Klímaváltozás? Az erdők segítenek!

Egész röhejesnek éreztem, mikor október közepén locsolókannát ragadtam, hogy a veteményest megöntözzem, mert úgy porzott a földje, ahogy nyáron is ritkán szokott. Másfél hónap eső nélkül, ennyit tesz a földdel. Októberben sóskát szüreteltem és a még mindig a virágzó paprikáimat nézem. A paprikát, mely köztudottan melegigényes növény. Nagyon úgy tűnik, hogy, ahogy Abigél is utalt rá, a globális felmelegedésből valóban klímaváltozás lesz. Egyre-másra követik egymást a szokatlanul meleg és aszályos hónapok. Elég csak a már napi szinten megdőlő melegrekordokra és a Duna mostani vízállására gondolni.

Mindeközben az egész őrületet nagyrészt okozó légköri széndioxid-tartalom nem hogy csökkenne, de magunknak, embereknek köszönhetően egyre csak növekszik. Emellett továbbra is irtjuk az erdőket, szinte az egyetlen olyan szárazföldi természeti képződményeket, melyek valódi segítséget nyújtanának a globális felmelegedés és a csapadékhiány elleni harcban.

Mikor lenne ez aktuálisabb téma, mint most, mikor a klímaváltozásról olyan baljóslatú értekezés látott napvilágot a közelmúltban, mint a legutóbbi IPCC-jelentés. És most, mikor Brazíliában olyan elnököt választottak, aki minden jel szerint magasról tesz az erdők állapotára és meglétére. Brazíliában, ahol az Amazonas esőerdei a Föld tüdejét, sőt szívét jelentik.

Ági és Rita cikkéből megtudtuk, hogy mire számíthatunk, hová menekülhetünk, ha beüt a ménkű. Most nézzük, vajon az erdők segítenek-e, ha nem is megállítani, de lassítani az éghajlatváltozás folyamatát. Járjuk körbe kicsit, mit is adnak nekünk az erdők és mit adunk, illetve adhatnánk hozzájuk mi, emberek.

Mit tudnak az erdők?

Talán nem árulok el olyan nagy titkot, ha azt mondom, hogy az erdőknek lokális szinten éghajlatmódosító hatása van. Az erdőkben az árnyék miatt eleve hűvösebb van, a talaj lassabban melegszik fel, így a nedvességtartalma is komótosabb tempóban párolog el. Ugyanakkor a fák a talaj mélyebb rétegeiből is vesznek fel nedvességet, így még szárazabb időszakokban is képesek leveleiken keresztül elképesztő mennyiségben vizet párologtatni, ami szintén hűtőhatást fejt ki. Ezen túl a felszíni légmozgást mérséklik, illetve a fák lombkoronájukkal felfogják a csapadékot, amely így heves esőzésekkor sem okoz jelentős eróziót, ami szintén a vízmegtartást segíti elő az egyre vastagodó humuszréteg miatt. És akkor még nem beszéltünk a levegőtisztító szerepről, melyet az erdők töltenek be – megkötik a port, a nehézfém vegyületeket és egyéb, levegőben lévő káros anyagokat, mi több a szenet is, így a légkör szén-dioxid tartalmát is csökkentik.

Ez már önmagában is okot adhatna arra, hogy az arra illetékesek jobban elgondolkodjanak egy-egy erdő tarvágása, illetve annak engedélyezésének szükségességén. Azonban van egy ezeknél talán komolyabb ok is, amiért az erdőirtással mihamarabb le kell állni.

Nagyon úgy tűnik, hogy az erdők nem csak mikroklimatikus hatással bírnak, hanem akár kontinenseken átívelve alakítják éghajlatunkat. Mégpedig úgy, hogy szabályozzák a csapadékmennyiséget és segítik annak áramlását a szárazföld felé. Bő egy évtizeddel ezelőtt, 2007-ben látott napvilágot egy elmélet, mely szerint az erdők vízszivattyúként működnek. Az elmélet megalkotói, az orosz Anasztázia Makarijeva és Viktor Gorskov biotikus pumpának nevezték el a jelenséget. Röviden arról van szó, hogy az óceán felől érkező nedves légtömegek csapadék formájában lehullnak, majd az erdő fái felszívják azt, hogy aztán levelükön keresztül elpárologtassák. Mikor a vízpára a levegőben újra vízzé alakul (felhőképződés), akkor nyomáscsökkenés történik, és ez által olyan szelek jönnek létre, melyek a nedves légtömegeket egyre beljebb viszik a szárazföld belsejébe.

Ez a körforgás azonban csak addig működik, amíg tart az erdő. Amint eltűnik az összefüggő erdőfelület, a folyamat megakad. Abban az esetben, hogyha a part menti erdők hiányoznak, a nedvesség néhány száz kilométernél nem képes beljebb hatolni és a lehulló csapadék rövid úton visszakerül az óceánokba. Így a szárazföld belső részei kiszáradnak, idővel elsivatagosodnak.

Mit tesz az ember?

