Ne hagyd ki a klímahét többi cikkét sem: felvezető cikkében abbiyah megmutatta, hogy baltázta el az utóbbi pár évtizedet az emberiség, Rita megírta, hol élünk majd 50 év múlva, én leszedtem a szenteltvizet az emberiségről az élővilág határtalan pusztítása miatt, Kata a jövőnket megmenteni képes erdőkről írt nagyon érdekeseket, Brigi ironikus világlátásával igyekezett rávilágítani a figyelmet olyan dolgokra, amikre a legtöbben ma még csak legyintenek, Gábor pedig a kert átalakítására adott ötleteket.

November van és 20 fok. Bármennyire is kellemes, mindannyian tudjuk, hogy ez nem normális, hanem sokkal inkább ijesztő. Pár éve még nagykabátban, dideregve álltunk a temetőben november elsején, és azon aggódtunk, hogy reggelre megfagynak a sírokat díszítő virágok, most pedig napszemüveggel a fejünkön rohanunk a vesztünkbe, és visszasírjuk a hideget.

Az ember jól emlékszik a jeles napok időjárására, hogy volt, amikor március 15-én nyakig ért a hó, november elsején fagyott éjszaka, és augusztus 20-án pusztító vihar tombolt. De valahogy egyre távolibbnak tűnik az, amikor még igazi kontinentális éghajlat, és négy jól elhatárolható évszak volt jellemző hazánkra. Amikor még télen hideg volt, nyáron meleg, tavasszal meg ősszel pedig folyton esett az eső.

Azt hisszük, a klímaváltozás messze van, pedig itt ülünk a közepén

Mivel mindenki olvadó jégsapkákról és tengerszint-emelkedésről beszél, úgy tűnhet, minket nem érint annyira ez a klímaváltozás, meg globális felmelegedés kérdés, pedig szépen csendben hazánk időjárása is a feje tetejére állt. Az elmúlt száz évben szinte összemosódtak az évszakok, és a szélsőségesen melegből zuhanunk a rekordokat döntögető hidegbe. Egyik napról a másikra 15-20 fokot változik a hőmérséklet, és a valaha volt esős ősz helyett bámulhatjuk a meredező köveket a már-már kiszáradt Duna alján.

Szóval attól még, hogy a mi országunkat nem nyeli el a tenger, és itt nem szakadnak le jéghegyek, a klímaváltozás igen súlyos terhét nyögjük mi is, ezért jobb, ha felébredünk és nekilátunk tenni ellene. Magyarország 2016-ban csatlakozott a párizsi éghajlatvédelmi egyezményhez, mely szerint minden erőnkkel azon leszünk, hogy megállítsuk a végzetes globális felmelegedést.

Ez azt jelenti, hogy nem hagyjuk, hogy az iparosodás előtti átlaghőmérséklethez képest 1,5 Celsius-foknál többel emelkedjen a hőmérséklet. Sajnos jelenleg úgy tűnik, hogy mind hazánk, mind a többi 193 ország, akik csatlakoztak az egyezményhez, bukásra állunk ebben a harcban. Már most egy fokkal nőtt az átlaghőmérséklet, és a növekedés nemcsak hogy állandó, de gyorsuló tendenciát mutat, így a legvészjóslóbb szcenáriók már 4 fokos emelkedéstől tartanak.

És hogy ez mit jelent? Hogy ha így haladunk, emberek milliárdjainak kell majd elhagynia az otthonát, és kipusztul az állat- és növényfajok fele. És akkor most lássuk a kíméletlen számokat, amik megmutatják hogyan lett hazánkon is úrrá a globális felmelegedés az elmúlt száz évben.

Jeles napok sokatmondó időjárása

Egészen 1901-ig vissza lehet keresni a budapesti, a debreceni, a pécsi, a szegedi és a szombathelyi meteorológiai mérőállomás adatait, neki is láttam tanulmányozni hazánk időjárásának alakulását. Összehasonlítási alapnak azokat a dátumokat választottam, amiknek az időjárása megmarad az ember emlékezetében, mint a március 15-e, az augusztus 20-a, a halottak napja vagy épp a karácsony.

A budapesti mérőállomás adataiból jól kiolvasható, hogy 1910 és 2018 között eltelt idő alatt a hőmérséklet egyre feljebb kúszott.

