Noha nehezen barátkozom, egy ideje mégis lett egy új barátnőm. Sok gyerek, hangos család, nagy kert, a szívemnek kedves az egész. És amikor már azt hiszed, ismered pár év után a másikat, akad egy-egy izgalmas meglepetés mégis. Ezt a mostanit például nemrég tudtam meg, és azóta sem ocsúdtam fel, mert annyira zseniális.
A férjével évek óta kiveszik szabiba (igen-igen!!) a tanév első napját.
Anyuka aznap szépen kikészíti mindenkinek a ruhát, elcsomagolja a tízóraikat, bedobnak egy korai közös reggelit és szépen minden gyereket útnak indítanak, a kicsit elkísérik az oviba. Aztán anya-apa hazaérkezik és megkezdődik A NAP!
A nap, ami a hosszú-hosszú-hosszú nyári szünet után végre kettesben telik egészen délután négyig. Tavaly már az aznapi nyitáskor, reggel 9 órakor ott álltak egy közeli wellness szálló uszodájának forgóajtajában. Odáig fürdőruhában utaztak a ruha alatt. Miután kiáztatták a nyáron kapott agyidegzsábájukat, a hotelben ebédeltek és otthon is maradt egy kis idejük, mielőtt újra elöntötte a házat a gyerekzsivaj. Tavalyelőtt kisétálták magukból a nyarat a Budai hegyekben, idén az Aquaworld-ben töltenek majd el egy fél napot.
Így is lehet tanévet kezdeni…
És mielőtt megszólalna a szokásos lelkiismeret-csengőnk, vegyünk inkább példát, kedves szülőtársaim! Szinte bűnösen finom az ötlet, én is érzem, de nem tudok ellenállni… Mi is tegyünk magunknak egy szívességet és ünnepeljük meg, hogy megcsináltuk ezt a nyarat. Mert minden családi szép időtöltés ellenére nem az egész volt felhőtlen cukormázas vidámság. Talán lehetett volna bele még többet tenni, még ennél is jobban logisztikázni, meg kevesebbet mérgelődni, vagy csak még négyszer kirakni naponta a Villám McQueen-es kirakót együtt, hogy jobb legyen, de egyszer csak vége lett a nyárnak. Vége a kötöttségektől mentes, vidám gyermekhónapoknak, remek élményekkel és minden –megszépülő emlékké váló- tökéletlenségével együtt.
És mi felnőttek egy kicsit kifújhatjuk magunkat. Irány hát a természet!
Fel a bicajra, mint régen!
Nálunk ezzel új hagyomány kezdődik, épp rábeszélem a férjem, miközben ezeket a sorokat írom. De úgy látom, komolyabban nem is kell győzködni. Szerintem megér egy kis plusz munkát a héten a hétfői nap bepótlása a munkahelyen, és amúgyis, emlékeztek még, mekkora dugók és tömött vonatok szoktak lenni a tanév első napján? Na ugye…
Most egy nap a világ! Ezer éve andalognál kettesben a pároddal a tatai Öreg-tó partján, vagy a martonvásári kastély angolparkjában? Libegőznétek a János-hegyen? Visszavennéd egy napra a gyerektől a terepbicajod? Gatyába ráznátok a kertet? Boroznátok valamelyik balatoni borteraszon vagy megnéznétek a Frida Kahlo kiállítást? Szeptember harmadikán éppen ráérhetsz.
Jó szabinapot nektek is!
(Mi kikapcsolt telefonnal fogunk egy arborétumban sétálgatni cipő nélkül, ne is keressetek! Köszi.)
Képek: flickr.com, wikimedia, pixnio)
