Ezek mindent kicsinálnak, elterjednek és kiirthatatlanok

Ha már ráébresztettem a kedves nővéremet arra, hogy a szürke mókus egyáltalán nem cuki, hanem egy erőszakos térhódító, most térjünk át inváziós élőlények közül a növényekre. Nézzük, melyek azok a gonosztevők, amikre oda kell figyelni.

Mitől kell rettegnünk?

Ez a téma nem újkeletű. 1998-ban, Jósvafőn készült az első jegyzék a természetvédelem szempontjából legveszélyesebbnek tartott növényfajokról. Ezt a listát számos botanikus kutató és természetvédelmi szakember állította össze. Később elkészült a Biológiai Inváziók Magyarországon és az Özönnövények kötetei is. Ezek adják a mai, hazai tudományos alapú lista alapját. A teljes lista itt érhető el. Ezen listán 33 szárazföldi és 8 vízi özönnövény szerepel. Csupán azokat az inváziós fajokat tartalmazza, amelyek természetvédelmi szempontból súlyos veszélyeztető tényezőként értelmezhetőek. Azok a növényfajok, amelyek elsősorban mezőgazdasági, települési környezethez köthetőek, ám természetvédelmi szempontból nem okoznak olyan súlyos károkat, azok ezen a listán nem szerepelnek.

Fás szárúak közül legveszedelmesebb a zöld juhar (Acer negundo), a cserjés gyalogakác (Amorpha fruticosa), a keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia), a fehér akác (Robinia pseudoacacia), a mirigyes bálványfa(Ailanthus altissima), az amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica) és a kései meggy (Padus serotina). Illetve ne feledkezzünk meg a lágyszárúakról sem, attól, hogy kicsik – legalábbis kisebbek – és lágyak, igazából agresszív dögök. Ilyen a süntök (Echinocystis lobata), a selyemkóró (Asclepias syriaca), a japán óriáskeserűfű (Fallopia japonica), a kanadai aranyvessző (Solidago canadensis), a bíbor nebáncsvirág (Impatiens glandulifera), a vadcsicsóka (Helianthus tuberosus), és az észak-amerikai őszirózsák (pl. Aster novi-belgii). Terjedési szempontból nem a legveszedelmesebbek, de szót kell ejtenem a kaukázusi medvetalpról (Heracleum mantegazzianum), illetve az amerikai alkörmösről (Phytolacca americana).

További problémát jelent az is, hogy – amint a képeken is látható – ezek a fajok nem egyenként fordulnak elő, hanem együttesen. Így tutira kiszorítják a természetes növénytakaró fajait az adott területről. Ha egy patak menti területen látunk bálványfát, nagy valószínűséggel találunk mellette még fehér akácot, gyalogakácot, alkörmöst és süntököt is. Hogy egymást miért nem szorítják már ki…?

 

Zöld juhar (Acer negundo)

Észak-Amerikából származó, páratlanul szárnyasan összetett levelekkel rendelkező, laza lombú, csekély díszértékkel rendelkező, 10-20 m magasra növő fa. Mivel nem túl szép és a tervezők körében köztudott, hogy gyomosító özönnövény, ritkán ültetik, ám mégis megtalálható helyenként, elsősorban magról szaporodva. Gondozatlan területeken előszeretettel terjed, s tőből is kiválóan újul. A szakirodalom (Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve, 2012.) szerint Magyarországon jellemzően a Duna és a Tisza mentén fordul elő nagyobb arányban és területeken.

 

Fehér akác (Robinia pseudoacacia)

A XVIII. században, Tessedik Sámuel, evangélikus lelkész intézkedéseinek köszönhetően kezdték el az akác honosítását Magyarországon. Akkor a homok megkötésére telepítették be, mára fokozatos terjedésének köszönhetően az ország teljes területén találkozhatunk ezzel az egyébként Észak-Amerikából származó fával. Felhagyott és gondozatlan területeken – nemcsak, de ott aztán főleg – kiválóan terjed, hiszen igénytelen, gyökérsarjakkal szaporodó növény. Így szorítja ki a hazai flóra képviselőit. Gazdasági haszna vitathatatlan, sokan kedvelik mézelő tulajdonsága miatt is, főleg a méhek.

Tóth Imre könyvében tájépítészeti jelentőségét a fajtáinak tulajdonít csupán: ezeket jellemzően sorfaként vagy szoliterként érdemes telepíteni.

Özönnövény. Ez vajon mi?

