Neked is elérte már az ingerküszöbödet a tojás ára? Ha van kerted, van megoldás: tarts tyúkot. Manapság teljesen háttérbe szorul a háztáji állattartás, de miért? Talán attól félünk, sok vele a bajlódás, sokba kerül, egyszerűbb megvenni. Szerintem nem.
Városban lakom, tarthatok én is tyúkot a hátsó kertemben?
Nagy valószínűséggel igen. Saját magunk örömére és ellátására – tehát nem üzleti céllal –, kedvtelésből gond nélkül tarthatunk otthon tyúkot. Persze itt nem nagyüzemi termelésre kell gondolni, csak pár darabra. A kedvtelésből tartott állatok tartását kormányrendelet szabályozza, eszerint pedig a lényeg az, hogy a kis kedvenceket (legyen az bármilyen állat) úgy kell tartani, hogy a természetes viselkedésének megfelelő életteret megteremtsük számára, valamint „a környező lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne zavarja.” Márpedig kakas nélkül (a kakast felejtsük el, nincs rá szükségünk) 3-4 tyúk sokkal csendesebb, mint a szomszéd veszett szobacirkálója, ami minden köhintésre istentelen csaholásba kezd és robog fel alá a kerítés mentén, éjjel-nappal. Egy megfelelően tisztán tartott tyúkól pedig egyenesen illatos egy nyár délutánon, munkából hazaigyekvő emberekkel tömött, lerobbant légkondis Ikarus utasteréhez képest. Mindezek ellenére nem árt, ha az önkormányzatnál kicsit érdeklődünk a témában, nehogy akadályba ütközzünk, akár a szomszéddal is egyeztethetünk – jobb a békesség jeligével.
Számoljunk, megéri ez nekem?
Meg. Vegyünk példaként minket, egy átlagos, 4 fős családot, ahol senki sem tojás mániás, és nem készül minden reggel 10 tojásból rántotta. A mi kis családunk egy kis város, kertvárosi részén éldegél, a házhoz egy 5-600 m2-es kert tartozik. Van benne néhány négyzetméter vetemény, virágoskert és még sütögető hely is, teli van gyümölcsfákkal és gyep is akad. Ide még elfér a tyúk is? De el ám!
Nekünk négy van jelenleg: Pannika, Ági, Ildikó és Béni néni (hosszú történet…). A megfelelő név kiválasztása szerintem a legfontosabb feladat egy új állati családtag érkezésekor. Én hagyom, hogy a jószág nevezze el magát, nincs semmi eltervezve, mindenki a saját személyiségéhez illő nevet kap nálunk. Így neveztük el a csajokat is. Béni néninek volt egy párja, Frédi (ajándékba kaptuk őket, és még nem tudtuk, hogy tojók-é avagy kakasok). Sajnos Frédi már nincs köztünk, ezért volt szükség Béni néninek új kis pajtásokra. Ő a rangidős, már túl van a tojó korszakán, de annyira megszerettük, hogy örökös bérleti jogot szerzett a szívünkben és kertünkben. Tehát kapott maga mellé három tyúkocskát, akik tojnak, és van ő, aki csak fogyaszt (és fegyelmet tart). A kicsik tavaly nyáron érkeztek és november-december-január táján kezdtek tojni (elég szokatlan a téli tojás, de mi csak örültünk), azóta pedig közel 500 tojást tojtak, az azért nem rossz teljesítmény, aztán azt sem utolsó, hogy a házi tojás mindig tutira friss. Mi jól el is vagyunk ennyivel, mióta megvannak csak egyszer kellett vennünk tojást.
A négy grácia balról jobbra: Ildikó, Pannika, Ági és Béni néni
Nálunk az egész kert az övék, szabadon kószálnak egész nap, csipegetnek, kapirgálnak, megkapják a konyhai hulladékot és a maradékok nagy részét is. Emellett viszonylag kevés búzát fogyasztanak, nagyjából egy mázsa fogyott el az egy év alatt (ezek a kis piszkok nem eszik meg a kukoricát…válogatós banda!). Amikor kicsik voltak, kaptak nevelőtápot, drága nagymamám annak idején vöröshagymát vágott nekik apróra, és imádták. Később esetleg adhatunk nekik tojótápot, de leginkább a búza, kukorica fog fogyni. A búza mázsája tavaly 4-5000 forint körül mozgott + a nevelőtáp kicsit drágább. Egy elnagyolt számítással kiderül, hogy a mi három csirkénk tojásainak ára nem több 20-25 forintnál.
Ja igen, volt két kacsánk is, de az egy másik történet. Itt Pannikával épp a fűszerspirálban rongálnak.
A tápon felül bele kell számolnunk az induló költségeket, mint például a csirke ára, ami kb. 4-500 forint és a tyúkól költsége. Ha valaki ügyes, építhet magának, vagy egy régi szekrény is megteszi. Szeretnek rúdon ülni, de elvannak fészekben is. Ha viszont úgy tartja kedvünk, akár vásárolhatunk dizájner darabot is, rengeteg a lehetőség. Almozhatunk szárított fűnyesedékkel, szalmával, faforgáccsal, száraz falevéllel… a fantáziánkra van bízva. A tyúktrágya pedig mehet a veteményesbe vagy a gyepre. Semmi nem vész kárba.
Béni néni. a rend éber őre
Összességében tehát ennyi tojás, ennyi költséggel és egy kis fizikai munkával (takarítás) szerintem nagyon megéri. És arról még nem is beszéltem, mennyire jó fejek a tyúkok.
Irtó jó fejek, de vigyázat, egy bimbó sincs biztonságban!
Nálunk szabadon kószálnak a kertben, egész nap esznek és hozzá még nagyon szórakoztatóak is, de ebben az esetben számolnunk kell némi károkozással is. Előszeretettel csipkedik ugyanis le a növények bimbóit. Legyen az virág vagy zöldség, semmi sincs biztonságban. Félreértés ne essék, meg nem eszik, még véletlenül sem, de remek szórakozásnak tartják lecsípni és eldobni. Jó játék, nem? Készüljünk idegileg arra a jelenetre, amikor az újonnan ültetett rózsánk első kis bimbóját a munkából hazatérve a földön heverve találjuk – merthogy biztosak lehetünk benne, hogy eljön ez a pillanat. Aki tehát nem elég erős idegzetű, az jobban teszi, ha lekerít a tyúkoknak egy részt a kertben, vagy éppen a virágos kertet és a veteményt zárja el.
Béni néni, a fotómodell
Másik veszélyes fegyverük a kotnyeles kis csőrükön kívül a kapirgáló lábacskájuk. Azt vegyük tudomásul, ha tyúk van a kertben szabadon, akkor bármit csinálunk, a tyúk biztosan láb alatt lesz. Összesepert leveleket, frissen ásott földet, kupacba gyűjtött gyomot többé nem hagyhatunk őrizetlenül. A kupacka egyenlő egy felhívással keringőre. Azt egyszerűen muszáj szétkaparni. Hasonló sors vár az újonnan ültetett növényekre is, azokat érdemes óvni a kíméletlen tyúklábaktól. A frissen ásott föld pedig mennyei fürdőhely, amibe pillanatok alatt belefekszik mindegyik. Nagyon vicces látvány egyébként a porban fetrengő, heverő tyúk, ajánlom mindenkinek!
Hesszelés a virágágyásban
A kert felásása a kedvenc szórakozásuk, ilyenkor lehet gilisztát, pajorokat, bogarakat szedegetni. A tyúkeszű kifejezés sajnos azonban nagyon is helytálló, szóval vigyázzunk rájuk, nem félnek az ásótól, és ha már itt tartunk a fűnyírótól sem. Négyen nem esznek annyi füvet, hogy rövidre nyírt gyepet tartsanak fenn, de érezhetően ritkábban kell elővenni a fűnyírót. Tiszta haszon.
Készüljünk fel, hogy mindenhova követnek majd, hazavárnak, mint a kutyák. Mindenben részt kell venniük, néha belénk csípnek, csak úgy szeretetből, ha pedig leguggolunk, nagy eséllyel ülnek fel a hátunkra, hogy szétnézzenek. Jó tanács: szalonnasütéskor vigyázzunk a kenyerekre, a földre ne tegyünk semmit, de az asztal széléig is simán felugranak, vagy egy pillanat alatt kikapják a kezünkből a finomságokat, aztán uzsgyi.
Közös bográcsozás (bónusz tengerimalacok a háttérben)
Van azért hátránya is…
Mégpedig az, hogy csak az első éven tojnak sokat, aztán még maximum 1-2 év és vége, végleg leállnak. Ilyenkor az edzettebb belevaló tyúktartók levághatják a tyúkocskákat, és nagyon finomat ehetnek belőle. Érzelmileg kevésbé stabil versenyzők megkérhetik a rutinos szomszédot, vagy valakit, aki csinált már ilyet. Ha így tervezzük, akkor viszont erősen ellenjavallt a névadás, ugyanis az jelentősen megnehezíti a helyzetet. A másik lehetőség, hogy életük végéig elbóklásznak a kertünkben, mint ahogy nálunk Béni néni minden bizonnyal el fog. Arra azonban készüljünk, hogy akár tíz évig is élnek. Mindezek ellenére csak ajánlani tudom mindenkinek a tyúktartást, hatalmas élmény, a kertvárosban is. Ha nem is fedezi teljes mértékben a szükségleteinket, akkor is remek kiegészítés és nem utolsó sorban nagyon jó móka figyelni őket a kertben.
