Csak egy megálló a négyes-hatos vonalán, semmi több nem volt korábban. A közel húszezer négyzetméteres(!) tér észrevétlen a villamos ablakából. Éppen ezért az elmúlt évtizedekben eszembe sem jutott itt leszállni, egészen néhány héttel ezelőttig, amikor felújítás miatt le nem szállította az utazókat a villamosvezető. Hömpölyögtem a tömeggel a körúton tovább a Duna felé, amikor a Mechwart ligeti megállónál felforrt az agyvizem és a lábam magától vitt a hatalmas fák alá.
Mechwart szobra dús virágbeültetések között
A szökőkút hangját mind jobban hallom, itt kell lennie egynek valahol. Virágtengerben úsznak a díszfák az elegáns sétányon, ami Mechwart András mellszobra mellett vezet a hatalmasra lövellő vízsugarakhoz. Hjaj, vissza sem akarok menni a villamos sínekhez többet…
Láthatóan sokan így vannak ezzel, főleg, hogy a háromszintes, 21 méter átmérőjű szökőkút szélein békésen lehet üldögélni úgy, hogy csak a hűs pára jön az arcunkba és nem a kút víze. Persze igazi felüdülés az utóbbi lett volna, de beértem az elegánsabb, kezet vízbelóbálós verzióval. Úgyhogy iszogattam a magammal hozott vizem, élveztem a látványt, no meg az ingyenes wifit.
Jó itt
A Ganz gyár egykori vezérigazgatójáról elnevezett ligettel biztosan elégedett lenne maga Mechwart András is, habár sajnos rá nem igazán emlékeztet semmi a téren (az említett mellszobrot leszámítva). Nagy kár, pedig az 1834-es születésű, német Mechwart életútja tényleg elképesztő. Szegény lakatosinasként kezdte és az Osztrák-Magyar Monarchia vezető gépgyárának, a Ganz feltaláló-igazgatójaként fejezte be munkásságát, ami idő (25 év) alatt egész sor zsenit karolt fel: sokak mellett Bláthy Ottó, Bánki Donát, Kandó Kálmán, Déri Miksa remek találmányai is mind a Ganz gyárban, Mechwart ideje alatt születnek meg. Nem csak teret adott a kutatómunkának a gyárban, hanem minden eredménnyel a köz és a helyi gazdaság javát akarta szolgálni. Így főként a közlekedés és mezőgazdaság területére fejlesztett találmányaik vitték előre a gyárat és az országot is.
A szökőkútnál körben nem csak pergolák vannak, hanem ilyen ágyások is
A tér 2010-es felújításakor én biztos vittem volna egy „Mechwartos csavart” a nagystílű tér berendezésébe, de azért így se rossz ám a helyzet, sőt, csak a gépgyáros koncepciót imádnám. Az önkormányzat épülete előtti óriási lépcsősort két gigantikus virágágyás előzi meg, amikbe minden évben 15.000 tő egynyári és hagymás virág kerül. Ez a központi színes virágtenger választja el a parkot kétfelé.
A virágágyások egyik vége a szökőkút terére torkollik
Egyik oldalán kisebbeknek, a másikon egy nagyobb gyerekeknek kialakított szuper játszótér kapott helyet. A sétányon felnőtt muszkliparkban izmoznak a helyi anyukák és a szükséget teljesen tiszta, fizetős illemhelyen lehet elvégezni 250 forintért. De nem elégedetlenkedem ezen, mert már annak nagyon örülünk, hogy van erre egyáltalán lehetőség, ismerve néhány játszóteret ugye.. Apropó, árnyékos mindkét gyerekbirodalom a koros fák alatt.
Játszótér fákkal körülölelve és kerítéssel a kisebbek biztonsága érdekében
A szökőkút körül körben növényekkel befutott fa pergolák adnak árnyékot a rengeteg padnak, no meg az üldögélőknek, akik vannak elegen; a növényzet szépen ápolt, látszik az új locsolóberendezés és a sok munka eredménye. Nem is csoda, hogy 2013-ban ez lett az „Ország Legszebb Főtere”, most épp nekem is ez a kedvencem.
Dejó, hogy évente felújítják a négyes-hatos vonalát! 😀
