Egymás után látnak napvilágot a sötétebbnél-sötétebb szcenáriók, a vészjósló jövőképek és borúlátó jóslatok. Én meg olvasgatom szorgosan, hogy mi tévő legyek. Törekszem a zero wastre, szelektíven gyűjtöm a papírt, fémet és a műanyagot (csak tudnám minek), komposztálok is, tömegközlekedek, tyúkokat tartunk a kertvárosban, a kreatívkodni is csak ésszel szoktam, és mégis minden nap összeszorul a gyomrom, ha a klímaváltozás újabb borzalmaival találom szembe magam. Nem bírom én ezt a stresszt, ezért most összegyűjtöttem 5 idegesítő dolgot, amitől a klímaváltozás megszabadít minket:
Viszlát, tavaszi fagyok!
forrás: pixabay
Néhány év, és nincsenek többé tavasszal elfagyott gyümölcsvirágok, ha továbbra is ilyen tempóban emelkedik a hőmérséklet. Jó hír ez a gazdáknak: nem kell a tönkrement termés miatt aggódva, verejtékben úszva forgolódniuk álmatlan éjszakákon át. És jó hír ez nekünk is: biztonságban tudhatjuk a legfontosabb pálinkafa –a kajszibarack- termését, hál’ istennek! Drága nagymamám már nem érhette meg ezt, pedig hogy örülne. Nagyon tudott jajveszékelni március közepén, hogy „ Drága jó istenem, oda a sárgabarack, idén nem lesz egy deka se! Nem tudok elrakni lekvárt.”
Igaz a meleg miatt a folyók kiszáradhatnak, mint most majdnem a Duna is, de szerencsére nem a Dunából iszunk, mint a vademberek, hanem a boltban szépen sorakozó palackos vizekből.
Ég veletek, ocsmány bogarak!
Azt mondják, a klímaváltozás miatt a rovarok lassacskán elveszítik az élőhelyük felét, így a számuk is jócskán meg fog csappanni. Hát én nem tudom, kinek fognak hiányozni, nekem tuti nem. Remélem az a felük fog először eltűnni a Föld színéről, amelyikbe a kullancsok tartoznak, na meg a szúnyogok… akkor már a trópusi betegségektől sem kell majd félnünk, amivel riogatnak itt minket. Ha nem lesznek szúnyogok a világon, a betegségek se fognak tudni eljutni hozzánk, nem?
A tudósok persze nem így látják… szerintük a rovarok nagyon fontos részei az ökoszisztémának és az életterük csökkenése azt is fogja jelenteni, hogy ők is a mi kajánkra fognak pályázni és fölzabálják a terményeinket. Én úgy vagyok vele, ha a szúnyogok, kullancsok meg azok az átkozott poloskák kipusztulnak, a többiekkel osztozom a kaján.
Örülnék, ha a klímaváltozás elintézné helyettem Poloska urat meg a népes famíliáját, mert az én galamblelkemnek nehezére esik agyonnyomni a büdös kis merénylőket. Pedig marhára tud idegesíteni, mikor az éjszaka csöndjében egyszer csak elkezdik a plafonhoz csapkodni azt a kopogós-kitines kis hátukat. Nemsokára egyébként az esőerdők is eltűnnek majd, ugyanis nagyüzemben irtják őket. Így viszont a helyükön is lehet szántani, szóval igazán nem értem, mire ez a nagy aggodalom.
Isten hozzátok, apró pókok!
Nemrég olvastam, hogy a klímaváltozás hatására bizonyos sarkvidéki tundrán élő pici pókok egyre nagyobbak lesznek. Az üvegházhatású gázok állnak a felmelegedés mögött, ezt tudjuk. Na most a sarkvidéken kiolvadó algák meg gombák és ki tudja még mik megint csak üvegházhatású gázokat bocsátanak ki, és tovább gyorsítják a felmelegedést. De jön ez a jótét lélek pók és fölzabálja ezeket az izéket – tehát megmenti a sarkvidéket. Aztán a hirtelen jött sok kaja hatására meg még meg is nő, ami szerintem egyáltalán nem baj.
