AMÚGY nagyon szeretem a muskátlikat is (pont mint a leandereket). Az egyszerű állómuskátlik gyerekkori nyaraimat, nagyszüleim kertjét juttatják eszembe, a kihívóan buja futómuskátlik kedvenc túrahelyeimet Tirolban, az elegánsan távolságtartó angol muskátlik pedig Hercule Poirot legjobb nyomozati okfejtéseit. Csakhogy.
Elköltöztünk, és az eddigi dél-délnyugati napos teraszomból észak-északnyugati, fákkal árnyékolt lett. Se a leanderek, se a muskátlik nem mihálylanak meg egy északi teraszon, ez világos – de ha nem akarok lemondani a megszokott buja virágtengeremről, akkor bizony muszáj új lakókat keresnem a dézsáimba és balkonládáimba. A minap elmeséltem nektek, mit találtam ki a leanderek helyett, most pedig azon gondolkodtam el, mi kerülhet a muskátlik helyére – hátha valaki hasonló cipőben jár, mint én – vagy neadjisten egyszerűen ráunt a muskátlira, mert ilyen is van. (Szolgálati közlemény: persze hogy nem dobom ki a muskátlikat. Szépen megtisztítom őket, és a tavaszi jótékonysági vásárunkon új gazdát keresek nekik.)
Na szóval a következőképpen fog kinézni mostantól a hat érintett árnyékos ablakpárkány.
Bakopa (Chaenostoma cordatum)
A régebbi elnevezés szerint Sutera cordata néven ismert bámulatos virággömb afrikai származású, Magyarországon jobbára egynyáriként neveljük. Általában fehér, de lehet rózsaszínű vagy halványlila is, őrületes gazdagsággal virágzik, feltéve, hogy megkapja, amire szüksége van: félárnyékos fekvés, laza, jó vízháztartású talaj és bőséges öntözés. Persze ne öntözd gondolkodás nélkül, de ne hagyd kiszáradni se. Ha hagyod kiszáradni, mérgében ledobál magáról mindent, de azért 1-2 hét alatt megbékél és újrahajt. Azért tök jó választás balkonládába, mert nem nő 15-20 centinél magasabbra, azaz nem akadályozza a kilátást az ablakból, viszont lecsüngő hajtásai akár fél méteresek is lehetnek.
A Bacopa monnieri. Memóriajavító, öregedésgátló hatása miatt a hagyományos indiai orvoslás régóta használja.
Említsük meg a család egy másik nevezetes tagját is: a Bacopa monnieri a „valódi” Bacopa nemzetség tagja (ezért is ez a neve), az indiai ajurvédikus gyógyászatban réges-rég használt növény. Bacosides elnevezésű kivonata gyorsítja az agyban az ingerületek átvitelét, magyarul az idegsejtek közötti kommunikációt, ezáltal serkenti a memóriát, a koncentrációt, javítja a kognitív képességeket, de hatékony stresszoldó is és segíti a pihentető alvást. Amúgy ő is simán tartható árnyékos ablakpárkányon vagy ámpolnában is, csak nem virágzik olyan brutálisan, mint dísznövényként nemesített rokona.
Pistike (Impatiens walleriana)
A nebáncsvirág és az árnyliliom remek társítás árnyékos élőhelyre.
Na jó, nebáncsvirág, de tényleg nem lehet nem használni egy ilyen lehetetlen növénynevet, ha már a népnyelv kitalálta. A pistikét biztosan senkinek nem kell bemutatni. Hihetetlenül robusztus, ugyanakkor bájosan törékeny növény, tonnányi fehér, rózsaszínű, lila vagy piros virággal, amelyeket a fagyokig rendületlenül ont. Alapvetően nem igazán csüng, inkább laza párnát alkot, de puha hajtásaival szépen kibuggyan a balkonláda oldalán, amitől olyan természetes-romantikus lesz.
Nagyon vízigényes, erre ügyelj, mert tapasztalatom szerint nehezen regenerálódik. Keleti vagy északi fekvés az ideális, délre nézve szerintem csak szenved, és amikor nálam nyugati párkányon volt, akkor is nagyon sokat kellett melóznom vele, hogy szép maradjon egész nyáron. Ha elnyurgul, nyugodtan vágd vissza, kihajt, mint a kisangyal.
Lobélia (Lobelia erinus)
A lobélia dél-afrikai származású, alapvetően szeret napos helyen lenni, de félárnyékban is szépen kibírja, ha jól gondoskodunk róla, úgyhogy arra a párkányomra fog kerülni, ahová délelőtt be szokott surranni egy kis közvetlen napfény. A jó gondoskodás a lobélia esetében azt jelenti, hogy sűrűn öntözzük, talaja állandóan legyen nedves, de a felesleges víz mindig folyjon el.
Aprócska virágai olyan tömegben nyílnak, hogy jó esetben a levelek nem is látszanak tőlük. Álló és csüngő változatban is létezik, jobbára lila vagy kék virágú fajták vannak belőle közforgalomban, de remélem, belefutok valami rózsaszínűbe vagy fehérbe is. A fővirágzás után vissza fogom vágni, állítólag így tovább és bőségesebben virágzik majd.
Ne bánjunk mostohán a levéldísznövényekkel sem!
Különösen azért ne, mert árnyékos élőhelyen nagy hasznunkra vannak, általában jobban bírják a napfény hiányát, mint virágzó társaik. És hogy miért van rájuk szükség, amikor a virágzó növény éppen elég szép, ráadásul levelei neki is vannak, minek oda még valami? Gondolj bele: egy-egy függőcserépben pompázó lobélia vagy bakopa önmagában tényleg lenyűgözően mutat, de ha van 3-4 egymás melletti ablakod, benne a balkonládák, és simán végigtolod az egészet ugyanazzal a fajjal, az azért már – filigrán virágok ide vagy oda – vagy fullasztó, vagy unalmas, vagy mindkettő egyszerre. Ilyenkor jön jól – kertészbölcsész sznobnyelven szólva: stílusos ellenpont lehet – az árnyliliom fegyelmezett levele vagy a kakassarkantyú hullámos levélfüzére. De bátran próbálkozhatsz fűszernövényekkel is: a snidling vagy a metélőpetrezselyem remekül bírja a kevéssé napos helyeket is.
A petrezselyem mint dísznövény? Miért ne?
A végére két apró praktikus jó tanács: az árnyékos ablakpárkányok gyakran azért árnyékosak, mert északi vagy északnyugati fekvésűek. Ha így van (és nem mondjuk egyszerűen egy nagyobb fa árnyékolja az ablakot), gondolj arra, hogy az É-ÉNy egyben az uralkodó szélirány is a mi környékünkön. A növények önmagukban még nem pusztulnak el attól, hogy egy erősebb széllökés letöri a hajtásaikat, de ha borul a balkonláda, abból akár komolyabb baj is származhat. Mindenképpen rögzítsd a ládákat, mielőtt megérkeznek a nagy nyári viharok.
A másik: mindig kiemeljük, hogy a ládákból folyjon el a felesleges víz, ne pangjon a növények gyökere. Viszont nagyon nem mindegy, hová folyik. Ha olyan szerencsés vagy, hogy földszintes házban vagy lakásban élsz, ne is olvass tovább, de ha szeretnél jóban maradni az alattad lakókkal, akkor használj alátétet!
(A fotók a pinterestről származnak.)