A jövevény, – szándékos vagy véletlenszerű – emberi behurcolás következtében megjelenő (=adventív) fajokkal leginkább az a baj, hogy idegenhonosak, és olyan területeken terjednek, ahol eddig nem fordultak elő. Adventív fajok lehetnek alkalmi megjelenésűek, meghonosodottak, vagy inváziósak (özönnövények). Az özönnövények gyors terjedésükkel szó szerint elözönlenek mindent, ezáltal az adott területen természetesen előforduló fajokat kiszorítják, veszélyeztetik az őshonos fajokat, és megváltoztatják az eredetileg működő rendszert, illetve biológiai sokféleséget.

Orchideák elleni támadót baltával kell kezelni

Az éremnek két oldala van. Gazdasági értelemben szükség van a fehér akácra, de be kell látni, erőteljes növekedésével, kivadulásával és inváziós jellegű terjedésével veszélyezteti a hazai flórát. A hazai természetes növényállomány érdekében kiemelten fontos az akáccal borított területek fenntartása (például az özönnövény jelleg visszaszorítása, a gyökérsarjak eltávolítása, stb). Személy szerint már irtottam akácot és bálványfát természetvédelmi kezelés gyanánt, ugyanis ezek a fák – és még néhány gyomként terjedő cserje – a zöldikék (Coeloglossum viride) fölé emelkedve és azokra árnyékot vetve, az adott területen kipusztulással fenyegették a védett, őshonos orchideákat. Minden hazai orchideafaj védett, a zöldike természetvédelmi értéke 10 000 Ft. A természetvédelmi célú fakivágásra tehát igenis szükség van! A hungarikummá való emelése pedig ezek ismeretében inkább mókás, mintsem komolyan vehető.

Cserjés gyalogakác (Amorpha fruticosa)

Biztosan te is láttál már patak, illetve csatorna mentén hatalmas növénytömegű, sűrű és esetleg rendezetlen képet mutató cserjesávot. Közelebbről szemlélve pedig hosszanti fürtökbe rendezett sötét lila/liláskék virágzatokkal teli, akácéra hajazó levelekkel rendelkező cserjét. Akkor helyben vagy, mert ez bizony a cserjés gyalogakác. Természetesen Amerikából jött, hazánkban pedig elsősorban vízparti területeken, ártereken vadul ki és válik igen veszélyes inváziós növénnyé ez az igénytelen cserje.

 

Mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima)

Neve előremutatja, hogy ennek a növénynek leginkább szaga van. Kulisszatitok, hogy a legalsó levélkéknél található kis dudorok biztosítják azt a bizonyos szaghatást. Szóval ezeket ne fogdosd, ha nem akarsz egész nap bűzleni! Ez a növény tényleg mindenhol ott van: a házfal tövében, a térkő fugájában, a sitt tetején, de még a beton dilatációban is, sőt még a burkolat alatt is, s egyszer csak lám, kinő. Továbbá felhagyott, gondozatlan, rombolt felületeken szinte azonnal megjelenik és terjed, elsősorban gyökérsarjról. Már-már tisztelem az akaraterejéért.

A bálványfa Kínából származik, ott üde területeken él, nálunk meg a beton alatt (is), érdekes. A Tóth-féle szakirodalom szerint mindez azért lehetséges, mert talaj szempontjából teljes mértékben igénytelen, mint a keskenylevelű ezüstfa. Sovány talajú, homok vagy szikes területeken is vígan megél. A meleget és a fényt szereti, ám a nedvességet és a hideget kevésbé, ilyenkor könnyen fagyérzékennyé válhat. Szoliterként egyébként mutatós fák az egyes fajtái, azonban ezek is legfeljebb(!) (szuper)intenzív fenntartású területeken javasolhatóak, hiszen könnyen kivadulhatnak, s gyökérsarjairól való gyors terjedésük miatt utóbb – körülbelül – megállíthatatlanok, ezáltal kiszorítják az őshonos növényfajokat természetes élőhelyükről.

 

Amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica)

Mint neve is mutatja, szintén Észak-Amerikából származik, ott a folyóvölgyekben, vizes területeken fordul elő. Hazánkban folyók közelében, ártéri területeken vadul ki, s terjed invazív módon, olvasható Tóth Imre Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve c. munkájában.

 

Kései meggy (Padus serotina)

Első találkozásom ezzel a növénnyel szintén egy fenntartási munka során adódott a Soroksári Botanikus Kertben. Szeptember volt és az inváziósan terjedő kései meggy visszaszorítása volt a feladat. Akkor, és ott megpecsételődött kettőnk barátsága. Miről ismered fel tutira? A fonákon a középső eret barna, majd fehér szőrök kísérik mindkét oldalt.