A fentiek ismeretében látható, hogy Földünk klímájának alakulásában az összefüggő erdőségeknek kulcsfontosságú szerepe van. Ennek ellenére a mai napig folyik az erdők irtása. Míg a Föld felszínét 1990-ben 31,6 százalékban borították erdők, addig 2015-ben ez az arány 30,6 százalék lett (Global Forest Resources Assessment , FRA). Igaz ugyan, hogy az erdők fogyatkozása az utóbbi években lassuló tendenciát mutat, de ettől még fogynak, holott épp az ellenkezőjének kellene történnie.

Az erdőirtásnak egyszerű oka van: a népesség növekedése. Jelenleg közel 7,6 milliárd ember él a Földön, és ez a szám folyamatosan növekszik – 2050-re várhatóan 10 milliárdan leszünk. Márpedig ennek a hatalmas embertömegnek élnie kell valahol és valamiből. A növekvő városiasodás és fakitermelés mellett főleg a mezőgazdasági területek növelése miatt fogyatkoznak bolygónk erdői. Ahhoz, hogy az emberiségnek megfelelő mennyiségű élelme legyen, egyre nagyobb területeket igyekeznek bevonni művelés alá, és ehhez kétségkívül a termékeny erdőtalajok tűnnek a legalkalmasabbnak.

A Földön 2000 és 2012 között 2,3 millió négyzetkilométer erdő tűnt el. Bár nagyjából 800 ezer négyzetkilométernyi erdőt telepítettek, de a mérleg még így is erősen negatív – 1,5 millió négyzetkilométer területű erdő elveszett. Míg Európában és Ázsiában növekszik az erdők területe (köztük Magyarországon is), addig Afrikában és Dél-Amerikában a mai napig csökken az erdővel borítottság.

Szóba került már Brazília és az Amazonas esőerdői. Miért olyan fontos ez? Mert a trópusi esőerdők (beleértve az afrikaiakat is) a Föld legnagyobb egybefüggő természetes erdői, és mint ilyenek, elképesztő mennyiségű oxigént termelnek, míg szintén óriási adag szén-dioxidot képesek megkötni. Joggal nevezik ezeket az erdőket a Föld tüdejének. Emellett a biotikus pumpa tézis megalkotói is úgy hivatkoznak rájuk, mint a „a földi légköri cirkuláció fő hajtóerejére”.

Arányaiban Brazíliában történt a legnagyobb mértékű erdőirtás a közelmúltban. Pont az Amazonas vidékén.  Az 1970-es évektől a 2000-es évek elejéig óriási tempóban folyt a fakitermelés, illetve az esőerdők felégetése. Aztán 2003 és 2010 között megfeleződött az irtás mértéke, de 2012-ig így is mintegy 700 000 négyzetkilométernyi esőerdő tűnt el csak az Amazonas vidékéről. Azóta az erdőirtás ismét növekvő tendenciát mutat a térségben. Évente több mint 5000 négyzetkilométernyi erdőt veszít az ország. Ezzel könnyen lehet, hogy visszafordíthatatlan folyamatokat indítanak el, mely a Föld éghajlatára drámai hatással lehet.

Az erdőirtásnak nem csak az a módja, hogy odamennek gépekkel és kidöntik a fákat. Sok esetben fel is égetik az erdőket. Ez a lehető legrosszabb megoldás, mivel nem elég, hogy a kiirtott rész kiesik a fotoszintézisből, így a széndioxid megkötésből, hanem ezzel még extra adagot is juttatnak a légkörbe az üvegházhatású gázból. Az erdőégetésekből évente mintegy 0,65 milliárd tonna szén kerül a légkörbe. A széndioxid mellett más káros anyagok is kerülnek ilyenkor a levegőbe, mint például a szintén üvegházhatású metán és a dinitrogén-oxid.

Erdőtüzek persze spontán is kialakulhatnak. Ezek okozója a legtöbb esetben szintén az ember. Egy eldobott cigarettacsikk, elszórt üvegszemét, gondatlanul otthagyott tábortűzmaradék – ha ezek szélsőséges időjárási körülményekkel párosulnak, mint forróság és szárasság, akkor nagyobb eséllyel megtörténik a baj. Márpedig a klímaváltozással az extrémitások egyre gyakrabban jelen lesznek, így várhatóan ezek a tűzesetek is meg fognak szaporodni.

Mit tehetne az ember?

Nagyjából kétévente megjelenik a világ erdeiről egy jelentés (The State of the World’s Forests) az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezettől (Food and Agriculture Organization of the United Nations, FAO). A jelentésben összefoglalják az erdők helyzetét, az aktuális irányelveket és fejlesztéseket illetve a kulcs mozzanatokat az erdészettel kapcsolatban. Aztán hogy ezzel mit kezdenek a döntéshozók, rájuk van bízva. Néhány rövid részletet kiemelnék a 2018-as iratból.

