Bevallom mikor felszálltam a repülőre, nem voltam éppen egy nagy Ausztrália-szakértő. Tudtam, hogy gyönyörű az operaház Sydneyben, és vannak koalák meg kenguruk, na meg napbarnította szörfös fiúkák. És jelentem, ez mind igaz, mindegyikből van nagy számmal, de ezeken kívül még annyi csoda várt a világ másik végén, hogy csak úgy kapkodtam a fejemet.
Ráadásul olyan szerencsés helyzetben voltam, hogy Queenslandben töltöttem az idő nagy részét, ami mint kiderült, a leggazdagabb növény és állatvilággal rendelkezik Ausztrália államai közül. Földrajzilag nagyon változatos, megtalálható ott sok minden a sivatagtól a trópusi esőerdőn át a korall-szigetekig. Így mi is nekivágtunk, hogy felfedezzük Ausztrália természeti csodáit.
Gold Coast, a végtelen tengerpart
Ausztrália egyik leghíresebb partszakasza, a queenslandi Gold Coast, mely 70 kilométeren keresztül határolja a Korall-tengert. A szörfösök, a turisták és a strandimádók paradicsoma ez, de a parton hömpölygő embertömegtől kicsit eltávolodva az esőerdő mélyén találjuk magunkat, ahol sokkal inkább a nyugalom a jellemző.
Kitört a vulkán
Burleigh Heads – ami Gold Coast városának egyik legszebb része – a tengerparton fekvő őserdejéről híres. Mikor megérkeztünk a partra, a párom, aki ausztrál, csak annyit mondott, hogy a kényelmes cipődben gyere. Nem teljesen értettem, hogy ez miért fontos a homokos tengerparton, de hallgattam rá. Elindultunk a parti sétányon, és én annyira el voltam foglalva a lenyűgöző látvánnyal, hogy fel sem tűnt, hogy egyre emelkedik az út. És egyszer csak ott álltunk a burleigh heads-i Nemzeti Park küszöbén, amin túl a csoda várt.
Burleigh Heads 20-23 millió évvel ezelőtt jött létre, amikor kitört az egykor Queensland határán álló Tweed vulkán. A forró láva Burleigh Headsnél érte el a tengert, így hozva létre a hatalmas fekete sziklákat, melyeken ma az esőerdő áll.
Bálnales az esőerdő közepén
Valóban kell a kényelmes cipő, és a szúnyogirtó sem árt, ugyanis amíg a parton napsütés és forróság van, addig az esőerdőben árnyék, kellemes hűvös, kevésbé kellemes páratartalom, és egészen kellemetlen, csipkedő rovarok várnak ránk. Eltart egy darabig, amíg az ember felkapaszkodik az kis erdei úton, de valami olyan látvány fogad fent, ami minden fáradtságot megér.
Ráadásul ha türelmesen várunk és szerencsénk van, akkor láthatjuk a Queensland partjainál vonuló hosszúszárnyú bálnákat, amik hatalmas testükkel ugrálnak a tengerben. Ezek az akár 40 tonnát is elérő bálnák a sarki tengerek lakói, azonban a hideg hónapokban (ami Ausztráliában júniustól novemberig tart) szubtrópusi és trópusi vizekre költöznek. Ekkor akár 25 000 kilométert is képesek megtenni, és eközben vonulnak el Burleigh Heads partszakaszánál is, ahol az esőerdőben kialakított bálnalesből figyelhetjük meg őket.
Vissza a természetbe
Érdemes pár órára elveszni a queenslandi esőerdő sűrűjében, ugyanis nem csak bálnák után leskelődhetünk, de hozzájuk hasonló méretű faóriások között is sétálgathatunk. Olyan őshonos növényeket láthatunk, mint a partmenti Mangrove fákat, beljebb pedig a koalák kedvenc csemegéjét, az eukaliptuszt, valamint a mirtuszfélék családjának másik tagját, az örökzöld Lophostemon confertust.
Találtunk egy fabiciklit is, de azért óvatosan kell bringázni az esőerdőben, mert bármikor ránkdőlhet egy fa.
A sárkányok és kacagójancsik földjén
A legfantasztikusabb az volt az egész szúnyogcsípéses esőerdei sétában, hogy az ott élő állatok befogadtak minket az otthonukba. Nem bújtak el, nem féltek, hanem épp úgy nézegettek minket, mint ahogyan mi őket. Az egész Ausztráliára jellemző nyugodt lazasággal üldögéltek tovább a fák ágain, vagy épp a sziklákon, és esküszöm még ki is húzták magukat, amikor fényképeztem.
Az ausztrál vízi sárkány, vagy más néven barna vízi agáma egy őshonos faj, melynek a krokodilokéhoz hasonló, hosszú, izmos farka van. Ezt használja az úszáshoz, ami közben akár 90 percre is képes a víz alá merülni. Bár kicsit ijesztőek az akár egy méteresre is megnövő vízi sárkányok, végül egész barátságosnak bizonyultak, jól viselték a társaságunkat, és nyugodtan sütkéreztek tovább.
Az ausztrál őserdők kiskirálya, a fekete pulykakakas, azaz a Talegallatyúk. Úgy járt-kelt a kis erdei ösvényen, mint egy turista, épphogy ránk nem köszönt. Ez a madárfaj egyedülálló szaporodásáról híres, ugyanis a hím magas költőhalmot épít a növényzetből, amit a rothadó levelekből felszabaduló hő segítségével tart melegen. De nem ám akármilyen hőmérsékleten, hanem pontosan 33 fokon, amit a nyelvével rendszeresen ellenőriz, és szabályozza a hőmérsékletet ha kell, azzal hogy rak még a halomra, vagy éppen meglazítja azt.
Ennek köszönhetően a tojások akár 90 centiméteres halmokban is fejlődhetnek, így a kikelt fiókáknak ki kell rúgniuk a tojás oldalát, majd a felszínre tornászniuk magukat, ami akár több óráig is eltart. De az inkubátorban nevelkedés megteszi a jótékony hatását, ugyanis teljes tollazattal másznak elő a kupac alól, és két nap múlva már repülnek is.
A kenguruk és a koalák mellett a leghíresebb ausztrál állat a kacagójancsi. Ez a jégmadarak családjába tartozó, rendkívül nyugodt madár, különleges hangutánzó képességéről híres. Az emberek pedig azért kedvelik annyira, mert a reggeli és az esti órákban, az emberi nevetéshez hasonló hangon énekel, nevét is erről kapta.
Védd a természetet
Ahhoz, hogy sokáig fennmaradjon ez a különleges ausztrál esőerdő, az arra túrázók segítségét is kérik. A nagy esőknek köszönhetően olykor földcsuszamlások alakulnak ki, amik megtépázzák az erdő növényzetét. Ezt igyekeznek helyreállítani a Nemzeti Park dolgozói, és arra kérnek minden odalátogatót, hogy bizonyos területeket úgy védjenek, hogy kikerülik azokat.
Nos, bár Ausztrália igen messze van, de ha megunod az itthoni téli cidrit, egy kis napfényre és még több természeti csodára vágysz, akkor ne habozz, irány a kenguruk földje.
Kiemelt kép: wikipedia