A március 15-e látszólag nem mutat akkora változást, de hozzá kell tenni, hogy idén, az ünnepek előtt három nappal, március 12-én még 18 fok volt Budapesten. Az augusztus huszadikai számoknál kirívóan magas az emelkedés, később részletesen is kitérek a nyári felmelegedés drasztikus mértékére.

Mindezzel sajnos összhangban áll az is, hogy a késő őszi és a téli hónapok is egyre enyhébbek, és ha így folytatódik a klímaváltozás, pár éven belül teljesen lemondhatunk a fehér karácsonyról. 2010-ben 11.5 fokot, 2017-ben pedig 11 fokot mértek december 24-én, ami az előző században tapasztalt mínuszokhoz képest 10 fokos eltérés.

Az elmúlt évszázadban felszöktek a mutatók

Hazánk országos átlaghőmérséklete az elmúlt 120 év alatt jól láthatóan fokozatosan emelkedik. Amíg 1901-ben még 9,5 Celsius-fok körül mozgott, mostanra már 11 fok körül van, ami pontosan fedi az egész világban bekövetkezett 1 fokos változást. Szóval bármennyire is szeretnénk, minket sem kímél a klímaváltozás, és a novemberi 20 fok nem csupán a véletlen műve.

A hőmérséklet folyamatos emelkedése mellett az országos csapadékmennyiség is csökken, igaz, az kevésbé drasztikusan. Csakhogy a meleg és a csapadékhiány kombinációja halmozottan megterheli hazánk növényzetét és mezőgazdaságát.

Budapest már teljesítette a kritikus 2 fokot

Mint ahogy az a fenti hőmérsékleti táblázatban is jól látszott, az országos átlaghőmérséklethez képest talán még kirívóbb az elmúlt évszázad alatt bekövetkezett változás Budapesten. A fővárosban már a 13 fokhoz közelít a görbe, és a korábbi nagy kilengések helyett már egyre egyenletesebb a felmelegedés.

Persze mondhatjuk, hogy ennek van jó oldala is, hiszen így a téli nagy hidegek is egyre enyhülnek. A múlt évszázad közepén látható farkasordító, akár a mínusz 20-25 fokot is elérő hideghez képest, a 21.századra már a -15 fokot se érte el a budapesti minimumhőmérséklet.

Ezt mutatja a fagyos napok számának folyamatos csökkenése is.

Ahol talán a legszembetűnőbb a változás, az a meleg éjszakák száma. Jól látszik, hogy az utóbbi húsz évben drasztikusan megnőttek az izzasztó esték, ami még száz évvel ezelőtt egyáltalán nem volt jellemző. Az utóbbi nyarak során egyszerűen képtelen volt éjszaka lehűlni a levegő, és a görbe alapján ez csak rosszabb lesz.

Az országos és a budapesti éves csapadékmennyiség is egyre kevesebb, utóbbi közel 100 millimétert csökkent 1901 és 2001 között, idén pedig még nagyobb negatív rekordokat állítottunk fel. A Duna vízállása szinte sosem volt még ilyen alacsony.

Az idei magyar nyár a sokévi átlag felett volt

Az országos nyári középhőmérséklet 1901 és 2018 között több mint két fokkal emelkedett, és egyre gyorsabb és nagyobb növekedést mutat. Mindehhez pedig az előzőekben bemutatott meleg éjszakák számának növekedése is hozzáadódik.

A nyári napi középhőmérséklet szinte egész nyáron jóval a sok évi (1981-2010) átlag felett volt. Júniusban 1.5, júliusban 0.7, augusztusban pedig 2.6 fokkal haladta azt meg, így az idei nyár átlaghőmérséklete átlagosan 1.6 Celsius-fokkal volt melegebb, mint az előző 130 évi. Mindeközben a nyári csapadékmennyiség csupán a sok évi átlag töredéke, mindössze 23 százaléka volt.

 

 

Szóval a nyarunk jócskán felülről verdeste azt a párizsi egyezményben vállalt 1.5 fokot. Persze ezt majd enyhítik a téli adatok, de azt hiszem nem kell többet hozzáfűzni ahhoz, hogy a klímaváltozás nálunk legalább olyan égető probléma, mint a világ bármely másik pontján. Ha tudni szeretnéd, hogy milyen sors vár ránk ha elérjük a 1,5 – 2 fokos emelkedést, olvasd el a Helyek, állat-és növényfajok, amik hamarosan eltűnnek a Föld színéről című cikkünket.

(Az adatok forrása: Országos Meteorológiai Szolgálat,AccuWeather )



Címkék: