Egy korábbi alkalommal már jártam itt. De a cél, hogy az Orczy-kertet megmutassam fuccsba ment, mert csak a kapuig jutottam és már rám sötétedett. Szóval a kíváncsiság hozott ide, mert Budapest egyik nagy zöldfelülete megújult. Ezt látni kell, milyen minőségben, milyen új funkciókat hoztak a parkba, és mi lett a régiekkel?
A zöldfelület csökkenéséről és/vagy éppen növekedéséről több cikk is található a neten, amibe nem szeretnék belemenni. Ugye attól függ, hogy honnan nézzük. Mi számít etalonnak? Hány évvel ezelőtti állapothoz képest viszonyítunk? Egy 1884-es kézzel rajzolt térképhez vagy egy tíz évvel ezelőtti Google térképhez.
Most a Nagyvárad tér felől indultam, ahonnan előzőleg visszafordultam a sötét miatt, most tűző nap és délelőtt értem ki, szóval volt időm. A Campus épülete előtti óriás burkolt placcra már kihúzták a növényládába ültetett fákat, reméljük szépen megnőnek, és lesz árnyék a téren. Most is alig tűnt fel, de középen a burkolatban vízjátékot rejtettek el, ez a tér attrakciója és hűsítője is lesz nyáron a nagy melegben. Jövünk, megnézzük.
A bejárattól nem messze a felújított játszótéren egy ovis csoport sikoltozását hallom, mielőtt látom őket. Nagyon helyes, a gyerekek kint játszanak a szabad levegőn, a felújított fa játszószereken, árnyas, öreg fák alatt. A közvetlen szomszédságban pedig egy teljesen tiszta WC-épület, ami még kívülről is csinos.
Tovább megyek, a tópart nagyon vonzó, de én inkább felmegyek a mellette lévő kis dombra, ahonnan, ha jól sejtem többet látok. Mit mondjak, tényleg elég szép innen a kilátás. Azt viszont megjegyzem magamban, hogy sajnos a tóparti kis büfé zárva. Pedig bíztam benne, hogy itt egy koffeinmentes kávé társaságában, a tó vizére és a nagy fákra bambulva eltölthetek öt zavartalan percet. Ezt most ki kell hagynom, pedig olyan kellemes helynek tűnik az a tóparti pavilon.
Hagyom a tavat és inkább a sportpályák felé tartok, a volt buszgarázs felé, ahogy egy fiatalokból álló csoport is. Nem tudom eldönteni, hogy szervezetten, a tanítás keretében vannak itt, vagy csak lógnak. A edzőpályához akkor érek, amikor a lógósok az eszközök árnyékában találnak maguknak helyet a földön. Ok, szóval inkább mégiscsak lógnak. Azért rajtuk kívül néhány ember, egyedül, vagy gyerekkel ismerkedik az új eszközökkel. Én is végigjárom, mit lehet rajtuk gyakorolni. Magyarázó ábra segít megérteni a használatukat. Sorban javasolt és illik haladni, ami minden eszközt érint, és eszközönként is elrejtettek egy kis ábrát az ott elvégzendő feladattal.
Csak pár gyerek lézengett a sportpályákon, ami nem a fitneszpálya, hanem egy újabb, multifunkci sportálya. sajnos az ivókút mellett óriási sarat ki kellett kerülöm. Itt egy kis vízelvezetési probléma lehet, de mellette a hiperdizájnos beton padok vannak. Ezen a helyen régen egy szabványos, salakos futópálya volt, benne egy focipályával és egy távolugró gödörrel, mellette pedig egy aszfaltos kézilabdapálya. Az idő és néhány bobcat képes megszépíteni az emlékeket. Most meg épp készítik a gumiburkolatú futópályát.
A pálya mellett jutok el a rézsűbe telepített csúszdákhoz, amik alatt a burkolatot épp felújítják. Ahová ezekről a csúszdákról érkezünk, ott volt régen a kézilabdapálya, és ahonnan indulnak, ott pedig a gyerek KRESZ-park. Itt a növények egy részét már letaposták, mert útban vannak a lépcső és a csúszda között. A lépcsőn fel, és itt egy újabb világ fogad.
Nagy játszóvár, sok sok egyenruhás ovis. Nahát, ilyet is Londonban láttam utoljára. Aztán feltűnik, hogy angolul beszélnek, szóval így már nem csodálkozom. Megkérdeztem a nevelőket, a közeli tisztviselőtelepi English Garden oviból jöttek, onnan ez gyalogtávolság. Ivókút is van, a gyepszőnyeg is szépen megmaradt, kivéve a csúszkás játszószer indító pontjánál. Nem csoda, most is sorban álltak, mindenki akart még egyet csúszni. Kicsit arrébb szülők, nagyszülők a gyepen piknikeznek az unokákkal. Itt jó a hangulat, a sok sok gyereket pedig elnyelte az óriás játszóvár. Hallom, amint valaki sopánkodik, hogy milyen kár, a mi időnkben nem voltak ilyen játszószerek. Végtére is a két tinédzser a telefonját akár egy betongödörben is tudná nyomkodni, nekik tök mindegy.
