Gépek helyett a természet a másik jövő

Évek óta különös vonzódást érzek a természeti népek iránt. Minden érdekel, ami nomád. Primitív törzsek, civilizációtól távol élő népcsoportok, remeték, remetenők? Mind nekem való olvasmány. A klímaváltozás pedig csak egyre erősebben sürget, hogy őket tanulmányozzam, megismerjem. De mért is függ össze a klímaváltozás a természeti népekkel?

Globális felmelegedés, vízhiány, élelmiszerhiány

Ma már a legnagyobb hibának azt tartom, ha meghallva ezeket a szavakat, magunkban ijesztő képeket alkotnunk, világvége, “mindmeghalunk” hangulatunk lesz. Továbbá kesergünk és panaszkodunk. Úgy gondolom, ezek nem visznek előre. Sőt, csak elpocsékoljuk az energiánkat, amire most nagy szükség van, hiszen itt most tenni kell. Hogy mit tegyünk? A kérdés megválaszolásában segítenek a természeti népek.

Szerintem két út áll előttünk

Egy mesterséges, technokrata és egy nomád, természetes. Csak így neveztem el magamban a két utat. Számomra ezt erősíti meg, egy októberi nagyon fontos cikkünk, melyben Rita bemutatta nekünk Charles C. Mann tudományos újságírót, aki több évet töltött klímakutatással foglalkozó tudósok munkásságának tanulmányozásával. Remélem, mindenki emlékszik még erre a cikkre. Charles C. Mann szerint két táborra oszthatók a jövőbeli elképzelések arról, hogyan él majd az emberiség a jövőben. Van egy technokrata út, mikor az emberiség gigavárosokba tömörül, melyet szuperfejlett technológia tesz élhetővé. Erről a jövőről nem sok mondanivalóm van, csupán annyi, hogy szerintem a technológia már levizsgázott, a vizsga eredménye környezetszennyezés, rombolás, kizsákmányolás, klímaváltozás. Ha folytatjuk ezt az utat, nem marad természet, ember sem, és a gigavárosok üresen maradnak. Ezért én inkább a másik jövőről szeretnék írni most nektek.

Természettel együttműködő kis közösségek

Charles C. Mann szerint a másik jövő, amikor a természethez közel álló, vele együtt működő, szorosan egymáshoz kapcsolódó kis közösségek alkotják majd az emberiséget, akik művelik földjeiket, takarékoskodnak az erőforrásokkal. Ez az, amiben én hiszek. Nem mondom, hogy az egész Föld ilyen közösségekből fog állni (bár így lenne), természetesen ez csak egy utópia. Nem mondom, hogy a természettel együttműködő, önellátó közösségek megmentik majd az emberiséget, hiszen ez mind valóban csak kevés embert érdekel. Inkább azt mondom az önellátás, a természettel együttműködés azt az embert menti meg, és azt a közösséget, aki ezt valóban teszi.

Milyen a természettel együttműködő ember?

Szerintem a természettel együttműködő ember megtanulja előállítani magának az élelmiszert, tüzelőanyagok, használati tárgyakat és akár épületeket. Takarékoskodik az ivóvízzel. Felfogja az esővizet. Klímaberendezés és agyonfűtés helyett arra törekszik, hogy teste jobban tűrje a hideget és meleget. Kicsi házban lakik. Természetes élelmiszert fogyaszt (zöldség, gyümölcs, gabona, tojás, tejtermékek, hús), ha lehet a természetben fellelhető formában vagy kevés feldolgozással. Rendelkezik az előrelátás, beosztás képességével. Egyszóval a jég hátán is megél. Gyermekeit is a fent leírtak szerint neveli. A legcsodálatosabb, hogy bármelyikük ilyen emberé válhat, ha igazán szeretnénk és teszünk érte. Azt hiszem, az ilyen embert kevésbé fogja rosszul érinteni a klímaváltozás és a vele járó problémák.

Pozitív példák

A természettel együttműködő kis közösségek ma is léteznek civilizált világunkban, utat mutatnak, és megoldást a klímaváltozásra. Remélem, hogy a jövőben egyre több ilyen közösség jön létre. Én nekik szurkolok. Nem baj, ha kisebbségben vannak, de vannak és ez a lényeg. Lássunk most néhány példaértékű kezdeményezést. Ez a felsorolás egyáltalán nem teljes körű, éppen ezért szívesen veszem a kiegészítést.

Permakultúra

Ausztráliából indult, ma már világmozgalommá nőtt. Napjainkban világszerte permakultúrás szövetségek szerveződnek, rengeteg ember alkalmazza kertjében, birtokán a permakultúra elveit. Elméleti alapjait két ausztrál, Bill Molllison és David Holmgren fektették le. Definíciója Bill Mollison szerint: „A permakultúra olyan mezőgazdasági termelő rendszerek tervezése, és működtetése, amelyek rendelkeznek a természetes ökoszisztémák változatosságával, stabilitásával és rugalmasságával. Az emberi közösségek és a természetes táj olyan integrációja, mely lakóinak biztosítani tudja az élelmet, energiát, lakást és egyéb anyagi, és nem anyagi szükségleteit.”

Tehát egy természethez közel álló, vele együtt működő gazdálkodás, aminek célja, hogy csökkentse az emberi szükségletek megteremtésének környezetromboló hatását, energiaigényét. Szerencsére Magyarországon is hódít a permakultúra, egyre több híve van. Külön nagy érdeme, hogy rendkívül ragályos. Lássuk mennyire? Egyik nagybátyámnak tíz évvel ezelőtt kezébe került egy permakutúrás cikk. Elolvasta, azon nyomban vett egy tanyát és hosszú évek alatt létrehozott egy csodálatos élelemtermő kertet, ahol van kecske, tyúk, méhek, hatalmas haszonkert, erdő. Egyszóval minden ami az önellátáshoz kell. Aztán nagybátyám továbbadta a permakultúrás cikket nekem. Én is vidékre költöztem és élelemtermő kerten dolgozok azóta is. Hát csak ennyire ragályos ez a mozgalom.

Helyi gazdaságfejlesztés

Támogasd a helyi termelőt, vegyél biót. A klímaváltozás fényében át kell gondolnunk a következő kérdést: Mindennapos vásárlásunkkal kit támogatunk? Helyi termelőt, vagy inkább választjuk a kényelmes, olcsó verziót, a szupermarketeket. Nagyon fontos törekvése a permakultúrának egy kapcsolatrendszer kiépítése város és vidék között. Egy élénk csere, élelmiszer és bármi más hasznos dolgok cseréje. Ebben a rendszerben a városi emberek pénzükkel a környékbeli termelőket támogatják. Gondoltunk már arra, mi lenne ha a boltokban egyszer csak nagyon drága lenne az élelmiszer? Vagy nem is lennének boltok valami oknál fogva? Talán jól járunk, ha már most kiépítettünk egy kapcsolatrendszert a gazdákkal. Persze jó lenne, ha lennének környékbeli gazdák. Régen háború alatt és után mindig vidék húzta ki a bajból a városiakat.

Vajon ma a vidék milyen állapotban van? Ez rajtunk is múlik. Pozitív változást tapasztalok Magyarországon. Úgy látom a városokban kezd kialakulni egy szűk réteg, akik az egészséges élelmiszert valóban környékbeli biogazdáktól szeretnék beszerezni. Én ezt a szűk tudatos vásárló réteget és a biogazdákat is természettel együttműködő kis közösségeknek veszem. Úgy gondolom nagy szerepük lesz a jövőben. A biogazdák általában kevesebb gépet használnak és több emberi energiát (pl.: kapálás vegyszerek helyett), mint a nagyüzemi mezőgazdaságban. Nem olyan rég mi is írtunk a közösségi mezőgazdálkodásról, nagyon fontos cikkünk a klímaváltozás fényében.  Ezek azok a kapcsolatrendszerek, melyeket a permakultúra sürget.

Ökofalvak

Éghajlatváltozás, globális felmelegedés, vízhiány, élelmiszerhiány. Pontosan ezekre a problémákra nyújtanak megoldást világszerte az önellátó ökofalvak. Számuk az idő előrehaladtával nő. Magyarországi ökofalvak: Gyűrűfű, Gömörszőlős, Somogyvámos (Krisna-völgy), Visnyeszéplak, Galgahévíz (Galgafarm), Magfalva, Agostyan. Ezekről tudtam eddig. De vannak újabb ökofalvak: Bakonyszombathely, Bokorliget, Drávafok, Kishantos, Máriahalom, Robinson Ökofalu (Délegyháza), Rozsály. Emellett megemlíthetnénk még ökofalu kezdeményezéseket, aktív ökofalu szerveződéseket és néhány ökotanyát. Tehát nem is állunk már olyan rosszul. Talán helyes kifejezés lenne, hogy gomba módra szaporodnak. Szaporodjanak csak! Ma már szívesen lennék én is egy jól működő ökofalu lakosa. Egyelőre nem tehetem, de gyerekeimet biztosan biztatni fogom költözzenek, ha van rá lehetőségük.  Lássunk újabb pozitív példát.

Vegetáriánusok, vegánok, nyers vegánok

Nem egy konkrét közösség, inkább egy mozgalomnak nevezném. Mai világunk a haszonállatokat nagyüzemekbe zárta, ahol kis helyen, steril körülmények között nőnek fel. A rossz tartástechnológiát antibiotikumok –alkalmazásával próbálják ellensúlyozni. Ez senkinek sem jó, sem az állatoknak, sem nekünk, sem a Földnek. Úgy gondolom, ha az állatok újra kint legelnének, szabadban élnének, nem lenne ennyi vegetáriánus sem. Számomra a vegetáriánusok reményt adnak, hogy van még az emberekben emberség. Ők tiltakoznak helyettünk is a nagyüzemi állattartás ellen. Persze ez a mozgalom is akkor az igazi, ha helyit, szezonálisat vásárolnak ők is és odafigyelnek, hogy kevés feldolgozást igényeljen az ételük.

Amishok

Amerika. Konzervatív keresztény közösség, akik nagyon egyszerű életet élnek. Hitük szerint a modern életvitel és a technika káros az emberre (hozzátenném, hogy az egész Földre nézve káros). Ők is úgy gondolják, a technika fejlődése túlnőtt az emberen. Ezért többnyire nem használják a modern eszközöket (például semmilyen elektromos árammal működő szerkezetet), és autót sem. Természetesen telefont, tévét sem. A régimódi amishok lovaskocsival járnak és állati erővel vontatható eszközökkel művelik földjeiket. Hozzátenném, hogy számos ökofaluban találkozhatunk állati erővel vontatható eszközökkel. Vannak újvidéki amishok, aki már rugalmasabbak egy kicsit. De mindannyian víztakarékosan élnek. Tisztálkodási napjuk a szombat, más napokon nem fürdenek, csak mosakodnak. Zuhanyt nem használnak. Az Amish a világ leggyorsabban növekvő népe. Egy családra átlagosan 8 gyerek jut. 2000-ben még csak 166 ezren voltan, 2018-ban már 340 ezren élnek az Amerikai Egyesült Államokban. Hajrá Amishok.

Vlagyimir Merge

Oroszország. Vlagyimir Merge 1996-ban írta meg Anasztázia című könyvsorozatát, mely azóta körbejárta a Földet. A könyvből megtudhatjuk, hogyan él napjainkban a tajga vadonjában egy remetenő egyes egyedül boldogan. Igen sok embert megmozgatott ez a írás, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy világszerte szerveződnek önellátó családi birtokok és belőlük álló kisebb önellátó települések a könyv alapján, melyről mi is írtunk a Gardenistán: itt.

Számomra ezek a kezdeményezések mind azt jelentik, hogy van remény. Mint láthattuk, a világ legkülönbözőbb pontjáról indultak és tejednek mozgalmak. Nem baj, hogy lassan, de terjednek. És most csak a civilizált világ olyan közösségeit szerettem volna bemutatni, akik igyekeznek a természettel együttműködni. Legjobban azt szeretném, ha újabb cikkben írhatnék nektek arról a sok-sok fantasztikus dologról, amit tanulhatnánk a valódi természeti népektől, akik már szinte eltűntek. De a legfontosabb, hogy az információ róluk még megvan. Én ezeket próbálom most összecsipegetni az elkövetkező években. Mindezt nem félelemből teszem, hanem mert kedvem tartja, és úgy látom ők lehetnének a mi tanáraink. Cikkemet itt e pozitív végszónál be is fejezhetném, de nem tudom. Úgy gondolom muszáj látnunk kicsit a technológia oldaláról is a jövőt.

Technológia, mint megoldás a klímaváltozásra

Charles C. Mann szerint a technokrata út végállomása az, amikor az emberiség gigavárosokba tömörül, melyet szuperfejlett technológia tesz élhetővé.  Teljességgel lehetetlennek tartom. Pontosan a felfedezések és a technológia juttatta oda a Földet, ahol most tartunk. Benzinnel működő gépek, autók, repülőgépek, elektromos áram és velük működő gépek stb.

Lássunk most gyorsan pár általános javaslatot, amit tennünk kell a klímaváltozás ellen, minden témával foglalkozó oldal szerint:

1. Alakíts úgy az életed, hogy ne kelljen mindennap autóba ülnöd. A telekocsi is jó megoldás lehet. Vagy válaszd a tömegközlekedést. Leginkább sétálj, kerékpározz.
2. Mielőtt új gépet vásárolsz, előbb gondold át, valóban szükséged van rá? Ha igen, válassz energiatakarékosat.
3. Szárítógép helyett teregess, mert a szárítógépek sok energiát fogyasztanak.
4. A klímaberendezéseket csak akkor használd, ha tényleg indokolt, ha lehet minél kevesebbet.
5. Fűtés. Ne fűts jobban a szükségesnél. 20-21 fok, már bőven elég.

Sokáig sorolhatnánk ezeket a jó tanácsokat. Valóban a technológia lenne a helyes út? Nem. Láthatjuk, hogy pont tartózkodni kell tőle. Láthatjuk, hogy gépek helyett újra izmok munkájára van szükség. De nem a technológiával van a gond, hanem az emberrel. A tudomány a technika területén kétségbevonhatatlanul nagy eredményeket ért el. A probléma ott van, hogy a technika túlnőtt az emberen. Az ember nem tart ott, hogy helyesen tudja használni azt. Hiányzik az emberből a mértékletesség, a felelősségtudat és még sok minden más. A kényelmet pedig határtalanul szereti. Mikor a technológia megold egy problémát, az ember csinál még tíz másik problémát, mert nem tudja helyesen, mértékkel használni az adott felfedezést. Úgy használni, hogy másokra is gondoljon. És ez mindenkire igaz, rám is és rád is.

Megújuló energiaforrások

A megújuló energiaforrások nagyon jók, természetes, hogy feléjük kell fordulni, de ha azt gondoljuk, hogy felszereljük az egész Földet napkollektorokkal, szélerőművekkel és 7-8 milliárd (2050-ben 10 milliárd?) ember mind kényelemben, jólétben él ezután, akkor tévedünk. Mi lesz a sok tönkrement napkollektorral? És mi fogja előállítani azt a sok napkollektort? Itt most muszáj elmondanom, azt is, hogy nem hiszek az olyan passzív házakban sem, melyeket gépészet éltet. Független ház, mely gépektől függ? Micsoda ellentmondás. A gépeket elő kell állítani, el fognak romlani, szemét lesz belőlük, új gép kell, nekünk pedig meg kell keresni a gépek árát. Senki sem független, sem a ház, sem a ház tulajdonosa. Az olyan házakban hiszek, melyeknek nincs szüksége gépészetre.

Összefoglalva

Gépek helyett a természet felé fordulni, ahol lehet emberi erőt használni újra. Szép lassan évről-évre. Mondjuk, ha elromlik a mosogatógép, porszívó, szendvicssütő, pirítósütő, fűnyíró, talán megpróbálhatnánk, hogy nem veszünk ujjat. Hiszen régen is volt nélkülük élet. Csak annyit kell megfejtenünk, hogyan folyt az élet ezek nélkül még nem is olyan rég. Évekkel ezelőtt jártam a Krisna-völgyben, megszálltam ott két éjszakára. Mi volt akkor ott a helyzet? Krisna-völgy, vendégszállás, nincs áram. Volt gyertya, de leginkább aludni tértünk mikor lement a nap és felkeltünk a nappal együtt. Talán mindenre van ilyen egyszerű megoldás? Természetesen senki sem fogja máról holnapra lekapcsolni az áramot, de azt gondolom próbáljunk meg minél kevesebb géppel élni. Talán bizony állati erővel vontatható eszközöket is be lehet újra vezetni annak, aki gazdálkodik.

Kiemelt kép forrása: Pixabay

Címkék: