A Názáreti Jézus című 1977-es klasszikusát meg ezen kívül még Mexikóban is.

6. Az olajfa csak a mi szemünkben olyan különleges

A mi számunkra egzotikus ritkaság, gondos odafigyeléssel nevelgetett cserepes drágaság – közben meg a Mediterráneum forró, száraz éghajlatú területein, a sovány mészkősziklákon honos olajfa a világ legstrapabíróbb növényeinek egyike. Extrém szárazságtűrő, bírja, ha a szél, az állatok vagy az ember letöri az ágait, sőt azt is, ha tövig leég – gyökereiből képes új sarjakat fejleszteni. Jól bírja az átültetést is – nem kevés példa van arra, hogy útépítések helyszínéről akár több száz éves olajfákat is kiemelnek és biztonságos élőhelyre ültetnek. Nem véletlen, hogy Noé történetében a galamb pont olajfaágat tartott a csőrében, amikor visszatért a bárkára: az olajfa hajtott ki először az özönvíz után, ő jelezte, hogy vége a katasztrófának, az élet újraindul a Földön. Az olajág azóta is a megbékélés, az újrakezdés szimbóluma.

Lassú növekedésű, kemény fájú, nagyon hosszú életű fa: a százéves példány szinte csemetének hat, az pedig, amelyik ereje teljében lévő fa benyomását kelti, simán megvan ötszáz éves. Az olajfatermesztés – a parafához hasonlóan – nem a gyors haszonnal kecsegtető befektetések típusába tartozik. Élőhelyi sajátosságai miatt három dolgot nem visel jól: a hideget (-5 fok alatt védeni kell), a pangó vizet és azt, ha gyökereinek nem jut elég hely. Az olajfa gyökerei ugyanis mélységben, de főleg szélességben meglepően nagy távolságra terjeszkednek, hiszen a sziklás, soványka talajból csak így tudnak elegendő tápanyaghoz jutni. Ezért is van az, hogy a hagyományos olajfaültetvények a mi gyümölcsöseinkhez képest kifejezetten ritkásak.

7. Az olívaolaj is csak nekünk olyan extra

Az olajfa strapabíró és elterjedt, oké, de ráadásul a legalapvetőbb haszonnövények egyike is a Mediterráneumban. Akkor is minduntalan szembejön, ha a Bibliát nem mint szent írást, hanem mint társadalomtudományi kordokumentumot olvassuk: ezer és egy történet árulkodik arról, hogy a gabona és a bor mellett az olaj volt legfontosabb alapanyag az egyszerű háztartásokban is. Azon kívül, hogy sütéshez-főzéshez használták, olajjal világítottak, olajjal kezelték a sebeket és bőrfertőzéseket, olajból készítettek illatszereket és nélkülözhetetlen kellék volt az istentiszteleteken is.

Az olívaolaj hazája Görögország, ahol persze nem tegnap kezdték a szakmát: már Homérosz is megmondta, hogy az olívaolaj folyékony arany. És valóban, az olívaolajról a mai szigorú dietetikai-gasztronómiai-kulináris véleményvezérek is elismerik, hogy őrült egészséges. Tele van telítetlen zsírsavakkal, antioxidáns hatású E- és K-vitaminokkal. Jó hatással van az epeműködésre, a szív- és érrendszer egészségére. Csökkenti a koleszterinszintet, gátolja a meszesedést, értágító és vérnyomáscsökkentő hatású.

Persze csak akkor, ha kizárólag extra szűz verziót használsz, amelyet csakis mechanikai módszerekkel, max. 27 fokon sajtolnak. (Na jó, sütéshez használhatsz finomítottat is, amely kevésbé extra minőségű alapanyagból készül, de a finomítás során kiegyenlítik a minőségét, egyszersmind kivonják belőle a sajátos ízvilágot adó aromákat, amelyek a sütés során, a magas hőmérséklet miatt inkább kellemetlenekké válnak, mintsem javítják az étel minőségét.)

