A legjobb dolog a nyárban a nyaralalás. Az ember hetekig tervezgeti, hogy hova is menjen, nézegeti a szebbnél szebb képeket a neten a távoli turistaparadicsomokról, és ábrándozik, hogy milyen jó is lenne, azon a mesebeli fehérhomokos strandon sétálgatni és a kristálytiszta vízben lubickolni.
Majd kicsenget egy zsák pénzt, 20 óra repülés után leszáll a repülőről Balin, Hawaiin, vagy épp a Fülöp-szigeteken, boldogan robog a part felé, majd elé tárul a sokkoló valóság. Bumm, ez itt Bali, egy igazi szeméttelep, nesze neked paradicsom.
Mert bizony az utazási oldalakon csillogó, csodálatos képek olyan távol állnak a valóságtól, mint Makó Jeruzsálemtől. Amelia Whelan, amerikai travelblogger, aki hátizsákkal utazza körbe a világot, és éveken át élt Hawaii szigetén, az elmúlt esztendőkben pedig bejárta Ázsia és Indonézia szigetvilágát, megmutatta blogjában a kendőzetlen igazságot.
Utazásai során, az eldugott helyi közösségeken és érintetlen zugokon kívül, bejárta a legnépszerűbb turistacélpontokat is, és jót sétált a fehér homokos parton, amit bokáig érő szemét borított, és lubickolt a vízben, jó pár nilonzacskó, műanyagpohár és flip-flop papucs társaságában.
Persze a képei bejárták a világhálót, és milliók nézték döbbenten, az áhitott partokat, amik valaha valóban gyönyörűek voltak. De Amelia célja nem csak az, hogy megmutassa a valóságot, hanem hogy cselekvésre késztessen mindenkit, hogy megállítsuk a saját magunk által generált pusztítást. Ezért készített két listát, arról, hogy mit tehetünk otthon, és utazás közben, hogy csökkentsük az általunk termelt műanyag hulladék mennyiségét.
A listákat nem csak azoknak érdemes megfogadni, akik a távoli turistaparadicsomok sorsáért aggódnak, mert már nem csak az óceánban úsznak szemétszigetek. A Duna, a Maros, és az Ipoly vizén, vagyis hazánk folyóin is hömölyög a szemét, ami bizony nem az égből pottyan oda. Ideje tenni valamit!
(képek: Amelia Whelan/Facebook)
