A csapból is kezd az folyni, hogy az önellátás menti meg a Földet. És persze rengeteg igazság van abban, hogy a helyben termelt élelmiszer olcsóbb, mint a messziről érkező, a sokkal rövidebb szállítási lánc miatt jóval kisebb terhet jelent a környezetre, és a kisebb termelési volumen miatt nagyon sok esetben természetesebb, így egészségesebb is – akkor sem gondolom, hogy mindenkinek tyúkot kellene tartania otthon. Itt pedig csirkeketrecet készíthetsz házilag.
Pedig megtehetné majdnem mindenki, aki meg tudja dumálni a szomszédokkal. Még az is, akinek nincs ezer négyszögöles kertje a falu szélén. A háztáji haszonállat-tartást ugyanis az élelmiszerláncokról és a hatósági felügyeletről szóló 2008. évi XLVI. törvény szabályozza, amely a következőket mondja ki:
6. § (1) * Állatot tartani csak jogszabályban előírtaknak megfelelő helyen és módon szabad. Az állati eredetű élelmiszer előállítása céljából az állattartáshoz olyan, jogszabály szerinti állattartó helyet kell létesíteni, továbbá olyan állattenyésztési és állattartási technológiát kell alkalmazni, amely lehetővé teszi az állatok egészségének megóvását, valamint azt, hogy az így nyert állati eredetű élelmiszer emberi fogyasztásra, illetve élelmiszer-előállításra alkalmas legyen.
(2) Az állatok tartása nem veszélyeztetheti az emberek és állatok egészségét, jólétét, nem károsíthatja a környezetet.
valamint hogy
(6) * Mezőgazdasági haszonállat tartása önkormányzati rendeletben nem korlátozható.
Na jó, azért ezt a furcsának hangzó nagy szabadságot erősen árnyalja az az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) kormányrendelet (OTÉK), illetve az ennek végrehajtását szolgáló önkormányzati rendeletek. A belvárosi udvarokban nyilván nem fognak tyúkok kapirgálni, de kisvárosi vagy pláne falusi környezetben nincs áthághatatlan akadálya annak, hogy az ember magának termelje meg a betevő tojásait.
Ettől függetlenül én – falusi ház ide vagy oda – maradok a bolti tojásnál, vagy ha épp elkapom a tojásos nénit a bolt előtt, akkor nála. Akkor se fogok csirkét tartani otthon, ha emiatt én leszek a világ legnagyobb konzumidiótája 🙂 Elmondom azt is, miért.
Nincs elég hely a kertemben ehhez
Illetve van, de azt másra szeretném használni. Nem véletlenül lettem kertész, nem pedig állattenyésztő. A virágaim fontosabbak, erre nincs észérvem vagy ilyesmi, de így van.
Házi csirkészkedésnél a rendelkezésre álló hely alapvető, a csirke ugyanis nem szereti a bezártságot – ha kis helyre zsúfoljuk össze őket, agresszívvá válnak, tépni meg csipkedni kezdik egymást, egészen súlyos sebesüléseket is okozhatnak egymásnak, akár a kannibalizmusig is elfajulhat egy-egy tyúkpatvar. Igen, pont olyanok, mint az emberek 🙂
Szirka kolléganő saját tapasztalaton alapuló számítása szerint egy csirke optimális élettere 4 és 10 négyzetméter közé tehető – számoljunk egyszerűen és átlagoljunk, legyen 7. Egy csirke kb. 2-3 naponta ad egy tojást, mondjuk tehát, hogy egy ember tojásigényét kb. 2 csirke elégíti ki (és akkor még nem követelt a család se piskótát, se vaníliaszószos aranygaluskát). Ha a mi hol négy, hol héttagú családunk átlagát vesszük, akkor a minimum 12 csirkére legalább 84 négyzetméternyi helyet kellene elkülönítenünk a tikoknak. Sok. Túl sok.
Tévhit az, hogy a csirke gondozásmentes állat
Azt mi csak hisszük, hogy ezek bután elkapirgálnak egész nap és tojják a tojásokat egymás után. Na nézzük: amikor kicsik, arra kell figyelni, hogy ne fulladjanak az itatóba, ne fagyjanak meg a hidegben, ne kapjanak hőgutát a melegben és a többi és a többi. Amikor megnőnek, reggel ki kell engedni őket, de nem mindegy, hová, különben úgy learatják az egész kertet veteményeskertestül meg évelőágyásostul, mint a pinty. Vagyis mint a tyúk. Este be kell őket kísérni a helyükre, különben annyi nekik, haza se találnak a tyúkeszűek. A tojásokat minden nap illik kiszedni alóluk, mert képesek unalmukban azt is megenni. A tyúkólat hetente minimum kétszer ki kell takarítani, ha nem akarunk tömény ammóniaszagot meg légyinváziót a környéken.
A kiszórt takarmányra hiába írnám ki, hogy az csak az én csirkéimé, tuti, hogy jön rá egér, patkány meg ezek rokonai és üzletfelei. Hacsak minden egyes nap össze nem takarítom a csirkék után, amit otthagynak. És ha már takarmány: ugyan a csirke olyan, mint a kecske, mindent megeszik, ami elé kerül, de ha tényleg az egészséges tojásért meg húsért tartjuk őket, akkor nagyon nem mindegy, mit adunk nekik enni. Szirka ezt is nagyon pontosan leírta – és az írásból egyértelműen kitűnik, hogy nem agyatlan és hamari munka a minőségi tyúktakarmányozás. Hogy én ezt nem tudom, és nem is akarom az egész napos meló meg ügyintézés után, vacsorakészítés előtt abszolválni, az tuti.
