Annyit írtunk már a tengerpartokat és óceánokat beborító szeméttengerről és a műanyaghulladékba fulladt állatokról, hogy ideje volt a tettek mezejére lépni. Bár a Csendes-óceánban úszó szemétszigetet már nem tudja felszámolni pár önkéntes a két kezével, még azért sok hely van, ahol egy kis összefogással csodákat lehet tenni. És kell is, mert minden szeméttől megszabadított négyzetméter egy esély a teknősök, halak, delfinek, bálnák, vízimadarak, fókák, rákok és egyéb tengeri élőlények számára, hogy túléljék a pusztító ökológiai lábnyomot, amit az emberiség maga után hagy, amerre csak jár.
Szerencsére akadnak olyan fáradhatatlan harcosok, mint Annika és Ian Thomson, az Ocean Crusaders vezetői, akik egy-egy napfényes vasárnapon összerántanak pár száz tettre kész embert, akik együtt akár egy egész lakatlan szigetet is képesek megszabadítani a szeméttől. Így történt, hogy az ausztráliai Moreton Bayben található apró Green Island egyszer csak 2 tonnával könnyebb lett, na de kezdjük az elején.
Az óceán harcosai
Ian 2010-ben alapította az Ocean Crusaders-t, miután körbehajózta Ausztráliát, és útja során egyik döglött teknőst húzta ki vízből a másik után. Ez a megrázó élmény volt az a pont, amikor érezte, hogy tennie kell valamit, mert a szörnyülködés önmagában sokra nem vezet.
De másként akarta csinálni, mint a többiek, a világ megmentését egy hosszútávú befektetésnek látta, nem csak eseti problémamegoldásnak, így jött létre az Ocean Crusaders, vagyis az óceán harcosai alapítvány, ami több fronton támad a környezetszennyezés ellen.
Ingyen letölthető tananyagokat kínálnak, amit bárki, akár iskolák is letölthetnek, és egy egy biológia vagy környezetismeret órán levetíthetnek a diákoknak, de a felnőtteknek is bőven van mit tanulniuk belőlük. A videókban bemutatják az óceánok élővilágát, azt hogy milyen veszély fenyegeti őket, hogy milyen hatással van az emberi környezetszennyezés rájuk, és hogyan tudjuk megóvni őket. Ian és felesége, Anika hiszik, hogy fontos a következő generációkat környezettudatosságra nevelni, hogy valóban törődjenek a természettel, és megszeressék, megóvják azt.
Mindemellett fáradhatatlanul takarítják Ausztrália partjait, szigeteit, vizeit, és hajózási útvonalait. Akciókat szerveznek országszerte, és önkéntesekkel együtt halásszák és gyűjtik a hulladékot, ami az embereknek köszönhetően a vizekben és a természetben landolt. De ami a legfontosabb, felkutatják, honnan származik a szemét, és azzal szembesítik a forrást is.
Megtisztult Green Island
Egy ilyen akcióba csöppentem bele én is, és őszintén mondom, jobb vasárnapi programot nem is találhattam volna, mint egy lakatlan sziget takarítása, tettre kész óceáni harcosokkal karöltve.
Queensland partjainál fekszik a Moreton-öböl, amit számtalan kisebb-nagyobb sziget tesz izgalmassá, jó pár közülük teljesen lakatlan, és természetvédelmi területnek számít, de éppen ezért a helyiek és a turisták kedvelt célpontja.
Mi is imádunk hajóba pattanni, és kihajózni az apró szigetek valamelyikére, hogy távol a város zajától élvezzük a természetet és az érintetlen tengerpartot. Viszont utáljuk, mikor az előttünk arra járók sörös dobozai és kólás flakonjai fogadnak minket, a víz meg nejlonzacskókat sodor a partra.
Nem, itt nincs szemetes, ha idejössz, haza kell vinned a szemetedet. Nem, az önkormányzat nem küldi ki az utcaseprőket egy lakatlan szigetre, ezért amit eldobsz, az ott is marad. Persze vannak, akik tesznek az egészre, na az ő szemetüket takarítottuk fel a hétvégén, közel kétszázan.
