Rosszul bírta a gyeped a forró nyarat és az öntözés sem segít? Sárgul, ritkul, vékonyodik – meg úgy általában ergyán néz ki? Valamit csinálni kellene vele, de ki a fenének van kedve nekiállni újratelepíteni az egészet? Nem is kell. Mutatjuk a trükköket.
Pont nemrégiben írtunk arról, hogy a gyep mint „túltenyésztett monokultúra” nemcsak hogy nem természetes, de monokultúrasága – meg az egyéb külső elvárások – miatt a gyepgazdának merő egy macera, és Szirka rengeteg ötlettel is szolgált a sablonos pázsit helyettesítésére.
Én most azoknak szeretnék segíteni kicsit, akik (mint én) azért nem száműznék végleg az édes gyepet a kertből. Legyünk irgalmasak: a gyepnek vannak cáfolhatatlan érdemei is. Ha a leendő nagymama beszél belőlem, azt mondom: a kisgyerekek imádnak rohangászni meg bukfencezni, és azt nagyobb biztonsággal teszik egy átlátható felületen, mint egy olyan természetes dzsumbujban, amely esetleg tüskés-szúrós növényeket, meg a virágokra cuppanó csípős rovarokat is tartalmazhat. Meg hogy a nagyobb gyerekek is könnyebben fociznak meg tollasoznak a füvön. Gyakorló kutyagazdiként sajnos arra is gondolnom kell, hogy minél rövidebb a fű, annál könnyebb kibányászni belőle a termést. A hedonista nőszemély meg azt kiabálja a fejemben, hogy mennyire fincsi dolog már csak úgy fetrengeni a fűben és nem gondolni semmire.
Szóval azoknak, akik szeretik a gyepet: ezek a dolgok következnek most így nyár végén. Nyugi: nem a makulátlan monokultúra a cél.
Miért a rideg tél közeledtével vetjük a zsenge füvet és nem a lágy tavasz elején?
A balatoni ember régi megfigyelése az „augusztus 20-i nagy vihar”, amely egyszer és mindenkorra véget vet a szezonnak. És igen, augusztus végén valóban rendszeresen, megbízhatóan érkezik egy komolyabb hideghullám sok csapadékkal (még ha olykor vehemensebben is, mint ahogyan mi szeretnénk), és ezt követően már nem szokott visszatérni a hőség (bár ki tudja manapság…). Innen kezdve még kellemes meleg napokra-hetekre, általában több – és az alacsonyabb éjszakai hőmérsékletek miatt jobban hasznosuló – csapadékra számíthatunk. Ennek okán pedig a nyár vége és az ősz eleje a szenvedelmes kertész kedvenc fűvetési időszaka.
Első trükk: még jobban megritkítjuk
Igen, ez így kegyetlenül hangzik, de muszáj. Nemcsak a kánikula meg a szárazság miatt pusztulhat egy gyepfelület, hanem az idő vasfoga miatt is. Bizony, a fő gyepalkotó fajok nem nagyon húzzák 4-5 évnél tovább, így még alapos gondozás mellett is szükség lehet időnként egy kis felújításra.
Szóval először is nekiesünk, és kitépjük a gyepünkből az elhalt, elszáradt, oda nem való cuccokat. Ehhez pedig tucatnyi eszköz közül választhatunk. Hogy milyen érvek mentén érdemes haladni a döntéshozatalban? A kert mérete, a szomszédok tűrőképessége és a saját elveink, nagyjából ennyi. Filozófushajlamúak kisebb gyepeken akár sétálgatás közben is megoldhatják a feladatot, íme:
Na azért ez a gyepfelújításhoz szerintem kissé vékonyka – tavaszi szellőztetéshez esetleg megfelel. Viszont abszolút költséghatékony, 4000 Ft alatt megúszod a gyeptisztítást. Még mindig a csendes, környezetbarát és olcsó megoldásoknál maradva: kisebb gyepfelülethez tökéletes a gereblyére hasonlító késes gyepszellőztető, ez még a felsőtestet is megdolgoztatja kissé, hiszen bicepszből meg vállból kell pár centi mélyre betolni a kis késeket.
Közepes gyepméret esetén elektromos szellőztetőt érdemes használni, ezek könnyűek, nem annyira drágák (már 19.990 Ft-ért is van ilyen a piacon), és ha odafigyelünk munka közben, elfogadhatóan elvégzik a feladatot.
A masszív benzines gépeket csak nagyobb felületeken érdemes bevetni, mert bár húznak, mint a vadliba, brutálisan nehezek (nem nagyon merem elmondani senkinek, hogy nézett az ki, amikor egyedül emeltem ki egy ilyet a csomagtartóból…), büdösek, hangosak és drágák (100.000 Ft körül kezdődnek). A gépeket évi egy-két használatra persze nem muszáj megvenni, bérelni is tök jól lehet, a varázsszó: „gyepszellőztető kölcsönzés + enter”.