Túl azon, hogy a tanulmány készítői sürgetik a mindenkori kormányokat a felelős és fenntartható erdészet működtetésére (mint például a szálalásos erdőgazdálkodás), a leromlott állapotú erdők rendbehozatalára, nagyarányú erdőtelepítésekre, rávilágítanak arra is, hogy a jövőben a mezőgazdaság és az erdészet nem kezelhető egymástól függetlenül. A fenntartható mezőgazdasághoz szükség van egészséges és produktív erdőkre is. Kutatásaik alapján a Föld lakosságának szegényebb rétegei sok esetben az erdőkből szerzik be táplálékukat. A vizsgálatok során kiderült, hogy a természetes erdők által kínált élelem sokszor jobban kielégíti az emberek tápanyagigényét, mint amennyire az ember által megtermelt tápanyagforrások képesek rá. Ebbe beletartoznak mind az erdőben található növények, gombák, állatok, beleértve a rovarokat is.

Ezzel párhuzamosan kitér az agroerdészet fontosságára is. Míg a letarolt, csupasz, nyílt szántóföldek vízmegtartása, az akadály nélkül elfolyó csapadék miatt kedvezőtlen, addig azokon a területeken, ahol a mezőgazdálkodást fákkal együtt végzik, sokkal jobb feltételek alakulnak ki. Az agroerdészet egy olyan fenntartható mezőgazdasági gyakorlat, amelyben a fás növényzetet (fák vagy cserjék) mezőgazdasági haszonnövényekkel és akár állattartással is kombinálják. Erről korábban már mi is írtunk.

Tájépítészként mindenképpen kiemelném a tanulmányból azt a részletet is, mely a városok fásításának, nagyobb arányú parkosításának, városi erdők fenntartásának szükségességéről értekezik. A fák tisztítják a levegőt, árnyékot adnak. A zöld környezet számos előnyös hatással van az emberek jólétére és egészségére. A zöldterületek közelsége például csökkenti a gyerekkori elhízást, míg a rendezettség a bűnözés visszaszorításában kulcs szerepet játszik. A turizmust fellendíti a zöld felületek hálózata, így gazdasági vonzata is van a városi parkosításnak.

Ilyen és ehhez hasonló értekezések sorából, kutatási eredményekből, adatokból és konkrét esettanulmányokból áll a jelentés.  Mindenesetre érdemes belelapozni, hogy lássuk, milyen törekvésekkel igyekeznek helyi és globális szinten orvosolni a fák és az erdők amúgy elég elszomorító, jelenlegi helyzetét.

Mit tehetünk mi magunk?

Nehéz elképzelni, hogy mi innen, egy személyben bármit is tehetnénk azért, hogy megállítsuk a nagyarányú erdőirtást. Pedig vannak olyan apró lépések, melyek hozzásegíthetik a világot, hogy minél több erdője maradjon ép. Lássunk ezekből néhányat:

Óvjuk az erdőt, ne szemeteljünk, ne rongáljunk. Azt hiszem, ez a legalapvetőbb, amit tehetünk.

Igyekezzünk minél kevesebb fát eltüzelni és átalakítani lakásaink, házaink fűtési rendszerét úgy, hogy egyéb megújuló forrásokra, mint például a napenergia, támaszkodhasson. Ezzel a levegőt is óvjuk a káros, üvegházhatású gázoktól és az erdőket sem sebezzük meg.

Ne vegyünk mindig új, fából készült bútort, használati tárgyakat, mert sokszor a használt és felújított is épp olyan jó, vagy tán még jobb is.

Használjunk minél kevesebb papírt.

Ha lehet, fogyasszunk olyan élelmiszert, mely ökológiai gazdaságból származik. Az ilyen termelők a lehető legkisebb terhet róják a környezetre, így vélhetően fákat sem fognak feleslegesen kivágni ahhoz, hogy megtermeljék a terményeiket. Mi több, a biogazdaságok a termelési módjukba integrálni tudják a fákat is. Lásd agroerdészet.

Kerüljük az olyan élelmiszerek fogyasztását, melyek trópusokról, jó eséllyel az egykori esőerdők területéről származnak. Ilyen a ma oly divatos avokádó, quiona, chiamag, de idetartozik a kókusz, a kávé, a kakaó, a banán, a mangó is, és még sorolhatnánk. Természetesen nagyon nehéz, és talán nem is lehet már-már alapélelmiszernek tekintett ételeinktől megválni. De kevesebbet enni belőlük könnyen lehet. Amúgy meg válasszunk inkább helyit, azzal tesszük a legjobbat magunknak is és másoknak is.

Ültessünk minél több fát, vagy támogassuk azokat a szervezeteket, akik megteszik helyettünk. Fajtaválasztásnál vegyük figyelembe, hogy klímánk egyre melegebb és szárazabb lesz, így olyan növényeket próbáljunk ültetni, amelyek tolerálják ezeket a körülményeket. Ezzel ugyan az erdőirtást megakadályozni nem fogjuk, de biztosíthatjuk, hogy a közvetlen környezetünk ne forrósodjon fel túlságosan (legalábbis egy darabig).

Borítókép: maxpixel

Címkék: