Nem vagyok híve a mediterrán növények itthoni tömeges ültetésének. Ciki. A kert egy kiemelt pontjára egy egzotikus növény, az félig lehunyt szemmel épp szép lehet, de az egyen lakópark, továbbiakban terrakotta színű ház és mészkő burkolat melletti örökzöld rengeteg és száz műanyag cserép nem. Az itthon megismert mediterrán(-nak szánt) képet és a magyar (jó)ízlést félretéve csodálkoztam rá, hogy a Földközi-tenger növényei milyen gyönyörűek természetes élőhelyükön. A mediterrán táj karakterére, a sötétzöld olajfa ligetekre és az oszlopos ciprusokra bámultam bambán, gondolataimba merülve.
A mediterrán vidék szent tehene az olajfa.
Ebből készül az egészséges és drága olívaolaj, három minőségben: extra-szűz, szűz, és normál. Attól függően, hogy mennyire érett a bogyó a szüretkor. Ezek a sokszor több száz éves fák csodálatra méltók. Fájukból mindenféle használati tárgy készül. Tényleg minden. Az olaj készítésekor visszamaradt biomasszát pedig nagy fűtőértékű tüzelőanyagként használják.
A füge bokor (Ficus carica),
vagy inkább fügefa eredeti élőhelyén mindenhol előfordul, egy maréknyi talaj is elég neki, láttam kőfalból, út széli repedésekből nőni.
Itthon csodájára járunk, ha valakinél beérik egy darab füge, a puha, friss gyümölcs inkább csak a nagy boltok polcain virít csilliárdokért. Ha mégis találunk egy érett gyümölcsökkel teli gazdátlan fügebokrot, bátran kóstoljuk meg a barnás-puha gyümölcsöt. A pici és zöld termést inkább hagyjuk meg későbbre másoknak. Viszont a letört ágak tejnedvével óvatosan, mert a bőrre kerülve sebeket okozhat. Kertbe kiültetésével itthon is próbálkozhatunk, de nagyobb, hosszan tartó fagyoknál, mint a tavalyi tél volt, visszafagy. Aggódni ekkor sem kell, mert újra kihajt, termést viszont csak három év elteltével remélhetsz rajta. Aki még mindig hisz a magyar fügében, megérdemli gyümölcsét.
A legelterjedtebb cserje az itthon is imádott leander (Nerium oleander)
Eredeti élőhelyén a kétirányú forgalmat elválasztó növénysávtól kezdve, a szórakozó helyek kerthelyiségein át mindenhol látható. Nevelnek belőle három, négy méter magas sövényt is, amit ugyanúgy megmetszenek mint mi a fagyalt.
Illatos virága messziről érezhető. Itthon pedig, nem merik megmetszeni, hanem, ha elég nagyra nőtt, és gondot okoz a ki-be hurcolászása, egyszerűen kidobják. Pedig metszeni nem bonyolult, de biztosan kiszerkesztették valamelyik 80-as évekbeli bestseller hobbikertész könyvből, ezért nem merik piszkálni.
A pálmák
mindenféle változatát tényleg csak eredeti élőhelyükön csodálom meg. Bármilyen szép pálmácskát sikerült nevelni egy számára idegen környezetben. Ez egy annyira karakteres megjelenésű növény, hogy pl. egy diófa mellett, de az erkélyeden is csak nevetségesen nézhet ki. Ezt pedig nem érdemli, hisz amúgy csodálatra méltó megjelenésű, a számára megfelelő környezetben. A datolyapálma ráadásul még finom termést is hoz. A legjobb nyersen enni. Több színben és méretben terem, és köze nincs az itthon ismert aszalt datolyához, amit egyébként a földről szednek fel, állatoknak adják, vagy az európaiaknak eladják.
A medvetalp kaktusz vagy más néven fügekaktusz (Opuntia)
csodálatra méltó megjelenésű. Nekünk a pici cserepekben nevelgetett kaktuszok jutottak, így nem csoda, ha tátva marad a szánk egy négy, vagy akár öt méter magas kaktusz láttán. Ráadásul ez is ehető gyümölcsöket hoz. Szúrós természete ellenére, ne hagyd ki, ha elérhető magasságban van. Kivéve, ha terhes vagy, vagy szoptatsz, ekkor hasmenést, émelygést okoz.
A muskátli (Pelargonium) volt a legnagyobb meglepetés
Igaz, ez Dél-Afrikában őshonos és a Mediterráneumban sem érzi magát otthon, de általános probléma. A gusztusos műanyag cserepek, legyen az hosszúkás, kerek, vagy négyzetes és függő kaspókból, ablak párkányokon és teraszokon virító, piros és rózsaszín, futó és nem futó muskátlitól csak borzongani tudok. Eddig azt gondoltam, hogy a muskátlit utálom, valójában csak a körítést, magyarosítást. Talajtakaróként más növényekkel kombinálva, gyönyörű. Nálunk viszont erre a célra száz meg száz évelő talajtakaró ültethető, kombinálható, fantasztikus eredménnyel. Nem értem a sok vesződést, teleltetést, tápanyag utánpótlást. Ennél sokkal kevesebb energiával sokkal szebb eredmény elérhető az éghajlatunknak megfelelő növények kiválasztásával.
Fotók: Bognár Emese