Ne hagyd ki a klímahét többi cikkét sem: Rita megírta, hol élünk majd 50 év múlva, Ági leszedte a szenteltvizet az emberiségről az élővilág határtalan pusztítása miatt, Kata a jövőnket megmenteni képes erdőkről írt nagyon érdekeseket, Brigi pedig a maga ironikus világlátásával igyekezett rávilágítani a figyelmet olyan dolgokra, amikre a legtöbben ma még csak legyintenek.
Garázs a telek végében
Ennek a cikknek bizonyos pontjai – mint ez az első is – kifejezetten azokhoz szólnak, akik nagyobb kertrendezés, esetleg házépítés előtt állnak. Rengeteg helyen látni, hogy a garázst egy hosszú telek esetében annak végére helyezik, amihez persze oda is kell jutni az autóval, így a kert felét a tulajdonos kénytelen leburkolni.
Igaz, nagyon sokszor a helyi építési szabályzat nem engedi meg, hogy az utcafrontra kerüljön a garázs – utcakép védelmi szempontok miatt. Olyan esetben viszont, ahol ennek nincs akadálya, érdemes mérlegelni az utcai garázs ötletét.
Ha már muszáj, akkor inkább így
Ha elkerülhetetlen a hosszú autóút építése, akkor válaszd inkább ezt a megoldást. Látvány szempontjából is előnyösebb, és a kerted mikroklímáját, hőháztartását, hőingadozását is csökkented vele – minél több zöldfelület marad meg, annál jobb lesz. Korábban ennek egy egész cikket szenteltünk, nézd meg, ha érdekel.
De miért?
A fenti kép szomorú példája annak, amikor a praktikus gondolkodás (be kell férnie minél több autónak) teljesen maga alá gyűri a minimális esztétikai szempontokat is. Ebből pedig az következik, hogy a szuper balatoni nyaralóban épp abban a 3 hónapban lesz még az átlagosnál is melegebb, amikor használják. Igaz, hogy egy ilyen épület nem azért van elsődlegesen, hogy az ember kinn ücsörögjön a kertben – takarodjon csak le a partra, egye a lángost, nincs lazsálás -, persze ilyen körülmények között eszébe sem jutna más.
Vitatkozni teljesen felesleges, hogy mennyivel lenne élhetőbb ez a hely, ha legalább egy nyamvadt fa részleges árnyékot adna az épületnek és a kertnek – sokkal, de sokkal élhetőbb lenne. De hát, parkolni muszáj.
Készül a kősivatag
Egy jellemző és szomorú jelenet a fővárosi agglomerációból. Na jó, Dunakeszin járunk, de lehetnénk akárhol, teljesen mindegy. A képen mintha nem is egy családi ház kapubeállóját látnánk, hanem egy bekötőút építését. Pedig ez “csak” egy autóbeálló utcai része.
Sivár előkertek
Budán sem jobb a helyzet, sőt. Újra meg újra elmondom, leírom, hogy nem vagyok sötétzöld, nem követelem vissza a lovaskocsikat településeink utcáira. De nagyon sok helyen azt látom, hogy ha legalább azt a kis lépést megtennék a zöldesítés felé, sokkal élhetőbb lenne nem csak az adott házban élő gyerekek jövője, de már a tulajdonosok következő nyara is. Egy ilyen előkertben nyáron felforrósodik az autó, a burkolat ontja a hőt az épület “orra előtt”, ami miatt egy-két szinttel biztosan fentebb kell tekerni odabenn a légkondit. Az esztétikai sivárságról most ne is beszéljünk. Vagyis de, beszéljünk!
Sivár belső parkok – a félreértett mediterrán életérzés
Kőbánya belső bugyrában dolgoztam a nyáron egy hónapig. Nap mint nap a sarki kisbolt felé igyekezve benéztem ebbe a lakóparkba. Szép fehér falak, rendezett környezet, tiszta padok. Engem mégis a szomorúság fog el, ha ilyet látok. És egy kicsit csikorgatom a fogaimat ilyenkor. Oké, ezt nem a lakók álmodták meg ilyenre, hanem a befektető-kivitelező, és talán még egy kertész/tájépítész keze is benne volt a dologban.
Ahogy Rita hiányolja a játszóterekről, úgy hiányolom én is innen a fákat. Bármikor jártam erre és benéztem, soha senkit nem láttam itt üldögélni. Aki bement a kapun vagy jött kifelé, az átszaladt az udvaron még délután 6 órakor is. Ősztől tavaszig gyanítom azért nem ül le ide senki, mert a kőpadok túl hidegek. Van kábé 2×2 hét az évben, amikor jól esik egy ilyen helyre kiülni, a sötétedés utáni használatot nem számítva.
A burkolatok a kőpadokkal együtt nyáron szinte fűtik a háztömböt, a vízfelület pedig túl kicsi ahhoz, hogy ezt a plusz meleg mikroklimatikus hatást kompenzálja, főleg úgy, hogy a csobogókat sosem láttam működni – talán este bekapcsolják őket.
Ha esetleg hasonló módon kialakított társasházban élsz, bulizd ki a közös képviselővel/képviselőnél, verd át a lakógyűlésen, hogy ültessetek fákat. A gyerekeitek is meg fogják köszönni.
A fullasztó, gyilkos kavics
Sokan vágynak kertes házba, sokan pedig beleszületnek. A kertet azért a legtöbben szeretik. Kicsit elszeparál a szomszédoktól, kertes házban nincs falszomszéd, unalmas órákban ki lehet menni bogarászni a kertbe. Már persze csak akkor, ha vannak bogarak. Sokan viszont a megúszásra játszanak – és ide most ne számoljuk bele a mozgásképtelen, vagy nehezen mozgó, idős embereket, természetesen nem őket akarom ekézni.
A növényágyakat kaviccsal vagy murvával felszórni, ez az egyik legrosszabb dolog, amit tehetünk a növényeinkkel. Ezzel lényegében kinyírjuk a mikroklímát, a helyszín közvetlen hőmérsékletét 5-10-15 fokkal is megnöveljük alkalmanként attól függően, hogy milyen évszak van és mennyire tűz a nap. Innen újra csak eljutunk a légkondicionálók fokozott használatáig, s a feleslegesen elhasznált plusz energiáig, nem beszélve a saját romló közérzetünkről, amit a kertben sétálva megélünk egy ilyen kősivatagban.
Nem lenne szebb így?
A növényborítottság megtartásával és fokozásával te is tehetsz nem csak a gyerekeid, de a saját jövődért is.
Gyere murva, ölelj, és pusztuljunk el együtt, most
Itt ugyanazt a helyzetet látjuk, csak kavics helyett murvával megbolondítva. Az ilyen kősivatagok nem csak, hogy nem túl esztétikusak, mini ökológiai pusztítást is végeznek. Ilyen környezetben a felforrósodó köveknek köszönhetően a növényeket teljesen feleslegesen plusz stresszhatásnak tesszük ki, ezzel csökkentjük életben maradási esélyeiket.
Feleslegesen nagy kavicsfelületek
Persze van úgy, hogy kell az a kavicsfelület, mert el kell jutni a kertben A-ból B-be, vagy mert nem szeretnénk, hogy a kerítésre felverje az eső a sarat. Ilyenkor egy dolgot gondoljunk át: mekkora felületre is van szükségünk valójában? Kell az a másfél méter, vagy elég lenne 50 centi is? Annyiban jó a kavics, hogy ez legalább 100 %-ban vízáteresztő felület, így ha a közelben fák vannak, azok esélyeit a hosszú életre nem csökkentjük.
Ha muszáj, akkor muszáj, de lehet ezt vízáteresztő módon is
Térkő helyett használhatsz műanyag gyeprácsot. Gyalogos forgalom esetén, vékony murva alappal és a közöket földdel feltöltve, befüvesítve tökéletesen stabil járófelület nyerhető. De ha a füvesítést mindenképp szeretnéd megúszni, viszont kell egy teljesen földmentes placc például a kukáknak, akkor a gyeprács apró szemű murvával töltve is használható. Még mindig jobb, mint a térkő.
Burkolat is, de a fa is vízhez jut
Faburkolat és apró bazaltmurva, és semmit nem vettünk el a fa életben maradási esélyeiből. Emellett egy magánkertben barátságosabban is néz ki bármelyik térkőnél.