Nos, akkor a legcsúnyább részével meg is vagyunk. A gyepünk gyalázatosabban néz ki, mint valaha, de nem adjuk fel. A kikapirgált növényi maradványokat lombseprűvel szedd össze, és már mehet is a komposztálóba.
Második trükk: megetetjük
Ha már egyszer nekiálltunk gyepet felújítani, kényeztessük kicsit az ő otthonát is. Állandóan azt káráljuk, hogy a boldog kert, a boldog föld, a boldog emberiség kulcsa az egészséges, élő talaj, és ez az olyan, igénytelennek tűnő kultúrákra is igaz, mint a gyep.
A talaj tudatos megetetéséhez mindenképpen érdemes tudnod, milyen a kerted talaja. Persze ne szaladj rögtön talajanalitikai vizsgálatért, elég, ha 1. körülnézel (melyik tájegységen vagy? hegyen vagy síkságon? lejtős vagy nagyjából sík? árnyékos vagy napsütötte?), 2. ha kicsit ismered a kerted történetét (folyt-e nagyobb építkezés a területen az utóbbi években, ahonnan sitt kerülhetett a talajba?), 3. ha helyenként lenyomod az ásót (mennyire kötött, agyagos és/vagy kavicsos? mennyire tartja a nedvességet?). Ezek alapján már könnyen meg tudod állapítani, hogy kell-e szerves anyagot pótolni a talajban, vagy éppen lazítani kell.
Egyet kérünk: ha teheted, ne használj műtrágyát. Minden gazdaboltban lehet kapni érett szervestrágyát (főleg marha- és baromfitrágyát), akár granulátumként kiszerelve is, ami egyáltalán nem büdös és gusztustalan. Egy 25 kg-os zsák 3000 Ft körül van, ez 100 négyzetméterre nagyjából elég is lesz. De az is sokat jelent a gyeped talajának, ha egy kosárban összekeversz két rész általános kerti földet egy rész homokkal, és négyzetméterenként 2-3 lapátnyit szétszórsz a füvön, majd elgereblyézed.
Harmadik trükk: felülvetjük
Igen ám, de mivel? A kiskereskedelmi forgalomban kapható fűkeverékek elvileg kivétel nélkül tökéletes, smaragdzöld, izmos gyepet adnak, csak hát ugye…
Ha végigböngészed a fűkeverékek csomagolását, találsz néhány különbséget az összetételben, hiszen a gyepalkotó fajok környezeti igényei is eltérnek. Az alapfajok az angolperje, a réti perje és a nádképű csenkesz, mert ők viszonylag strammok, jól tűrik a taposást. Nagy általánosságban azt mondhatjuk, hogy szárazabb, vagy rosszabb vízgazdálkodású talajokon be lehet vetni a csomós ebírt, ami nem egy csodaszép valami, viszont tényleg elképesztő teherbírása van. Árnyékos, ezáltal üdébb, nedvesebb helyen meg jól elvan a vörös csenkesz, bár a kifejezetten pangó vizet nem jól tűri.
Negyedik trükk: megöntözzük
Na jó, ez tényleg triviális, csak azért jegyzem meg, hogy teljes legyen a történet. Kíméletesen öntözd a meggyötört gyepet, finom esőztetéssel (ne feledd, hogy most nem hengereztük le, mint az új vetéseket, ezért könnyen elsodorhatja a magokat az erős víz), ha teheted, egy-két hétig reggel és este is. Nyilván figyeld az időjárást – nincs az az öntözőrendszer, ami egy jó esőnél jobbat tenne a gyepnek!
Ötödik trükk: türelmesek vagyunk és bizakodóak
Eddig még csak egyszer csináltam ilyen gyeprehabot – a szellőztetés után persze átkoztam magam, hiszen eddig max. kicsit béna volt a füvem, egyenetlen, kutyatúrta és gyomos, de ennél a sivár pusztaságnál minden jobb… Igazából már egy hét múlva látszott a változás, 3-4 héttel később pedig már egész megnyugtatóan nézett ki a munkaterület. Na nem lett golfpázsit, de nem is ez volt a célom. Viszont az újonnan serdült füvet a közben kicsit megkomolyodott kutya már nem tímárolta ki azonnal, én meg a ritkább gyepből könnyebben irtottam ki az utálatos aszatot és ragadós galajt. A fagyokig hátralévő hónapok alatt megerősödött fű simán kibírta a telet, tavasszal meg már boldogan fetrengtem benne, és már rég elfelejtettem a kétszáz kilós fűszellőztetőt 🙂
(A fotók a pinterestről valók.)