Ha az összes pókkal ez fog történni, a pókfóbiásoknak sokkal könnyebb dolguk lesz: többet nem kell a lakásban kajtatni a pöttöm pókokat, sokkal egyszerűbb lesz őket szemmel tartani meg összeszedni.
forrás: pixabay
Nekem mondjuk személy szerint nincs bajom a mostani pókokkal sem. Jelenleg is él velünk egy a mosdó egyik sarkában. Elneveztem Joe-nak. Nagyon rendes lakótárs, nem zajong és néha még egyéb repkedő izéket is elfog. Részemről megfizette a lakbért. Mindenesetre jó hír, hogy olyan nagyok lesznek a pókok, hogy be sem tudnak majd szökni észrevétlenül a lakásba.
Au revoir, hideg tenger!
A klíma melegedése rohamosan olvasztja a jégsapkákat, amik a tengerek vízszintjének megemelkedését okozza. Ez nem jelent mást, mint kevesebb utazást a tengerig – ki tudja, lehet újra lesz tengerpartunk…? És ez még nem minden! A felmelegedésnek hála a tengerek vize is melegszik, hát nem csodás? Én utálom a hideg vizet, száz év, mire hozzá tudok szokni. Csak állok ott a térdig érő vízben és próbálom pocskolni először csak a lábamat, karjaimat … aztán nagy levegő és merülés. Tiszta tortúra…. szerencse, hogy ennek is vége.
A tudósok viszont ennek se tudnak örülni… olvastam, hogy a meleg vízben kevesebb az oxigén, sok helyen oxigénhiányos részek is kialakulnak. Ez mondjuk engem nem érint, mert a víz alatt amúgy sem tudok lélegezni – fürdeni meg valószínűleg pont olyan jó oxigénszegény vízben is, mint az oxigéndúsban, de állítólag a vízi állatoknak ez jelent némi kellemetlenséget. De én azt mondom, van azoknak uszonyuk, kerüljék ki a problémás részeket. Elég nagy az az óceán, főleg most hogy olvadnak hozzá a jégsapkák is.
Adieu, tél!
A felmelegedésnek hála lassan, de biztosan megszűnik majd itthon a négy évszak. De minek is olyan sok, elég abból kettő is. Tavasz, nyár, ősz, tél helyett lesz majd egy baromi meleg és kicsit kevésbé meleg évszak. Én nem fogok sírni a zord tél után, nyári gyerek vagyok, nem szeretek fázni.
A zergeszeretkező tél eztán érdeklődés hiányában elmarad, és ezt a pénztárcád is meg fogja köszönni. Soha többé nem jön majd százezer forintos brutál gázszámla, de a tűzifa miatt sem kell aggódni. Ha nem lesz hideg, akkor a tűzre valót se kell majd heteken keresztül flexelni.
forrás: pixabay
Nem kell többé méregdrága sífelszerelésre költeni, vagy korcsolyát éleztetni, mert nem lesz se, hó se fagy. Helyette lehet majd napozni, a szoláriumok meg lehúzhatják a rolót, a szabadban minden nap csőcsere lesz! A téli ruházat is jó drága, egy tollpehely kabát árából simán kijön 3-4 csini fürdőruci, csak mondom…
További jó hír, hogy a melegnek köszönhetően nálunk is megteremnek majd mindenféle egzotikus gyümölcsök. Már nem kell sokat várnunk, és mi is aszalhatjuk karácsonyra a saját fügénket, amit az eddig fagyzugos kis kertünkben nem sikerült kinevelnünk. Tavaly már nem fagyott vissza teljesen a bokor, idén pedig egy szem füge meg is érett. Jó úton haladunk.
A gránátalmával is egész szép eredményeink vannak már. Egyelőre kicsik még, meg savanykásak, de pár évvel ezelőtthöz képest így is elképesztő a fejlődés.
Amit még várok az a banánszüret Borsodban. Ha elég meleg lesz végre, a kertbe is nyugodtan ültethetek banánfát és szüretelhetem a saját kálium bombáimat az 500 forintos ecuadori import helyett. Varázslatos lesz.
(Korunk legnagyobb és legsürgetőbb környezeti katasztrófája a klímaváltozás. Lassacskán felismerjük végre, hogy baj van, és egyre többet beszélünk róla mi is itt a Gardenistánál folyamatosan foglalkozunk a problémával, most pedig egy egész hetet szentelünk a témának.)
