Hát nem a látogatás előtti percekben ejtette el a kapát, az biztos. Ránézésre, úgy tíz éve lehetett utoljára a kezében… És nem a tulajra nézek ekkor, hanem a csodálatos kertre. Hogy milyen sokan vágyunk erre, igaz? A felszabadító, kapát a sarokban, pókhálósra hagyós állapotra.
A beállt kertek jellemzője ez, így nincs másra szükség, csak türelemre és önmegtartóztatásra. Nekünk, hobbikertészeknek talán egy kicsit keveset adott ezekből az Úristen, de azt mondják, tanulható. Például Rácz Péternél, a Hill&Garden egykori vezető kerttervezőjénél, aki beengedett a saját kertjébe (és nem mellesleg ősztől már kurzust is tart kerttervezésből kezdőknek!). A látogatás azonban nem csak a foglalkozása miatt tartogatott izgalmakat, hanem azért is, mert ezzel kicsit felakasztjuk a hóhért. Péter ugyanis kerttervezői munkáját hátrahagyva ma már az ország első és ezidáig egyetlen magánkertek látogatására létrehozott programsorozat, az Edenpont (korábban „Kertnézőben”) alapítója és vezetője. Hát persze, hogy kétszer annyira vagyok kíváncsi a kertjére, mint bárki máséra!
Még a fal is zöld. Balra árnyéktűrő növények kerültek
Érkezéskor meglepett, hogy a település sok részétől eltérően Péter és felesége háza, kerítése nem hívja fel magára a figyelmet. Se egy feltűnő kerítésoszlop, vagy kétméteres kőfal, a növények dominálnak a kapunál is. Félárnyékos-árnyékos részen megyünk keresztül, hogy a napos, örömmel teli hátsó kertbe érjünk. Vadszőlőt futtattak a ház falára, amitől annyian rettegnek, pedig szépen karbantartható ez is, ahogy a példa mutatja. A magas fák és cserjék alatt páfrányok, hatalmas árnyékliliomok, legalul alacsony talajtakarók élik világukat az ide-oda csak bekandikáló napfényt még élvezve.
Első pillantásom a hátsó kertre. Lágy színekkel komponált a tervező, nincsenek vibráló foltok. Ez a pihenés helye.
Aztán felderül az ég! A hátsó kertbe érünk, ami az ingatlan fénypontja. Talán ebben Péter is egyetértene velem, láthatóan ide kell kilyukadni az árnyékos helyekről. A ház fedett terasza is itt található, bár érkezésünkkor éppen odatűz a nap, ezért az egyik sarokban ülünk le beszélgetni, de lehetetlen egy ilyen helyen üldögélni pár percnél többet. Közelről kell látnom, éreznem az illatokat és tapizni a növényeket, mert különben el sem hiszem. Például azt, hogy a telket körbevevő változatos sövényben egyetlen egzotikus növény sincs. Mogyoró, orgona, som, fagyal, borbolya és hatalmas futórózsa, amelyeket könnyedén beszerezhetünk az egész országban. Péter szerint ezeket nem kell túlbonyolítani. Az évszázadok során már sokat bizonyítottak, szinte minden hazai kertben ott vannak, használjuk őket bátran, kibírnak mindent, és remekül ellátják feladatukat.
Ide aztán nem lát be a szomszéd egyik oldalról sem. Középen fehér angol rózsa virít
Szögletes U alakban sóskúti faragott kövekből egy magasabb és egy alacsony támfal is épült, amelyekkel a kert két új szintet kapott úgy 15 éve. Ide nem csak változatos cserjék kerültek, hanem lágyszárú évelők, de még fűszernövények is. Tetszett az egyik fenti sarokban berendezett illatos pihenőhely a két, napszítta teakfa székkel, amik körül csupa illatos növény lett elültetve. Csakis a tervezőt dicséri, hogy ott ülve (nem ám állva) egészen apró lélegzetvétellel is éreztük a levendula, a fűszerek és a rózsa illatát. Azóta is járkálok a kertben, hova tehetnék én is egy ilyen illathelyet…
Fent az illatos sarok, lent egy kőmalac kémleli a vizet.
Ebben a fenti térben, középen elhelyezett, téglalap alakú tó, a maga egyszerű régi kőszegélyével, tökéletes úgy, ahogy van. Keringető rendszer, világítás és hal nincs benne, ezért az apró élőlények vették birtokukba, meg a tavirózsák. A tó néhány éve már szépen öntisztul, és idén végre ismét itt vannak a békák, amik csak úgy ugrálnak a fűben, ahogy sétálunk.
A baloldalon suhog az árvalányhaj, középen látható a tó, mellette jobbra a magas, bordó egy nagyra nőtt borbolya
Az egyik támfalon árvalányhajak és más díszfüvek hajlonganak az enyhe szélben, a másik oldalon egy csodálatos, rózsaszínű, apró virágokkal teli rózsabokor hullik alá a falról, akár egy vízesés. Négy éve nem metszi, mert rájött, önmaga természetességében is jól működik a kertben.
Rá is térek a permetezés kérdésére, mert sok olyan növényt látok, amelyeket rendre vegyszerekkel permetez az átlagos kerttulajdonos. Ilyenek a rózsák is, amikre ha ráugrik egy levéltetű, azonnal megfogjuk legalább a spricnit, hogy házi kotyvalékokkal marjuk őket, amíg nem jönnek a testvérei halomban.
A tulajdonos és az említett rózsabokor
De Péter nem permetez. Semmit. Soha. Élvezettel hallgatom, hogy csinálja. Ezek a növények itt jól érzik magukat éppen ezekkel a növényekkel körülvéve, éppen ezzel a napfénnyel és esőmennyiséggel. Így ha jönnek is kártevők, idővel odébbállnak és ennyi falatozást pedig kibírnak a növények, ahogy komolyabb betegség sem üti fel a fejét a jó kondíciók miatt. A csodás angol rózsák is szépen bírják a kiképzést, nézzétek csak a képeken! Hogy locsol-e? Amikor elültette a növényeket, a gyökeresedés érdekében természetesen igen. Azóta nincs rá szükség, egyedül a pázsitos középső rész igényli néha a nagy melegben. Éppen ezért öntözőrendszer sincs, annak a kis fűnek, minek..?
Hátulról nézünk a ház felé. A füvön régen még gyerekek fociztak.
Feltűnik ezenkívül, hogy néhány vadvirág (khm, gaz) is él a kertben, ami nem csak a véletlen műve, mert szép nagyra nőttek. Péter egyik álma (egy jó kis üvegházon kívül) az, hogy egy vadvirágos rét is helyet kapjon a kertben, amihez gyűjti az inspirációt például azzal, hogy néha egyet hazahoz a kertbe, vagy ha egy megtelepedik magától, hagyja élni. A vadon szava már kétségtelenül bezengte a kertet, itt üvölt mellettem néhány pipacs és lándzsás útifű a tó partján. Vissza is jövök, ha már jobban üvöltenek, mert kíváncsian várom, képes-e ezt a látványt fokozni még valami?
Ebben a sarokban homokozó is volt egyszer. Most bámulatos, nem igaz? Ősszel te is megnézheted az Edenpont-tal!