Az Ocean Crusaders akciót hirdetett, segítőkész helyi szervezetek felajánlottak 2 utasszállító hajót, 165 önkéntes jelentkezett, és már úton is voltak Manly kikötőjéből a partközeli Green Islandre. Mi, és még jó páran saját csónakokkal érkeztünk, így végül közel kétszázan voltunk a szigeten, hogy kitakarítsuk.
Ian irányította az önkéntesek szállítását, Annika és kollégái pedig a szigeten vártak minket. Felállítottak egy nagy pavilont, ami alatt ott sorakozott a rengeteg vászonzsák, és a kesztyűk, a szemétszedő csipeszek, de még naptejjel és persze vízzel is készültek. Jó volt látni, ahogy a sok mosolygó ember, köztünk rengeteg gyerek partra száll, és boldogan tölti szemétszedéssel a vasárnap délelőttjét.
Na miután mindenki felszerelkezett a kellő eszközökkel, kisebb-nagyobb csoportokban elindultunk a szélrózsa összes irányába, és elleptük a mangroveerdőt, a homokos partot, de még a tengert is, és összeszedtünk minden oda nem illőt.
Nem viccelek, a gyerekek imádták a szemétvadászatot, szinte versenyeztek, hogy ki tud több lomot összeszedni. És bár Ausztrália kínosan ügyel a tisztaságra, sajnos akadt belőle bőven. Mikor megtelt egy zsák, visszavittük a kiindulópontra, ahol először lemértük a zsák szemetet, majd egy asztalra borítottuk az egészet, és igen, egyesével szelektáltunk minden darabot, mert itt jön a lényeg, nem azért jöttünk, hogy mások után takarítsunk, hanem hogy megállítsuk a szemetelőket.
Szemeteltél? Megtalálunk!
Hogy mégis hogyan? Ausztráliában 2004 óta létezik egy tengeri szemétadatbázis, név szerint az Australian Marine Debris Initiative Database, amiben gyűjtik az ilyen akciókon összeszedett szemétről az információkat, hogy lássák honnan származik a hulladék, felkutassák a forrást, és az illetékes szervekkel együtt intézkedjenek az ügyben.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy mikor felszedjük a szemetet, lemérjük, majd felcímkézett dobozokba gyűjtjük. Külön konténerbe megy a műanyag hulladék, a fém, a vas, a fa, a gumi, a háztartási hulladék, a halászhálók és horgászdamilok, egyrészt, hogy amit lehet, később újrahasznosítsanak.
Valamint hogy a helyi szervek, minden beazonosítható darabnak felkutathassák a forrását, és kiemelt figyelmet fordíthasanak annak felszámolására. Tehát például ha a brisbane-i kikötőből származó darabokat találunk, megvizsgálják, hogy megfelelően kezelik-e a hulladékot, és hogyan lehet megelőzni annak tengerbe kerülését.
Három óránk volt mindössze, hogy kipucoljuk a szigetet, mert utána az apály miatt ott ragadtunk volna estig. De jelentem 9 és 12 között a közel 200 önkéntes, 1718 kiló hulladéktól szabadította meg a mindössze pár kilométer hosszú, lakatlan, gyönyörű kis szigetet, amin több ezer állat él, és korallzátony veszi körül.
Az óceáni harcosok ezúttal is győzedelmeskedtek, és már mehettek is az adatok a tengeri szemétadatbázisba:
- 306 kupak
- 184 nejlonszatyor
- 893 műanyag palack
- 1358 kemény műanyag hulladék
- 738 darab hungarocell
- 489 üveg hulladék
- 996 alumínium konzerv
- 717 horgászkellék
- 143 flip-flop és cipő
- 11 gumiabroncs
- 1 hűtő
- 1 ponton (hajóhíd)
Mindezt egy nagy halomba pakoltuk, majd délben megérkeztek a kompok az önkéntesekért, és mi is útnak indultunk, mert megkezdődött az apály. Az Ocean Crusaders emberei a másnapi dagállyal újra kihajóztak a Green Islandre, és hajóra rakták az összes szemetet, amit ezután a helyi önkormányzat vesz át, és kezel. Az újrahasznosítható darabokból közlekedési táblákat készítenek, az összegyűjtött adatok alapján pedig meghatározzák, hogy honnan származik a hulladék, és tervet készítenek a forrás felszámolására. Én pedig alig várom a következő szemétszedést.
