Amikor gyerek születik egy családban, aki csak teheti, családi házban kezd gondolkodni, mondván, a gyereknek mi lehetne jobb, mint egy kert. Csakhogy manapság a kert sokak szemében valami egészen mást jelent. Nyugalom, madárfütty, lazítás a zöldben – ugyan már… Sokkal inkább egy helyszín, ahol a sport és játékszerek kavalkádját fel lehet vonultatni. És a kertből nem marad más, mint egy hatalmas játszótér.
Trambulin, játszóvár, babaház, kerti medence, ha lehet, merevfalú. Mindezt bezsúfolni egy jó esetben 3-400 négyzetméteres kertbe, kicsit sem üdítő látvány. Márpedig ha ellátogatunk egy kertvárosba, egyre több helyen ezt láthatjuk. Nem mellesleg ez rengeteg zöldfelületet foglal el. Mert medencének jó, ha burkolt alapja van, a játszóvár és a babaház is méretes alapterületű és a trambulin is hiába áll lábakon, alatta nem sok növény marad meg, nem hogy a fű. Így a kertből nem marad más, mint egy-két zöld folt a játszószerek között, esetleg néhány fa és persze (most általánosítok) az elmaradhatatlan sövény, körbe a kerítés mentén. Nevezhető ez egyáltalán kertnek? Persze van az a kertméret, amiben minden tökéletesen elhelyezhető, akár, mint egy önálló játszórész, akár elszórva, kalandosan. De sajnos nem ez az általános, főleg nem kertvárosokban.
Forrás: pxhere
Mintha a szülők rettegnének, hogy a gyereküket nem tudják kellőképpen lefoglalni, ezért inkább mindent készen megvesznek, hadd játsszon a csemete. (És lehetőleg mindenből picit nagyobbat és jobbat, mint a szomszédé.) Pedig a legtöbb esetben a gyerekek kiválóan feltalálják magukat efféle játszószerek nélkül is egy megfelelően inspiráló környezetben.
Biztosan állítható, hogy az élére állított fa, fém és műanyag termékek nem túlzottan tartoznak a képzelőerőt megmozgató kerti elemek közé. Lefoglalnak, ideig-óráig, de aztán ráun a gyerek. Aztán? Felmászna a fára, csakhogy az ágait fel kellett metszeni, mert belelógott a trambulin hálójába. Elbújna a bokorban és nézegetné a bogarakat, de bokor se nagyon van meg bogár sem, az inkább a szomszéd zöldségesébe ette be magát. Építene magának bunkert, csak épp nincs hova, mert a babaház elfoglalja a helyet. Sebaj, áthívja a szomszéd gyerekeket, ugrálni egyet – ja, de ők épp a saját trambulinjukban ugrálnak.
Forrás: pxhere
A legtöbb esetben egy gyerek sokkal nagyobb örömmel játszik valami olyanban, amiben esetleg az ő keze munkája is benne van. Mondjuk egy ágakból, vesszőkből épített sátorban, amit lehet, hogy az esti vihar ledönt, de legalább lesz mit építeni másnap is. És tuti, hogy ebben a szomszéd gyerekek is szívesebben részt vesznek, mint ugrálni valami fém izében, ami nekik is van otthon.
De ha mindenképp szeretnénk valami csilli-villi boltit a kertünkbe, akkor is a kevesebb több. Sőt, mi lenne, ha a szomszédnak mondjuk lenne egy trambulinja, amiben mi is szívesen látott vendégek vagyunk, nekünk meg egy szép fészekhintánk, hogy a szomszéd is elférhessen benne. Igaz ez már kicsit túl optimista hozzáállás, nyilván nem mindenhol fényes a szomszéd élet. Akárhogy is, mikor kerti játékszer vásárlására adjuk a fejünk, gondoljuk előtte át, hogy biztosan szükség van-e arra a műanyag csúszdára, mikor tíz perc sétára ott van a játszótéren egy nagyobb és jobb. Biztos, hogy a gyerekünknek egy sajátbejáratú játszótérre van szüksége vagy inkább egy zegzugos kertre, ahol néha ő maga is megnyugodhat hangyákat bámulva a fűben?
Forrás: flickr
