Nem ám csak a cuki süniknek meg a tündéri pillangóknak segítünk nyugiban áttelelni, hanem a rusnya kis békáknak meg a még rusnyább denevéreknek is!
Varangyok. ásóbékák, levelibékák… valószínűleg csak egy szűk lakossági réteg találja vonzónak a kétéltűek osztályának e rendjét, nem véletlen, hogy a népmesékben pont őket kell csókolgatni ahhoz, hogy az ember tényleg nagyot kaszáljon a házassági lottón. Ettől függetlenül a körülöttünk élő bioszféra fontos és hasznos tagjai ők. Nem egy fajuk az ember közvetlen környezetében – parkokban, kertekben, kerti tavakban – is jól érzi magát, feltéve persze, hogy megfelelő élőhelyet és táplálékot talál magának.
Tudtad? A kétéltűek úgynevezett indikátorokszervezetek – ez azt jelenti, hogy az átlagnál jóval érzékenyebbek a környezeti hatásokra, így elsőként jelzik a környezet állapotának romlását. Bőrük ugyanis nem egyszerű védőburok, hanem az anyagcserében és a homeosztázisban is fontos szerepet játszik, ezért elképesztően érzékeny szerv. Ki gondolná ezt egy csúf kis békáról, ugye?
Szóval már önmagában az nagyon pozitív, ha a házad környékén időnként feltűnik egy-egy béka, mert jelenléte viszonylag egészséges, tiszta környezetre utal. És ha már ott vannak, akkor a tél közeledtével a gondos gardenista rájuk is gondol, nemcsak az előnyösebb kinézetű állatokra.
Magyarországon összesen 12 békafaj honos, róluk itt olvashatsz részletesebben. Szerencsére nálunk nincsenek veszélyben, állományaik stabilak – ettől függetlenül minden fajuk védett, eszmei értékük 10.000 és 50.000 Ft között alakul. Leginkább természetes élőhelyeik pusztulása, beépítése, valamint a közúti gázolás fenyegeti békés, boldog békaéletüket.
Mitől érzi jól magát a kertben egy béka?
Igazság szerint a békabarát kert nem ördöngösség. Mi is írtunk már madárbarát, rovarbarát, sőt: kifejezetten pillangóbarát kertről is, márpedig akinek madárbarát kertje van, annak szükségszerűen rovarbarát – ezáltal pedig, ha tetszik, ha nem, békabarát is.
A békák általában férgekkel, rovarokkal, kisebb puhatestűekkel táplálkoznak, amelyek jellemzően a talaj felszínén, a gyepszintben élnek. Innentől kezdve olyan egyszerű a dolog, mint a karikacsapás. Az alap ugye minden biodiverz kert esetében az, hogy nem nyírunk golfpázsitot, hanem jó rendetlen gyepünk van (ha van), a bokrok alatt meg jó magasra hagyjuk nőni az aljnövényzetet, mert az ilyenben boldogan élnek a békák táplálékai. Ennyi, kész. Természetes kert = boldog békatársadalom.
Tudtad? A kétéltűek voltak az első szárazföldi gerinces állatok a Földön. 360 millió éve lakják a bolygót, amelyet mi emberek röpke 150 év alatt leamortizálunk. De nem elsősorban történelmi okokból kell vigyázni rájuk, hanem azért, mert a földi tápláléklánc legfontosabb tagjai közé tartoznak: nagyon sok más fajnak ők a táplálékai, ők maguk viszont úgy pusztítják a rovarokat, hogy például a trópusi területeken kimutathatóan akadályozzák a malária terjedését. Meg azért is fontosak, mert a bőrük tele van olyan anyagokkal, amelyeket az emberi orvoslás gyógyszerként használ – például az AIDS ellen.
A békák különleges élete télen
A hideg vérű békák is alszanak téli álmot: a hideg időszakot klasszikus hibernációban töltik, azaz életfunkcióik lecsökkennek, tagjaik megmerevednek (ellentétben például a sünökkel, amelyek nem válnak merevvé, vagy a mókusokkal, amelyek időnként még fel is ébrednek kajálni). Emiatt a nagyon mély „álom” miatt persze nagyon védtelenné válnak, így tökéletesen biztonságos helyre van szükségük – van, aki tó mélyére, az iszapba rejtőzik, mások a föld alá ássák be magukat, megint mások zegzugos, megközelíthetetlen, tüskés-szúrós ágak és sziklák labirintusába bújnak.
Ezeket a rejtekhelyeket nevezi a szakirodalom kicsit vicces kifejezéssel hibernákulumnak, azaz telelőhelynek. A természetben a békák maguk is ügyesen megtalálják azokat a helyeket, ahol biztonságban áttelelhetnek – az épített emberi környezetben viszont egy kicsit segíthetünk nekik.
De miért kellene segíteni egy békának?
Azért, mert a Föld egyik legveszélyeztetettebb állatcsoportjáról van szó. Mivel egyedfejlődésük során a vízhez és a szárazföldhöz egyaránt kötődnek, bármelyik élőhelytípus pusztulása végzetes hatással van rájuk. Arról már volt szó, mennyire érzékeny állatok – a szennyezett víz és a magas ultraibolya sugárzás egyaránt tizedeli őket.
Hogyan készül a hibernákulum?
Attól függ, melyik – mert van száraz is meg vizes is. A békák egy része – például a zöld varangy – felnőtt korában szinte egyáltalán nem igényel vizet, téli álmukat is remekül abszolválják a szárazföldön. Az ilyen „típusú” békák teleltetése eléggé hasonlít a sünökéhez – tűzifarakás, komposzthalom vagy gallykupac tökéletesen megfelel a célnak. Na persze mondanunk sem kell, hogy létezik a süngarázs kétéltű megfelelője, a békabunker is. Ez lehet simán egy lefelé fordított kúpcserép – de aki igazán állati menő akar lenni, az a Magyar Madártani Egyesülettől vásárolhat virtigli békateleltetőt is, mázas kerámiából, igen.
Orbán Zoltán fotója, forrás: mme.hu
A Magyarországon szintén gyakori barna ásóbéka viszont – ahogy neve is mutatja – szereti bekotorni magát valami védett helyre télire, így az ő hibernákulumja másképp készül. Először is keresünk a kertben egy eldugott, de nem fagyzugos helyet, és ásunk egy kb. 40-50 cm mély gödröt. Nem kell túl nagy, a békák a szűk helyeket szeretik. Feltöltjük a gödröt levelekkel, ágakkal, kisebb-nagyobb kövekkel. Nem kell nagyon tömörre csinálni, kényelmesen férjenek el benne az állatok (egy nőstény ásóbéka 10 cm „magas”). Gondoskodjunk bejáratról is (betoncső, vagy bármi, ami nem csúszik), majd a kiásott földet púpozzuk a békajárat tetejére, amelyet aztán növényesíthetünk is, a természetes látvány végett.
Láttam olyan trükköt, hogy a kis gödör alját kiürült virágföldes zacskóval bélelték ki, amely nem engedi elszivárogni a nedvességet. Biztosan praktikus megoldás, de nejlonzacskót szándékosan nem teszünk a földbe, ugye? Télen amúgy is könnyebben megmarad a nedvesség a talajban, de ha nagy a szárazság, időnként meglocsoljuk a hibernákulumot és kész.
Vannak olyan (hím) békák is, amelyek víz alatt, például akár a kerti tó iszapjában is áttelelnek, csak arra kell figyelni, hogy a lehullott leveleket eltávolítsuk a vízből, mert korhadva esetleg mérgezővé válhatnak az állatok számára. A tó teljes befagyásának keresztbe tehetünk azzal, hogy a vízre teszünk egy teniszlabdát.
A gyilkos vízóraakna
A vízóraaknába ugye nem szoktunk kedvtelésből leugrálni – általában csak akkor kukkantunk be oda, amikor jön a leolvasó, na meg a kerti csap évi egy darab elzárásakor illetve kinyitásakor. Ilyenkor viszont nem csak velem jön szembe az aknában egy-egy levelibéka, ugye? Rosszabb esetben már csak a békatetemet találom meg, olyankor furdal is a lelkiismeret. Szegény párák ásás vagy vadászat közben szoktak belepottyanni, és a táplálékhiány miatt lassú, szörnyű halált halnak. Nézzünk hát le kicsit gyakrabban és mentsük ki őket – hátha éppen egyikük az álruhás királyfi!
Az álruháról jut eszembe: legközelebbre azt szedem össze, hogyan telelteti a jó gardenista Bruce Wayne-t 🙂
(Források: wildlifewatch.org.uk, gardenersworld.com, discoverwildlife.com, www.wildlifetrusts.org, mme.hu. A képek a wikipédiáról és a pixabay-ről valók.)