Minimál, avagy ami pont elég
Gondold át, a kert egyes részeit mennyire használod gyakran, és az átalakítást/burkolást igazítsd a használathoz. Ha valahol csak havonta egyszer fordulsz meg, felesleges széles burkolt utat kialakítani, lehet elég lesz egy egyszerű, tipegő jellegű lépcső is.
Ó zöldtető, ó zöldtető, oly kedves minden egyes négyzetmétered
Nálunk is terjednek a zöldtetők, bár az áttörés mintha még nem érkezett volna el. Nagyon sok új építésű ház teteje, garázstető, masszív kültéri kerti pihenő teteje lehetne zöldtetőként kialakított. Nyilvánvalóan ez egy drágább mulatság, de ha megengedheted magadnak, akár csak egy kis felületet is érdemes megcsináltatni. A legfontosabb, legtöbbet használt életteredben a természet által elvégzett hűtést a gyereked is értékelni fogja 20-30-40 év múlva is.
Ne vágd ki a fát, inkább építsd körbe
Rengetegszer érkeztem már úgy egy kerttervezési munkára, hogy a szemem előtt vágták ki a kert régi fáit. Aztán a tervezés során sokan azzal szembesültek, hogy hát, igen, lehet kár volt kivágni azt a diófát, végül is elfért volna alatta az a mászóvár, jól jött volna az árnyéka is, de hát már nincs mit tenni.
Az a probléma, hogy egy fa sok helyet vesz el egy kertből, a legtöbbször kiküszöbölhető lenne egy okos nyírással. És itt persze nem a nagyon öreg, száradó, beteg fákra gondolok, hanem a teljesen egészségesekre. A láncfűrész berregtetése viszont valahogy sokkal jobban megy, mint a hosszútávú tervezés.
Ne vágd ki a fát, és ne ültess helyette tuját, vagy legalább is tarts mértéket
Aztán vannak azok a kertek, ahol az új kert építésekor kivágják a legtöbb, vagy az összes lombhullatót, hogy ne legyen velük gond ősszel. Helyükre tujasor kerül, fenyők és leyland ciprusok hada, és ezzel kezdetét veszi az elkeseredett küzdelem az életben- és szépen tartásukért. Az ilyen örökzöldek a fokozódó és elhúzódó nyári forróságot egyre kevésbé bírják, gombásodnak, száradnak, vagy egyszerűen csak nehézkesen növekednek. Ha kertes házban élsz vagy szeretnél élni, azt tanácsolom, barátkozz meg ezekkel a gondolatokkal, és tuja helyett ne félj lombhullatókat vagy lomblevelű örökzöldeket ültetni – az unokád is büszke lesz rád.
Komolyan mondom: ne vágd ki a fát
Egy idősebb fa egy kertben semmilyen módon nem pótolható, hiába ültetsz helyette öt nagyobb méretűt. Sok év, mire azok megnőnek, addig talán veled is fordul egyet a világ, és elköltözöl máshová. Viszont az új lakók és az ő gyerekeik majd örülni fognak annak a régi barackfának, ami ugyan már alig terem, de azért szuper dolog, hogy az új családnak rögtön van árnyék a kertben.
Árnyék, mikroklíma
Ha van egy árnyékot adó fád, a lehetőségeid is kiszélesednek arra, hogy változatosabb növényvilágot teremts magad körül. Egy fa nélküli kertben bajosan ültetsz hortenziát, hacsak nincs árnyékos északi oldala a kertnek. De mennyivel jobb, ha a kert éke nem egy keskeny, alig használt részre, hanem valamilyen központi területre kerül? Megmondom: sokkal, de sokkal jobb.
Teljes kivágás helyett koronaalakítás
Az épületeket veszélyeztető fák esetében is gyakran meg lehetne menteni őket egy okos metszéssel, amivel a veszély is elhárítható lenne hosszú évekre. Itt megint csak a szemlélet hiányzik. Ha ilyen esettel találkozol, akár ha egy barátod készül épp megszabadulni egy fájától, javasold neki, hogy gondolja át, biztos szükség van-e arra, hogy végleg megszabaduljon attól a fától. Egy kis szemléletváltással sok fa élete megmenthető lenne.