Az olívaolaj az ókori Hellaszból a mitológiával együtt került Rómába, majd ők, a történelem első szuperhatalma honosította meg Hispániában. Ennek megfelelően a világ első számú olajtermelői ma is Görögország, Olaszország és Spanyolország. Naná, hogy a görögök fogyasztják a legtöbb olívaolajat a Földön: fejenként 24 litert évente. Nem csoda, ha semmiből se csinálnak problémát 🙂

8. Olajfa Magyarországon? Kis odafigyeléssel igen!

Körülbelül tíz éve élek együtt egy olajfával, bizony mondom nektek: nem bonyolult. Mivel mészköves-dolomitos alapkőzeten őshonos, ezért a saját kertemből ástam ki neki földet (talán említettem már, hogy egy mészkőhegy oldalában élek), és egy jó nagy cserépbe tettem, hogy a gyökerei kényelmesen elférjenek. A cserép alja természetesen lyukas, hogy a felesleges víz el tudjon folyni. Alapvetően az elemekre hagyom a gondozását, azaz a kertem-teraszom legnaposabb sarkában van a helye, és csak az esők öntözik, én egyáltalán nem.

Télen lakott már fagymentes, de sötét garázsban (kibírta), mobil fóliasátorban (kibírta), sőt egyszer, jobb híján fűtött nappaliban is (azt is kibírta, bár ledobálta az összes levelét, de mihelyt szabadba került, pár hét alatt szebb volt, mint valaha). Virágozni már virágzott, sőt, icipici bogyók is megjelentek rajta, de persze nem tudtak beérni, ahhoz fél évvel hosszabb és tíz fokkal melegebb nyarak kellenének…

9. A házi olajfanevelésnek egyetlen titka van

És én ezt szinte vallásos fanatizmussal betartom, viszont örömmel megosztom veletek. Montenegrói emberektől hallottam, márpedig a montenegrói ember ilyesmivel nem viccel. Ők azt állítják, hogy az olajfa ott szeret élni, ahol látja a tengert. (Persze ők könnyen beszélnek, az a csodálatos ország annyira icipici, hogy nehezen találni benne olyan pontot, ahonnan nem látni az Adriát. Van is nekik olajfájuk bőven.) Na de egy furfangos közép-európait nem lehet csak úgy eltántorítani: akárhányszor tengerhez megyek, mindig hozok magammal egy kis palacknyi tengervizet és beleállítom az olajfám cserepébe. Egyelőre működik 🙂

10. Ha annyira fagyérzékeny, akkor hogy lehet, hogy az utcánkban van egy?

Úgy, hogy az nem az. Az olajfát gyakran keverik össze a Közép-Európában is honos keskenylevelű ezüstfával (Elaeagnus angustifolia), amelynek ezüstös zöld levelei, sárgás virágai, de még bogyós termései is eléggé hasonlítanak az olajfáéira. Alapvetően három egyértelmű különbség van a két faj között: az egyik a fák habitusa. Az olajfa kifejezetten alacsony, göcsörtös, szétterülő lombú, az ezüstfa magasabb, nyúlánkabb. A másik különbség a tövis: az ezüstfa fiatal hajtásain észlelhetjük őket, furcsa, rövidke, bökős hajtásokra emlékeztetnek (ezért is hívjuk őket hajtáseredetű tövisnek). Az olajfa nem tövises, pont. A harmadik nagy különbség pedig az, hogy a fagyérzékeny olajfa nem él meg Magyarországon, és kész.

Az ezüstfa egyébként őrült széles tűrőképességű, de invazív faj – ezért aztán leromlott, elsősorban városi területek fásítására alkalmas lehet, de mivel nagyon agresszív, kertekbe, parkokba ne ültessétek, ha jót akartok.

Kedves gardenisták, nagyon kellemes húsvétot kívánunk nektek!

Százholdas Pagony, Rejtekadó Erdő, Tiltott Rengeteg… A kertész is volt gyerek, és vagy mert mindig is azok maradunk, vagy mert most a gyerekeinkkel újraéljük az akkori sztorikat, ezek a réges-régi, titokzatos helyszínek újra megjelentek a fejünkben. Mesebeli erdők című sorozatunkban felkeressük őket, egyiket a másik után, és csak tátjuk a szánkat attól, amit tartogatnak nekünk. Az első részben Micimackó otthonát, a Százholdas Pagonyt, a másodikban a Rejtekadó Erdőt, Rumcájsz hazáját, a harmadikban Robin Hood búvóhelyét, a Sherwoodi Erdőt. a negyedikben pedig a Titkok Kertjét fedeztük fel.

(források: wikipédia, imdb.com, gethsemane-en.custodia.org, seetheholyland.net)

Címkék: