Úgy szeretnék egyszer már egy olyan beszámolót írni, ami száz százalékig pozitív. Elmesélni, hogy egy napsütéses hétvégén összegyűltek ismeretlen emberek, kimentek közösen a természetbe, és csináltak együtt valami nagyon felemelőt és összekovácsolót. Be akarok mutatni egy sikertörténetet úgy, hogy ne arról szóljon, hogy a jó emberek fáradhatatlanul igyekeznek megmenteni a Földet a pusztulástól, amibe a jelek szerint többségben levő rossz emberek játszi könnyedséggel taszítják azt.
Ez a történet is kezdődhetne úgy, hogy Ausztráliában, a csodálatos Korall-tenger partján, található egy folyótorkolat, ahol több folyóág fut bele a nagy kékségbe, az egyik a Cabbage Tree Creek. Kellemes, napfényes vasárnap reggel van, a mangróveerdővel borított patak vígan csordogál, rajta pedig több tucat evezős lapátol.
Nem ismerik egymást, de összejöttek, mert a környéken élnek és szeretik a folyót, a tengert, a természetet és az általuk nyújtott sok jót. Egész nap eveznek, majd délután, kellemesen elfáradva hazamennek. Végül is ez így is történt, azt az apró szépséghibát leszámítva, hogy ezen a csodás hétvégén, evezés közben 4000 kiló, azaz négy tonna szemetet halásztak ki a folyóból. Egy biztos, összekovácsolta őket.
Mert mostanában így működik a világ, hogy vannak, akik csak élnek bele, teszik ami jól esik, szemetelnek, szennyezik a környezetet, mintha csak a Föld egy feneketlen szeméttelep lenne. A tengerekbe, az óceánokba, a tavakba és a patakokba dobálni a szemetet pedig egyenesen kézenfekvő, hisz a víz mindent szépen eltakar.
Majd jönnek a civil szervezetek, az önkéntesek hada, a jóérzésű, a környezetüket óvni akaró, vagy annak rohamos pusztulásáért kétségbeesetten aggódó emberek, és napokon át takarítják mások szemetét, a végén pedig örömtáncot járnak, hogy megszabadítottak egy folyót négy tonna hulladéktól.
Hát normális ez a világ? Hogy van az, hogy ez lett a siker és az öröm? Hogy a világ fele zéró felelősséget érez a környezete iránt, amíg a másik fele kilátástalan harcot folytat az emberi pusztítás ellen. A helyzet már annyira szomorú, hogy már képesek vagyunk örülni egy halom kihalászott szemétnek.
Az Ocean Crusaders, akikkel pár hónapja egy sziget takarításán is részt vettem, szinte minden héten tart valahol egy szemétszedési akciót, de ha naponta kettőt szerveznének is kevés lenne. A Cabbage Tree folyóág megtisztítása három napon át zajlott, és szó szerint mindenki összefogott a környéken.
Voltak cégek, akik hajókat és kajakokat hoztak, mások konténereket, a helyi önkormányzat a szemét elszállítását, az önkéntesek pedig a fáradhatatlan munkát biztosították a cél érdekében. Az Ocean Crusaders állandó munkatársai az első két napban motorcsónakokkal haladtak a folyón méterről méterre, és a nagyméretű, nehéz hulladékot ásták ki a folyó mélyéről.
A feladat nem volt egyszerű, mert az évek alatt annyi hordalék rakódott rájuk, hogy alig lehetett kiásni a sok gumiabroncsot, bevásárlókocsit, légkondit, bicikliket és még egy mopedet is. Az első nap végére a mérleg 1.3 tonnát mutatott, ugyanis mindent pontosan lemérnek és szelektálnak, mindjárt azt is elmondom, hogy miért.
A második napon a szervezet emberei elkezdték megtisztítani a folyót a kisebb daraboktól, majd egyesével szétválogatni a szemetet. Ugyanis Ausztráliában 2004 óta létezik egy tengeri szemétadatbázis, név szerint az Australian Marine Debris Initiative Database,amiben gyűjtik az ilyen akciókon összeszedett szemétről az információkat, hogy lássák honnan származik a hulladék, felkutassák a forrást, és az illetékes szervekkel együtt intézkedjenek az ügyben. Mert végső soron a szemetelés megelőzése a cél, nem a mások után való végeláthatatlan takarítás.
Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy mikor felszedik a szemetet, lemérik, majd felcímkézett dobozokba gyűjtik. Külön konténerbe megy a műanyag hulladék, a fém, a vas, a fa, a gumi, a háztartási hulladék, a halászhálók és horgászdamilok, egyrészt, hogy amit lehet, később újrahasznosítsanak, másrészt, hogy ami valamilyen sorozatszámmal egyebekkel ellátott, annak megtalálják a forrását.
A második nap végére az összegyűjtött szemét már 2 582 kilót nyomott, és még csak ez után, a harmadik napon látott munkához a több, mint száz önkéntes. Vasárnap reggel kilenckor megteltek a folyó menti rámpák kajakokkal és csónakokkal, és kezdetét vette a Paddle Against Plastic, vagyis az Evezz a Műanyag Ellen elnevezésű akció.
Egy rövid eligazítás után mindenki felszerelkezett kesztyűkkel és csipeszekkel, majd vízre szállt. Gyerekek, felnőttek, barátok és vadidegenek, hogy a vasárnapjukat az iszapban tapicskolva, büdös, rozsdás, rohadó szemet szedve töltsék, széles mosollyal az arcukon. Mikor megtelt a zsákjuk hangosan kiáltottak, majd megjelent a motorcsónak, amiben egyre csak gyűlt a sok szemét.
Az önkéntesek, a csatlakozó cégek, a helyi önkormányzat és az Ocean Crusaders szervezőinek önzetlen munkájának köszönhetően a harmadik nap végére 4 023 kiló szemét került elő a folyóból. A Cabbage Tree mellékág megtisztítása elengedhetetlen volt, hogy az itt élő állatok és a növényzet ne károsodjon tovább.
Az elsp két napon kihalászott nagyméretű hulladékok után, a harmadik nap az önkéntesek igyekeztek a legapróbb szeméttől is megszabadítani a folyót. Íme az eredmény:
- 2,438 műanyag kupak
- 4,767 műanyag flakon
- 6,212 ételek csomagolására, tárolására használt műanyag eszköz
- 6 kilométernyi horgászzsinór
- 5,961 hungarocelldarab
- 5,895 üveg
- 1,920 konzervdoboz
Nos, mindenki döntse el maga, hogy ez egy végtelenül szomorú, vagy inkább vidám hétvége története. Egy biztos, ha a világ ebbe az irányba halad tovább, bevehetjük a szemétszedést az olimpiai számok közé.