A játszótér mellett egy új épület áll, egy fedett pályás sportcsarnok, a Ludovika Egyetem Sportközpont. A homlokzata pár év múlva bezöldül, ha a rácsra felkúsznak a futónövények. Előtte még épp füvesítenek, és itt is lesz WC, valamint elsősegély.
A park növényei még nagyon kicsik, így nem olyan feltűnőek, de már kivehető néhány mutatós évelőágy, a most divatos díszfüvekkel, majd az ősszel virágzó varjúhájjal és színes levelű tűzesővel beültetve.
A Sportközpont épülete mellett haladva, ami párhuzamos a Diószegi Sámuel utcával, egy gigantikus átjáróhoz és burkolt felülethez érek, ami az említett utcáról autóval érkezők parkolójához vezet. Nem mellesleg itt régebben zöldfelület és rozsdazóna is volt vegysen, mert itt állt a hajdanvolt Diószegi buszgarázs, ahol a megboldogult 89-es, és ma is futó 99-es buszok, és társaik álltak. Aztán persze lefittyedt az egész létesítmény, szóval összességében ezzel a tízezer négyzetméteres épülettel is jobban jártunk, mint ahogy előtte kinézett. Az átjáró amúgy egy már kevésbé mutatós zöld szigettel a közepén várja a sorsát. Az árvácskák nem maradhattak el innen sem. Talán ez teszi parkjainkat olyan jellegzetesen magyarrá.
A parkra, a tóra és a pavilonra erről a Sportcsarnok melletti, hátsó sétányról nagyon jól rálátni az árnyas fák között. Oda kell nekem is sétálnom a vízparthoz. Néhány kacsa bújik meg az emberektől távol eső részen és a tó közepén teknősök napoznak. Rájuk nem számítottam.
A pavilont is végigjárom, és a meg nem ivott kávémra gondolok. Pedig nagyon kellemes hely, menő árnyékoló rendszerrel. Mások is vannak itt. Egy nyitva lévő büfére talán lenne igény, nem tudom mennyivel dobná meg a park üzemeltetési költségeit.
A tóparton az óriás platánfákra szerelt deszkák és kötelek tűnnek fel, majd hátrébb egy egész erdőnyi rész, ameddig csak ellátok, tisztán a kalandról szól.
A kalandpark a bátor gyerekek helye. Épp zárva volt, pedig nagyon menő, út feletti híd is van. A park megnyitó ünnepségén dugig volt, szó szerint a fákról is lógtak a gyerekek. A bejárata előtt egy széles, homokos út szokatlankodik. Ilyet a lovaspályákra szoktunk tervezni és, áhhá, itt is nekik lett kitalálva. Az út a fák között vezet a Ludovika lovardájához. Szuper ötlet! Nem egy unalmas, ellipszis alakú pályán vezet az út, hanem sokkal izgalmasabb, ahogy a fák között kanyarog.
Egy kicsit kikukkantok a rétre, a Ludovika hátulja felé, ami egyben rendezvény tér, napozó rét, vagy focipálya, úgy, mint eredetileg. Itt aztán lehet bármilyen koncert, vagy rendezvény, úgy rendezik be, ahogy csak szeretnék: pogo és zsákbanfutás is oké.
A kalandparktól a Korányi Sándor utca felé, hatalmas területen az egyetem sportpályái vannak, a nagyközönségtől elzárva, szabvány szerint, ahogy kell, kiépítve. Ez a terület valóban óriási.
A lovarda – ahol majd a lovasrendőröket is képzik – még felújítás alatt, elzárva előlem is, amit egy biztonsági őr köt az orromra.
Ahogy visszasétálok a kiindulóponthoz, mélázok a parkon, mennyire színes lett a szekérderék funkcióval. Lehet itt mindent: futni, játszani, sportolni, rendezvényeket, koncerteket tartani, piknikezni, napozni, lovakat nézni, esetleg a tavon csónakázni, mint a Csinibabában. Ha már minden működni fog, el tudom képzelni, mennyi embert vonz majd a park. Ha csak a kalandparkot nézzük, már az is sok. Ahhoz azonban, hogy a park szép is maradjon és használható is legyen, rendes törődést igényel tőlünk, a használóktól és kemény munkát a park fenntartóitól. Sok kitartást kívánunk hozzá, egy emberként drukkolunk.
Még több kép a galériában.
Fotók : Bognár Emese
