Írtunk korábban arról, hogy több helyen, főként vízpartokon egyre-másra tűnnek fel kisebb-nagyobb kőtornyok, melyeket az adott területen talált kövekből építenek turisták és ez, egyesek szerint, aggodalomra ad okot. Szerintem is. Főként azután, hogy nemrégiben történt badacsonyi kirándulásunk egyik állomásán ugyanezzel a jelenséggel találtam magam szemben.
A Bujdosók lépcsője majd 500 lépcsőfokának vágtunk neki. Nem kellett sokat menni a jobb kéz felé eső kőtengerig, ahol a bazaltorgonák érdekes rétegződését és az ezekről lehulló kőrengeteget csodálhattuk meg. És még valami mást is. Az apró, turisták szorgos keze által emelt kőtornyokat. Nem számoltam, de 5-10 tornyot biztosan láttam a kővel borított lejtőn. Fejcsóválva – milyen „egyedi” – elidőztem ezen egy darabig, aztán mentünk tovább.
A következő pihenőnél ismét találtunk egy-két építményt, ám ezeket már nem csak a kövek saját lelőhelyén rakták össze, hanem a pihenőhely ülőkéin is. Itt már kicsit bosszankodtam, mert mégiscsak egy nemzeti park területén vagyunk és hát csak nem kéne a köveket elhordani a természetes helyükről. Viszont amikor a következő pihenőnél az ülőkéken már annyi kis torony emelkedett, hogy szinte nem lehetett leülni – pedig itt azért már jól esett volna – és a gyerek az egyik földön lévő halmocskán is hasra esett, na akkor már dühös voltam. (Hozzáteszem, a szétrúgott halomból, mire visszafelé ideértünk, újra egy torony lett.)
Továbbállva sem lett jobb a helyzet. Ahol voltak kövek, ott tornyok is. Fák és bokrok között is. A gyíkokra gondoltam meg a bogarakra, akik szegények most egy toronyban kénytelenek meghúzódni, hogy a köveik alá vagy fölé telepedhessenek. Aztán ha jön egy szél és ledönti a tornyot, akkor vagy túlélik, vagy nem.
Persze nem kell túldramatizálni a dolgot, de azért nem árt elgondolkodni ezen egy kicsit, mielőtt nekiesnénk egy újabb toronynak. Kint a természetben, bárhol is járjunk, minden helyre úgy kell tekinteni, mint egy élőhely. Mert az. Kavicsos, köves, fás, bokros – állatok százainak nyújt élő- és búvóhelyet. Természetvédelmi területen, fokozottan védett területen, nemzeti parkban ez hatványozottan igaz. Ahogy ezeken a területeken virágokat sem szabad letépkedni, úgy a köveket sem kellene elmozdítani. Nem lehet tudni, hogy a kő alatt mi rejtőzik, és könnyen lehet, hogy a mozgatás miatt megsérül, megijed egy esetleg ritka, védett állat. Nem beszélve arról, hogy az ilyen mesterséges építmények vizuálisan is zavarók egy védett természeti tájban.
Ha valaki mégis azt érzi, hogy muszáj neki építeni egy ilyen tornyot, mert itt és most ellenállhatatlan vágya támadt átélni a flow-élményt, akkor építés után csodálja meg kicsit a művet, fotózza le, aztán bontsa le és a köveket rakja vissza a helyükre. Ha ott hagyjuk, más is kedvet kap hozzá. És ha már két torony ott van, lesz ott több is. Legyen már egy kis környezetvédelmi felelősségtudatunk!
De hogy ne csak az én véleményem álljon itt, megkérdeztem a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Ökoturisztikai és Környezeti-nevelési Osztályát, hogy mit gondolnak erről a jelenségről. A Badacsonnyal kapcsolatban hivatalos álláspontot egyelőre nem küldtek, viszont Dr. Kopek Annamária osztályvezetővel történt beszélgetés során megtudtam, hogy a szintén a Nemzeti Parkhoz tartozó Hegyestű Geológiai Bemutatóhelyen hasonló problémával küzdenek. Mivel ez egy felhagyott kőbánya, az élővilágban egyelőre kárt nem okoztak a tornyok építésével, viszont itt előfordulnak magasabb építmények is, amik konkrét balesetveszélyt jelentenek, főként a gyerekekre. Ezért ezeket minden nap zárás után lebontják. A többit a fűnyírások alkalmával szedik szét és a köveket kupacba rakják, ahogy az eredetileg volt. Majd minden kezdődik elölről. Ez extra munkát jelent az ott dolgozóknak, s mindez egy olyan tömeges hóbort miatt, aminek nálunk semmiféle hagyománya nincsen, kultúránktól nagyon távol áll.
A Badacsonnyal kapcsolatban azért annyit elmondott az osztályvezető asszony, hogy a hegy egy fokozottan védett terület, és mint ilyen, a Nemzeti Park szabályai szerint a kijelölt utakról letérni nem szabad. Ezt sok helyen táblákon jelzik is, azonban mivel ez egy szabadon látogatható terület, a szabály megszegői ellen szankciókat kivetni nehezen tudnak. Egyelőre bizakodnak abban, hogy ez a divathullám is elmúlik, ahogy a sokszor maradandó károkat okozó graffitizés is alábbhagyott a környéken.
Amint megérkezik a Nemzeti Park hivatalos válasza, frissítjük cikkünket.
