Tematikus hetünk van mától: VÁROSIAK VIDÉKEN, VIDÉKIEK A VÁROSBAN. Reggelente kezdj velünk hétfőtől vasárnapig, izgalmas nézőpontokból hajigáljuk majd egymásra a sarat vagy a tulipánhagymákat. (a szerk.) Első cikkünket itt találod a falura költöző városiakról, itt a falusi életet végül feladó anyáról, ez pedig egy vidéki lány picsogása a nagyvárosról.
Vannak, akik megunják a város zaját, nyugodt, tiszta levegőjű környezetben akarják a gyerekeiket felnevelni, és/vagy nincs elég pénzük kertvárosi ingatlanra, ezért fogják magukat és kicuccolnak az agglomerációba. És vannak az úgynevezett őslakosok, akik ott fogadják őket. A találkozás nem mindig idilli. Az alábbiakban egy fél füllel elkapott telefonbeszélgetés leiratát olvashatjátok egy jöttment család tősgyökeres szomszédainak leszármazottjától. Tényleg egy vicc az egész.
Csá, tesó, rég hallottalak, mi van? Ja, lekéstem a hat húszast, most dekkolhatok itt félórát, esik a fejemre az eső, mert persze beálló az nincs, csak a főtéri megállóban. Na mindegy, addig legalább dumálunk.
Helló, sziasztok… – Hogy ezek? Ja, anyámék új szomszédai, Pestről jöttek ki, nemrég óta laknak itt. A Jancsi bácsi házát vették meg. Nem tudod, ki volt a Jancsi bácsi? Hát a Kisjani apja, megvan? Ja, nincs, persze, te nem vagy törzsgyökeres, tényleg. Na mindegy, szóval ott laknak a templom mögötti utcában jobbra, egész jól rendbe hozták a Jancsi bácsi házát, kipucolták a telket meg minden, mert ott már azért elég nagy dzsindzsa volt, mióta a Gizi néni is meghalt, nem nagyon tartott ott rendet senki, a Kisjani nem ér rá, vágod, minden este a kocsmában lóg, nyehhehe…. Nem, fenét, a másikban, a Golyóba már csak a full alkeszek járnak.
Á, nem, vicceltem ám, melózik a Kisjani rendesen, tényleg nem ér rá az öreg házzal foglalkozni, örült, hogy végre valaki megvette azt a romhalmazt. Ja, végül is egész jót csináltak belőle, nem bontották le azt’ építettek a helyére valami puccos kanárisárga mediterrán palotát, mint a polgármester a Kossuth utcában, nem, ezek megtartották a régi formáját, faablakok meg minden, tényleg elég pofás lett, így kellene minden háznak kinéznie itt falun.
Jó reggelt, polgármester úr, jó munkát kívánok!
Mondjuk azt utáltam, amikor a csatornát kötötték be, napokig kerülgettem a gödröt a kocsival. Ja persze, eddig nem volt, a Jancsi bácsiék simán a patakba tolták a szutykot, mint régen mindenki. Vagy nem tudom, hová, de hogy a szippantós csak anyámékhoz járt az utcában, az tuti.
Na szóval azok az újak is csak ilyen betelepülők, én nem szeretek gyüttmentet mondani, az öregek mind azt használják, szerintem kicsit gáz, de hát mindegy, a lényeg, hogy most jöttek ide Pestről, a csávó valami nagy Volvóval jön-megy, biztos valami multinál tolja, nyilván azért kellett nekik az a bazi nagy kocsibeálló is a régi barackfák helyén, na mindegy. Jó, nem végig beton, csak két csík, meg csak két tök lekoppant barackfát csaptak ki, de akkor meg már miért nem építettek egy rendes garázst? Oda befért volna minden cuccuk. A csaj meg otthon van a két kisgyerekkel, még valami veteményest is csináltak, meg csirkéik vannak, hallod? Na kíváncsi vagyok, meddig tart a romantikus sorozatuk, de hogy az ilyen pincsi nem vágja le a tyúkot, mint nagyanyám, az fix.
A faluban is látom őket örökké a babakocsival meg a flancos fabiciklivel. Majd rájön, hogy itt nincs ám kreszpark meg interaktív játszótér. Ja mert ezeknek persze játszótér is kell, naná, láttam a Facebook-csoportban, hogy sürgölődnek, aláírásgyűjtés meg minden, hát mi ez, apám, CEU-tüntetés? Alig jönnek ide, aztán mást se csinálnak, mint szidják a falut meg a vezetését. Mi is felnőttük játszótér nélkül, azt’ mégis ember lett belőlünk. Persze otthon összerakni a gyereknek egy mászókát, az már büdös, mi? Pedig ott mászhatna békében, nem lökdösnék le a nagyobbak, mint egy játszótéren. Különben minek a pénzt költeni játszótérre, úgyis lelakják, tudjukkik fognak este odajárni piálni meg cigizni, és vége is a nagy játszóteresdinek.