Észak-Amerika keleti és középső részén, valamint Közép-Amerika hegyvidékein Guatemaláig terjedően őshonos. A Padus nemzetségre jellemzően (krém)fehér fürtös virágzata, valamint fényes levelei, illetve őszi lombszíne miatt díszfának sem – lenne – utolsó. Szárazságtűrése miatt félszáraz, száraz területeken akár kiváló is lehet(ne), azzal viszont számolni kell, hogy termését a madarak fogyasztják, majd magjaikat szétpotyogtatják. Így még szélesebb körben gyomosít.

Ezen növényfajok ültetését kormányrendelet (346/2008. (XII. 30.), a fás szárú növények védelméről szóló kormányrendelet, 1. és 2. számú melléklet) alapján még az egyes önkormányzatok fakivágási kérelmében is tiltják. Hogyan is néz ki egy ilyen kérelem? A kérelemnek tartalmaznia kell a kérelmező személyes adatait, a fakivágás okát, helyét, a fakivágással érintett fák tulajdonságait (faj, törzsátmérő), kivágás kivitelezésének leírását, majd a pótlásra kerülő növények faját, (fajtáját), méretét (törzsátmérő), a pótlás helyszínét, valamint a darabszámát. És most jön a lényeg, amiért erről itt szó esik: ennél a pontnál került kikötésre, hogy melyek azon fajok, amelyek nem alkalmazhatóak a pótlásra. Ezek pedig pontosan megegyeznek az eddig bemutatott fás szárú növényekkel. A kérelem illetéke 3000 Ft. 

 

Keskenylevelű ezüstfa (Elaeagnus angustifolia)

Megvan tavasszal az az isteni, már-már émelyítően édes illat, miközben ezerrel száguldasz biciklivel a haverodhoz? Te is imádod? Mennyei, amennyiben ezt egy-két egyed biztosítja. Ám ha már az országúton, autóval haladsz és akkor érzed, az már inkább baj. Mert akkor az már kivadult és tömegesen van jelen a környéken.

Kis-Ázsiától Kínáig terjedően őshonos, Magyarországra a török megszállás idején hurcolták be. Terjedésének legfőbb oka szintén igénytelensége, hiszen vízparti területektől kezdve a sovány, szódás, szikes, köves talajokon át egészen a futóhomokig, vagy akár a tömörödött talajokon is megél. Továbbá rendkívül tágtűrésű, kiválóan bírja a szennyezett levegőt, a hőséget és a szárazságot is (Tóth Imre, Lomblevelű díszfák és díszcserjék kézikönyve, 2012.).

A méhecskék is szeretik, szintén kiváló mézelő. Kertészeti jelentőségét szép megjelenése, laza, ezüstös és hamvas lombozata adja. E növény telepítésénél azonban tervezőként igen nagy a felelősség rajtunk, hiszen csak és kizárólag olyan területekre javasolhatjuk, ahol intenzív fenntartás mellett biztosítható, hogy nem vadul ki. Magánemberként – és tervezőként hatványozottan – felelősséggel tartozunk a magyar flóráért és annak védelméért.

 

Süntök (Echinocystis lobata) 

Itt tudnék párhuzamot húzni a szürke mókus cukiságfaktorával. Annyira imádnivaló magyar neve van, kár hogy maga a növény mégsem az. Kacsainak köszönhetően akár 7-8 m magasságig is képes felkapaszkodni. Az Egyesült Államokban és Kanadában őshonos. Hazánkban a XX. században, Debrecenben jegyezték le először előfordulását, azóta szinte az egész ország területén megtalálható. Eredetileg dísznövényként ültették, a kertekből vadult ki. Szintén elsősorban vízparti, illetve nedvesebb területeken, csatornapartokon terjed.

 

Selyemkóró (Asclepias syriaca)

Tudjátok, ez az a növény, amely tüskés toktermésének külső, elszáradt héja kiváló alapanyaga a termésbáboknak. És ez az a növény, amelyiket a fél országot átautózva, az M5-ös autópálya mellett mindenhol láthatsz. Persze, hiszen az alföldi homokos talajokon vígan-vidáman éldegél. Ez az a kb. 50-80 cm-es önmagában tök jellegtelen – ha éppen nincs rajta virág vagy termés – évelő, amely ősszel azokat a bizonyos fehér szöszöket eregeti magából. És pont itt a baj, hiszen ezek a “szöszök” igazából repítőszőrök, amelyek végén egy-egy mag található. Így nem nehéz meghódítani a Duna-Tisza közét…

Naná, hogy Észak-Amerikából származik és egyébként textilipari alapanyagként hozták be Magyarországra, erre utal a magyar neve is. Jó mézelő ugyan, de inváziós terjedése olyan mértékű károkat okoz, amely mellett ezen tulajdonsága eltörpül. A 43/2010. (IV. 23.) FVM rendelet szerint a termelő és a földhasználó köteles védekezni többek között a selyemkóró ellen is.