Zsákmányállatot nem tartok itthon
Vukon szocializálódott X-generációsként pontosan tudom, hogy róka ellen nincs orvosság. Nem tudok 50 centi alapot építeni a tyúkólnak, meg bodyguardot állítani minden csirke mellé. Nem beszélve a saját kutyámról meg macskámról, valószínűleg ők lennének a potenciális tyúkfarmom első számú pusztítói. Na mondjuk legalább összehaverkodnának végre. De már attól is pszichológushoz kell mennem, ha a kandúr kinyuvaszt és hazahoz egy sánta egeret, hát már csak az kéne, hogy reggelente halott csirkéket kelljen takarítanom .
És mi van, ha beteg lesz a csirke?
Az a helyzet, hogy kisvárosban, vagy akár falun, ahol már nincs téesz vagy bármilyen típusú nagyüzemi állattartás, az nem ám csak úgy van, hogy berakom a beteg pipit a macskakosárba és leviszem az állatorvoshoz. Ha van a közelben baromfispecialista, mázlim van, ha nincs, akkor diagnosztizálhatok magam, etethetem pipettából meg masszírozhatom ki belőle a tojást, ha nem tudja kinyomni. Én ehhez kevés vagyok.
Nincs szabadnap
Igen, tyúkot tartani olyan, mint szoptatós anyának lenni tíz éven át. A macskám kicsit megharagszik ránk, amikor egy hétre lelépünk, de ha mondjuk minden másnap kap friss kaját (szomszédtól, rokontól stb.), akkor hibátlanul elvan a kis birodalmában. A kutya imádja a kutyapanziót (naná, labrador, mindene a társaság), sőt a kaméleonnak is találtunk egy remek kaméleonpanziót (igen, ilyen is van!). Na de TYÚKPANZIÓ???? Értitek, a lábamat se tehetném ki egy napra se. Na azt nem.
És hát a tyúkszar
A macskám rendes állat, ő elássa, amit megtermel (bár tudjuk, hogy néha ez is szörnyen idegesítő, ugye, Rita? 🙂 ). A kutyám naponta kétszer eszik, és mióta nyers koszton van, kiszámíthatóan és keveset termel – de nyilván nem kapok röhögőgörcsöt, amíg utána takarítok. És akkor képzeljük el az egész nap falatozgató, ide-oda futkosó tucatnyi csirkémet. Nem, nem képzelem el, köszönöm.
És hát levágni, azt végképp nem fogom
Ezt nem is akarom magyarázgatni. Élénken él emlékeimben drága nagymamám angyali mosolya, miközben egy profi bérgyilkos határozottságával vágja el a soron következő tyúk nyakát a vasárnapi leveshez. Nem, never, jamais, nix és nyikágdá. Akkor viszont vagy folyamatosan nő a tyúkállományom létszáma addig, amíg el nem érem a természetes elhullás időpontját, vagy bevállalom, hogy nem is haszonállatot tartok, hanem házi kedvencet. Abból meg már épp elég van itthon.
És még csak nem is olcsó
Persze nem is ezért csinálja, aki csinálja, hanem az ellenőrzött hátterű, egészséges, természetes tojás és hús végett. De akkor is tudni kell, hogy ennek ára van, és ebből az indulókészletnyi naposcsibe ára igazából csak aprópénz. Tyúkólat lehet otthoni alapanyagokból is barkácsolni, de ha valakinek ehhez nincs tehetsége, ideje vagy alapanyaga, akkor 50.000 Ft alatt ne is nagyon álmodjon épkézláb kinézetű csirkelakról, de van háromszor ennyiért is, tovább meg már nem is mertem nézegetni. OK, ez egyszeri költség, de a takarmány (főleg ha például otthon nincs akkora kert, amely kielégítené a zöldtakarmány-igényüket), a táplálékkiegészítők (rendes tojás nincs extra adag kalcium nélkül!) meg az esetleges állatorvosi költségek egészen biztosan a bolti biotojás ára fölé tornásszák az otthoni tojás bekerülési költségét. És akkor még nem forintosítottuk a saját munkaidőnként, ami – mint láttuk – nem kevés.
Szóval melós is, drága is, csupa vér, verejték meg könnyek – hát nincs az a biotojás, ami megérné nekem ezt a macerát. Nincs tyúktartás, kész, virágozzon a bolti tojás, pusztuljon a világ.
Utószó: a fentiek természetesen nem valami dühödt, és főleg nem komoly kirohanás a házi tyúktartás ellen. Egyszerűen csak azt gondolom, hogy jobb, ha úgy maradunk, ahogyan most vagyunk. Azaz a bolt előtt ülő néni profin megtermeli a házi tojást, én meg megveszem másfélszer annyiért, amennyiért adni akarja, mert nemcsak azt tudom, hogy jót veszek, hanem most már azt is tudom, hogy a néni annyiból ugyan nem él meg, mint amennyiért adni akarja – és így mindenki jobban jár: a néni is, én is, a tyúkok is.
Tudjátok: körülbelül ezer érvet tudnék felsorakoztatni a gyerekvállalás ellen is (és ráadásul ezek jó része pont arról szólna, mint a fenti lista), aztán mégse cserélném el azt a két hely- és gondozásigényes, büdös, sérülékeny és drága jószágot a világ minden kincséért se 🙂
(A képek a pixabayről valók.)