Meg amiatt is verik a palávert, hogy legyen bölcsőde. Bölcsőde, basszus, egy ekkora helyen, normális? Sose volt itt bölcsőde, ha anyámnak dolgozni kellett menni, hát ott volt a nagyanyám meg a dédi vagy a keresztanyám, elterelgetett, én meg boldogan zabáltam a lekváros kenyeret egész nap. Látod, ezért jó ősgyökeresnek lenni, mert akkor itt a család – ezeknek senkijük sincs itt, azért akarnak állandóan játszóterezni meg közösségi parkozni. Ha nem unnák magukat itt falun, nem pörögnének ennyit. Röhej.
Na, anyám hív, várjál, biztos hozzák a tűzifát, mindjárt visszahívlak. (…) Na bakker, tényleg jön a fa, megvan a programom a hétvégére, hogy a franc egye meg, de hát mikor vágjam fel neki, meló után, holtfáradtan? Hallod, gemütlich család boldog lesz, ha szombaton délután állok neki, de majd lerendezem velük.
Na, azt még elmondom, hogy a múltkor, képzeld, rám szólt a csaj, hogy ne dobjam el a csikket a ház előtt. Mintha az anyám lenne, érted. Miért, a városban talán nem szemetelnek, mi? A szemét mindenhol ott van, ezzel nincs mit csinálni. Az bezzeg nem tűnik fel nekik, hogy itt például nincs tele az utca kutyaszarral, nem úgy, mint a városban… Mert minden kutya rendesen be van csukva az udvarba, ott végzik el a dolgukat mind, nem kell őket kabátban sétáltatni, mint a hülye városi pudlikat. Na várjál, nem hallom most rendesen, amit mondasz, elment a postás a hátam mögött, ezek a nyavalyás dögök meg úgy verik magukat a kerítéshez, mint az állat. Na persze azért vannak, falusi kutya védi a házat, ez a dolga, nem?
Hol tartottam…? Ja, hogy a szemét. Jó, persze hogy elmentem én is, amikor csináltak csapatos szemétszedést, nehogy azt mondják, hogy az övék a falu, az ősgyökeresek meg nem csinálnak itt semmit. Amúgy tök jó buli volt, egy csomót dumáltam olyan emberekkel, akikről azt se tudtam, hogy itt laknak, pedig én született vagyok. Jó, hogy végre mozdul valami a faluban.
Hallod, azért ez a buszmegálló nagyon gagyi, nem? Hogy egy szemetest nem bírnak idetenni? Most hova rakjam a csikket, mi?
Á, azért haverok nem lettünk. Pláne hogy tegnap mi volt, hallod. Már tiszta ideg voltam, mert a héten már másodszor álltam neki elégetni az avart, de az istennek se akart meggyulladni, egy óráig szórakoztam vele, már gatyáig áztam, pedig alig esett, na szóval ott vesződök a tűzzel, amikor átszól a csaj a kerítésen azon a nyávogós városi hangján, hogy legyek szíves és fejezzem be a füstölést, mert a gyerekei kint játszanak, meg hogy tereget is. Hát normális ez? Látszik, hogy nem rendes falusi, fingja sincs arról, hogy miről szól a falu. Mégis micsináljak a diólevéllel, talán komposztáljam?
Már a régiek is tudták, hogy a Föld lapos, a diólevél meg nem mehet a komposztba, mert mérgező. Dédnagyanyám 102 éves korában halt meg, pedig minden ősszel hetente elégette az avart. Most mit zavarja az a fél óra füstölés? Ne mondja már a nagyokos, hogy az környezetszennyezőbb, mint a békávé meg a Kovács Ricsi kettes Golfja, amivel a trafikba jár napi kétszer úgy, hogy a szomszéd falu is hallja! Én pont hogy szeretem a füst szagát, ez az ősz illata és kész. Nem is vagyok allergiás semmire. A falu erről szól, csak ezeknek a nyápicoknak fogalmuk sincs. Itt égetjük az avart, lenyírjuk a füvet, felvágjuk a tűzifát, ugat a kutya és késik a busz, pont. Ha nem tetszik, lehet visszahúzni a városba, ahonnan jöttél, csá. Hát nem?
Na jól van, tesó, itt a buszom, megyek, ott nem akarok telefonálni, mert mindenki hallja, aztán attól fog zengeni a falu, hogy én mindenkit kidumálok, pedig sose szoktam. Majd hívlak a végállomásról, úgyis meg kell várnom a hét negyvenes vonatot, mert az eggyel előbbi sose várja meg a csatlakozást.
***
(A fenti beszélgetés természetesen abszolúte fiktív, a jöttment család is képzeletbeli, a “tőzsgyökeres” szomszéd is, a leszármazott is. A valósággal való mindennemű egyezés kizárólag a véletlen műve. Nem, ez nem teljesen igaz. Egy-egy foszlányt az évek során bizony a saját fülemmel hallottam, nem egyszer saját magammal kapcsolatban. Amúgy sok évet lehúztam már faluban, kisvárosban és nagyvárosban is, Woody Allen pont akkora isten a szememben, mint Emir Kusturica. Úgyhogy ha bárki magára veszi a fentieket és megsértődik, az az ő baja 🙂 )
A képek Helen Allingham angol viktoriánus akvarellista és illusztrátor (1848-1926) művei. Az első nő volt, akit a Királyi Akvarell Társaság a tagjai közé fogadott. A festményekről készült fotók a pixabay-ről és a wikimédiáról származnak.