Kültéri pihenők – árnyékolj, és felejtsd el a kültéri hűtést
Számomra az energiapazarláson keresztül történő környezetpusztítás ikonikus példája a kültéri hűtés. Biztos láttad már te is, ez általában egy nagyméretű ventilátorból, és a rászerelt fúvókákból áll, amik egy nagynyomású szivattyúnak köszönhetően nagyon finom vízpárát permeteznek ki. Mindez persze zabálja az áramot, az ivóvízről nem is beszélve. A technológia maga tud nagyon is hasznos lenni, például gyárcsarnokok, ipari létesítmények hűtűsére használva pont, hogy energiahatékony, de a teraszok hűtése tiszta energiapazarlás.
Nálunk 6-7 éve robbant be igazán, de úgy érzem nem terjedt el túl széles körben, leginkább “menő” városi teraszokon találkozni velük. Talán az áruk, talán a nem túl hatékony működésük vagy az idegesítő, sistergő hangjuk miatt akadt meg a terjedésük, de mindegy is.
Van ezeknek DIY változata is, ami olcsóbb, nem véletlenül – a hatékonyságuk hagy némi kívánnivalót maguk után.
A mai vészjósló időkben, ahol már a csapból is a globális felmelegedés egyértelműen zajló hatásainak a híre folyik, kevés, a következő generációk jövőjébe koporsószeget verő cselekedetet tudok elképzelni mint azt, hogy kiül valaki a napra, sóhajtozik a meleg miatt, majd magára irányít egy vízpárát lövellő ventilátort. Még egyszer: a tűző napon ülve. Ehelyett a gyerekei jövőjét pofán vágó viselkedés helyett, aki így tesz, gondolkodjon el egy tizedmásodpercre és üljön be az árnyékba. Vadszőlővel, szőlővel, futólonccal, klemátisszal vagy lilaakáccal befuttatott pergola épp ideális lesz ehhez, és még a szomszédtól is megszabadulhatsz.
Felesleges és túlméretezett építmények
Ahogy a fák esetében legtöbbször a láncfűrész az emberek első gondolata, úgy a kertben adódó “problémák” avagy feladatok megoldásakor tömegeknek – érthetetlen módon – a zsalukő jut először az eszébe. A zsalukőfal jellemzői: nagy anyag és munkaigény, ebből adódóan drága, a szükséges mély alap és a vasbeton szerkezet miatt mozdíthatatlan (persze pont ezért épül), bontása egy kisebb épület bontásával egyenértékű. És sokszor egyszerűen felesleges.
De ha muszáj, ha tényleg nagyon muszáj, van alternatíva
Masszív támfal helyett sok esetben bőven elég például a flórakosaras támfal, erről ide kattintva olvashatsz részletesen. Növényekkel beültethető, vagyis akár egy év alatt teljesen el lehet takarni, így kiküszöbölhető a beton környezetet melegítő hatása. Látvány szempontjából sem mindegy, hogy egy csupasz/vakolt/festett felületet nézel, vagy egy zöld falat.
Tematikus klímahetünket felvezető cikkében – ami egy izgalmas kriminek is elmenne – abbiyah kolléganő megígérte, hogy a Gardenista szerzői a saját látásmódjuk és/vagy területük szerinti cikkekkel jelentkeznek a héten.
Így én most a tájépítészből kifejlődött kertész énem látásmódjával igyekszem tanácsokat adni leginkább olyanoknak, akiknek van lehetőségük a meglévő vagy tervezett kertjük alakítására. De ha nincs kerted, akkor is hasznos lehet ez a cikk, a benne lévő ötletekkel idegesítheted az olyan barátaidat, ismerőseidet, kollégáidat, akikek viszont van.
A viccelődésen átlátva vegyük komolyan ezt a témát: rajtad is, rajtam is múlik, milyen jövőt teremtünk mi, itt és most a következő generációknak. Ha van gyereked, gondolj rá, és fogadd meg az itt leírt tanácsokat.
Boldog, békés és klímatudatos kertrendezést kívánunk!