 

Japán óriás keserűfű (Fallopia japonica)

Szintén a vízpartokat kedveli az akár több méter magasra megnövő évelőnövény. Rizómája kusza hálózatával terjed a talaj alatt, ez nehezíti meg igazán a kiirtását. Amit ha már próbáltál, tudod, hogy embert próbáló feladat.

 

Kanadai aranyvessző (Solidago canadensis)

Ez az a másik, amelyik mindenhol ott van, csak ez nem a Dunán innen, hanem a Dunántúlon. Igen, az a sárga. Szintén Észak-Amerikából származik és szintén dísznövényként kezdte pályafutását, a kertekből vadult ki ez a nedvesebb élőhelyeket előnyben részesítő évelő. Gyors terjedését a kúszó gyöktörzsének köszönheti. Nekünk meg marad a bosszankodás és a kétkezi munka.

 

Észak-amerikai őszirózsák (Aster novi-belgii)

Ilyen például az Aster novi-belgii. Ez számomra igen meghökkentő tény, mert mi tagadás, találkoztam már kivadult példányaival, de azt nem tudtam, hogy a legveszedelmesebb lágyszárú özönnövények egyike. Mindez azért nagy probléma, mert – legalábbis számos fajtája biztosan – még mindig igen gyakran használt és közkedvelt őszirózsaféle. Én biztosan száműzöm az évelőágyak növénykiültetési terveinek repertoárjából az összes őszirózsafélét. Biztos, ami biztos alapon. 

 

Amerikai alkörmös (Phytolacca americana)

Azért szeretnék néhány szót ejteni erről a növényről, mert úgy tapasztalom, hogy hiába fordul elő mindenhol ez a növény, még mindig nem ismerik az emberek. Ami azért is nagy probléma, mert mérgező. Egy internetes növényhatározós csoportban majdhogynem minden héten – de hónapban biztosan – van egy új tag, aki afelől érdeklődik, hogy mi lehet ez a növény, és hogy nem baj-e, ha megevett belőle néhány szemet a gyerek. De, baj. Az viszont nem lenne hátrány, ha ismernéd kerted növényeit, főleg akkor, ha van egy kisgyereked, aki úgy ismerkedik a világgal, hogy mindent megfog és/vagy megkóstol. Jó eséllyel egyébként “csak” hányni fog a gyerek, mert az alkörmösnek – szakirodalomban (Schmidt Gábor: Növények a kertépítészetben, 2003.) olvasottak alapján – alacsony a mérgezési foka. Azért jobb félni, mint megijedni, úgyhogy semmiféleképpen ne dédelgesd a kertedben az alkörmöst!

Mi a teendő?

– Kövesd az inváziós fajok listáját! (A www.természetvedelem.hu-n mindig friss, ropogós és aktualizált.)

– Ismerd (fel) az inváziós fajokat és megjelenésük – vagy felismerésük – pillanatában tégy ellenük. Ha nem tudod mit, kérj segítséget szakembertől, hogy hatékonyan járj el.

– Magánemberként mindig gondold át, a tetteid milyen természetvédelmi, élőhelyvédelmi következményekkel járhatnak. (Tervezőként mindig legyen veled a környezetbarát és természetvédő éned! 🙂

– Légy önkéntes természetvédelmi kezelésekben. Annyira jó buli, jó a társaság és a nap végén ugyan hulla fáradtan, de boldogan térhetsz nyugovóra.

– Ha te is meggyőződésből és “zöld szemlélettel” cselekszel, add tovább meggyőződésed másoknak is. Hidd el, megéri.

 

Ha tetszett a cikk lájkolj, ha ismersz olyan területet, ahol természetvédelmi kezelésre van szükség, kommentelj, szervezzünk akciót! S ha úgy gondolod, hogy az ismerőseid is jöjjenek, oszd meg!

 

Források:

Tóth Imre: Lomblevelű díszfák, díszcserjék kézikönyve, Budapest, 2012. Kiadó: Tarkavirág Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.

Schmidt Gábor (szerk.): Növények a kertépítészetben, Mezőgazda Kiadó, 2003.

Címkék: