Amikor e sorokat írom, kint a kertben éppen szépen kedvesen szemerkél az eső – mondjuk három hete először. Tegnap 36 fok volt, ma kicsit nyilván frissebb lesz az idő, aztán hétfőn újra támad a kánikula. Szenved, szomjazik mindenki – a növényeink is. Az első gondolatunk ilyenkor – abszolút el nem ítélhető módon, hogy nyilván többet kell öntöznünk. Pedig nem feltétlenül. A Gardenista egyik kedvenc témája a víz, pontosabban a víztakarékosság. Sok olyan apró tippet adtunk már, amelyekkel könnyen visszafoghatjuk a felesleges vízfogyasztást a háztartásban és a kertben is. A növényeinket viszont nyilván mi is szeretjük, nekik meg víz kell, pláne a nyári hőségben. Hogy mindenki jól érezze magát, növény is, kertész is, környezettudatos gardenista is, íme a kánikulai öntözés tizenegyparancsolata.
Talajtakarás, talajtakarás, talajtakarás
Igen, tudjuk, ez „talaj ne maradjon pucéran” dolog a sok gardenista vesszőparipa egyike, de nem viccből mondjuk: a gondosan takart talaj akár hatszor tovább is képes megtartani a nedvességet. A talaj takarásához szinte bármilyen szerves anyagot, kerti hulladékot használhatsz: szalmát, aprított ágakat, lenyírt füvet, mindegy. A legjobb persze az, ha alacsony vízigényű talajtakaró növényekkel „gyarmatosíttatod” az eddig pucér talajfelszínt. A kakukkfűre például mindig számíthatsz, nem kér enni, nagyon cukin néz ki, és amikor véletlenül belerúgsz, olyan illatot áraszt, de olyat…. 😉
Egy jó kapálás felér két öntözéssel
Ez egy francia szólásmondás, és mi ugyan nagy ásásellenesek vagyunk, de azért azt el tudjuk fogadni, hogy ha az összeszikkadt, cserepes talajfelszínt picit – mondjuk 5 cm mélyen – kicsit átkapálod, azzal nem bántod se a gyökereket, se a talaj pórusait, viszont segítesz a víznek abban, hogy ne elfolyjon a talaj felszínén, hanem ügyesen becsorogjon oda, ahol szükség van rá: a gyökérszintre.
Figyeld a talaj jelzéseit!
Ha nedves a talaj, nem kell öntözni, kész. Ez persze annyira egyszerűen hangzik, mint a szög, de az automatikusan időzített öntözőrendszerek korában talán mégsem felesleges elmondani. Ugye mindenki látott már csodálatosan gondozott pázsit felett pörgő-forgó szórófejet – zuhogó esőben? Na ugye.
Ja, és persze nem a talaj felszíne számít elsősorban, hanem a gyökérszint: gyep esetében néhány centi, nagyobb gyökérzetű növények esetében ennél is több. Ha nem vagy biztos a dolgodban, markolj bele a talajba, látni fogod, hogy valóban szükség van-e öntözésre.
Talán a legfontosabb: az öntözés időpontja
Hihetetlenül hangzik, de a déli hőségben az öntözőrendszerrel kiszórt víz akár 80 %-a is képes elpárologni, mielőtt földet érne. De jó, legyen csak az egyharmada, akkor is elmebeteg nagy vízpazarlás, még akkor is, ha „ingyen” esővizet vagy kútvizet használsz. Ráadásul hiába érzed úgy, hogy gondosan öntözöl, a növények továbbra is szomjazni fognak. Hajnalban vagy jóval napnyugta után sokkal hatékonyabb az öntözés.
Öntözés két menetben
A jelenség egyszerű magyarázata a monjardinmamaison.fr-ről
Erősen kiszáradt talajon és lejtős területeken is nagyon bevált módszer az „előöntözés”, amikor is az első körben éppen csak megnedvesítjük a talajt, majd kis idő múlva (akár negyedóra is elég) állunk neki „rendesen” öntözni. Hogy miért? Biztosan emlékszel a Sivatagi show című alapfilmben arra a jelenetre, amikor a rettentően kitikkadt sivatagi talajra megérkezik az eső. Ilyenkor a várva várt nedvesség első adagja gyakran egyszerűen elfolyik szanaszét, mert nem talál utat a cserepesre száradt talajba. Az előnedvesített talaj viszont fizikailag és kémiailag is hatékonyabban fogadja be az érkező vizet.
Következésképpen ezt a trükköt akkor is javasoljuk, amikor nagy zuhé készülődik. Lehet, hogy a szomszéd hülyének fog nézni, mert a vaskos viharfellegek alatt állsz neki öntözni, de majd csak néz, amikor az ő dombjáról leviszi a földet a felhőszakadás, a tiédről meg nem. (Na jó, ezt kicsit túldramatizáltam 🙂 )
Nem kell dupla annyi vizet használni
„Hű, de lekókadt itt minden, gyorsan rájuk löttyentek egy vödör vizet, attól majd magukhoz térnek!” Teljesen érthető emberi reakció, de ahogyan a mi gyomrunknak sem tesz jót, ha farkaséhesen gyorsan telezabáljuk magunkat, a növények sem nagyon tudnak mit kezdeni a túl sok vízzel, főleg ha utána megint kiszáradnak. Mindenképpen próbálj meg egyenletes maradni, ha teheted. A növények amúgy általában még azt is jobban viselik, ha kissé ridegebben (azaz szárazabban) tartod őket, mint a kertész szakkönyvekben meghatározott vízigényük.
Próbáld ki a csepegtető öntözést!
Nem tagadom, én is szívesen ácsorgok a slaggal a kezemben a kert közepén, közben beszélgetek a növényekkel, figyelem a szivárványt a vízcseppeken… A leveleken megülő vízcseppek látványa ugyan megkapóan szép, de a mai globális vízkrízis közepette muszáj racionálisnak lennünk: a növény nem a levelén, hanem a gyökerén keresztül veszi fel a vízben oldott tápanyagot. A levelekre kerülő, majd onnan elpárolgó víz szinte teljesen felesleges, ráadásul a gombás megbetegedéseknek is kedvez.
A talajon végigfektetett perforált fekete cső diszkrét, nem tolakodó, 15 méter kb 15.000 Ft, tehát egyáltalán nem drágább (sőt!), mint a slag + szórófej + kocsi kombó.
Segíts a víznek eljutni a gyökerekhez!
Forrás: www.cityofpacificgrove.org
Nagyobb vízigényű növények gyökere mellé dughatunk a földbe kisebb-nagyobb tölcséreket, gumitömlőket – ki mit talál otthon, így a víz pontosan oda jut, ahol szükség van rá, következésképpen kevesebb is elég lesz belőle.
Ezt a megoldást elsősorban homokos talajokra ajánljuk – a homokon ugyanis gyorsan átszalad a víz függőleges irányban, nincs ideje arra, hogy vízszintesen is, a gyökérzet teljes szélességében is szétterjedjen.
Az éghajlathoz alkalmazkodó növények
Bizony, egy környezettudatos gardenistának erre is figyelnie kell. Nem tagadom, imádom az angol kertkultúrát, a hortenziákat, a páfrányokat, a csodálatos pázsitjaikat – de amíg nem foglalkozhatom főállásban a saját kertem abajgatásával, plusz nem áll rendelkezésemre a Brit-szigetek éves csapadékmennyisége, addig hortenzia helyett bokorrózsákkal, páfrány helyett meg mondjuk bolondos fűfélékkel kárpótolom magam – és nem vagyok tőle boldogtalan.
És ha már az angol pázsitnál tartunk – sajnos tényleg az van, hogy amennyire lehet, a mi éghajlatunkon ezt is be kellene áldoznunk. Szirka kolléganő nemrég vagy kétmillió jobbnál jobb ötletet adott arra nézve, mi mindennel lehet helyettesíteni a szigorúan perjefélékből álló, tökéletesen életszerűtlen gyepeket. Hát gyerünk!
A nyári metszés áldásos hatása
Kevesebb lomb = kisebb párologtató felület = alacsonyabb vízigény. Nyilván az éppen termő paradicsommal nincs mit kezdeni, de a dísznövények nagy részének nem fog ártani egy kis nyári fodrászolás. Megelőző lépésnek is nagyon jó – például ha nyaralni készülsz, és nem akarod kicsinálni azt a jó szándékú szomszédot vagy ismerőst, akit sikerült bepaliznod arra, hogy „néha ugorj át és locsold meg a virágaimat” 🙂 Ha pedig valamelyik növényed már komolyabb kiszáradási tüneteket mutat: lankad, sárgul, esetleg dobálja a leveleit, akkor egy gyors visszavágás akár életmentő is lehet.
A fontosak és a még fontosabbak
Nem a meleg vizet akarjuk feltalálni akkor, amikor azt mondjuk: minden növény vízigénye eltérő. De komoly spórforrás rejlik abban, ha nem gondolkodás nélkül nyitjuk meg a slagot, hanem irányítottan öntözünk, ügyelve az egyes növények igényeire.
A legtombolóbb kánikulában elsősorban az edényes növényekre figyelj, hiszen ők kisebb gyökérzettel és kisebb földlabdából gazdálkodnak. Mivel őket könnyű (könnyebb) mozgatni, érdemes ilyenkor árnyékos helyre húzni őket – akár annak kockázatát is vállalva, hogy egy árnyalatnyival kevésbé dúsan fognak virágozni.
Nem egyszerű ennyi mindenre egyszerre figyelni, de gondolj arra, hogy már nem tart sokáig a nyár – és akkor meg azt fogjuk nagyon sajnálni, hogy nincs mire figyelni…
